Az Élet élvezetének titka - 3. rész - Mi is történt?

Vizsgáljuk meg mi történt ebben a kiflis történetben.

Lényegében volt egy fix külső történés. Ezután a történés kapcsán a figyelem rá lett irányítva egy keresési feladatra.
A keresés eredményeként jöttek ötletek, elképzelések, gondolatok ennek mellékhatásaként a tapasztalás minősége a keresés irányába tolódott el, lendült ki.

Tapasztalatok alapján ez igaz volt a hátrányos és az előnyös keresési szempontokból is.

Az világos, hogy a keresés energiába kerül. Ami viszont nonszensz, hogy miért nyomok energiát egy olyan dologba, amivel nem járok jól, ami rossz közérzetet okoz számomra?

Ez olyan lenne, mintha egy autóba tölteném a benzint teljes erőből, viszont az autó alig megy, nagyon hangos, rettentően füstöl és az összes benzint elégeti cserébe.
Ilyenkor egyértelmű mit kell csinálni. Hangolni az autó beállításait, hogy jól menjen, hogy jól szolgáljon. Próbálgatni kell, az új beállításokat.


Gyakorlás és szokások szempontjából...
Ha egy bizonyos keresést sokszor futtattunk az elménkben az be lesz gyakorolva, bizonyára kiépülnek gyorsítósávok, amik segítik az 1000-szer ismételt szemléletet elővenni. Vagyis minimális energia használatával tud az elme ötleteket adni.
Így csípőből, különösebb erőfeszítés nélkül vagyunk képesek panaszkodni bármiről és a képzetek lendülete már tolja is ebbe az irányba a tapasztalást.

Ezzel szemben, ha kevesebbet volt gyakorolva a pozitív oldal, akkor a gyorsítósávok hiányában, izzad az agy és mivel minden dolog természeténél fogva az energiaminimumra törekszik, könnyen kezdhet jelezni vagy akár ellenállni. S mire megadja a választ a negatív válaszok már ott unatkoznak a célvonalon.
Mr. Agy: - Mit szívatsz itt engem Főnök? Nem jó az, amit már csomószor kértél tőlem? És különben is nézd csak meg... Az a kifli valóban ócska. Ha egy jó csülök lenne előtted, na az már valami, de ez?! Próbálod magad átverni és ilyen mézesmázos ostobasággal áltatni? Nem így ismertelek, azt gondoltam értelmes ember vagy Főnök. Oké tessék, itt van a másik eredmény is, amit kértél... Tök hülyeség, de itt van.

További gyakorlás után:
Mr. Agy: - Oké Főnök elfogadom, hogy ez a feladat. Keresem miért jó és előnyös neked ez a dolog. Elég kemény meló, de látom ragaszkodsz hozzá... No meg is van. Tessék a lehetőségek és ötletek!

Még további gyakorlás:
Mr. Agy: - Ja a szokásos kell. Tessék! Érezd jól magad!

A másik érdekesség, hogy lényegében a legjobb, legkellemesebb külső élmény is borzasztóan lerontható egy romboló belső hozzáállással.

Ha 10000 $-os orosz kaviár van, pezsgőkkel, borokkal és gyümölcsökkel azt is le tudom rontani egy száraz kenyér elfogyasztásának élményére. A kérdés, hogy megéri e?
A másik következménye ennek a ésszerűtlenül kritikus szemléletnek, hogy gátolja az örömteli életet, semmi se tud igazán örömöt adni, mert az öröm lehetősége már a keresés pillanatában el lett vetve.

Milyen keresést használsz a:
- mindennapokban
- utazáskor
- munkádban
- egészségedben
- emberi kapcsolataidban
- magaddal szemben
- tevékenységeid során
- céljaid szempontjából
stb.

Ezek jutottak eszembe, a kifli két vége kapcsán.

Az Élet élvezetének titka - 2. rész - Tapasztalat

A saját tapasztalataim a következők voltak a kiflivel.
Hasonló gondolatok voltak a fejemben, miközben eszegettem a két felet.

1. Mitől élvezhetetlen ez a kifli?
Kicsit talán büdös. Száraz mint állat, könnyen fulladást is okozhat. Teljesen üres és ízetlen. Hiányzik belőle egy nagy adag sajt vagy valami sonka vagy legalább valami zöldség. Ez teljesen üres. Uhh itt valami égett íze is van. Undorodom tőle. Uh és milyen sok van még ebből a szar kifliből. Odatapad a
szájpadlásomhoz, fogadok ez a rossz büdös íz is vagy órákig a számban lesz...

Undor jelent meg az arcomon evés közben a gondolatok hatására.
Szerintem ha 5-10 percig következetesen csinálnám ezt, még egy hányingert is létre tudnék hozni.

Élmény: 4-nél nem lehet több, de inkább kevesebb. Max azért ennyi mert éhes voltam.


2. Mitől élvezhető ez a kifli?
Milyen kedvesen porhanyós. Csiklandozza a nyelvem oldalát az édeskés, selymes íze. Teljesen összefut a nyál a számban az ízétől. Itt-ott pirított íze van, mintha a kedvenc pirítósom is része lenne ennek a fél kiflinek. Elképesztő. Fantasztikus, ahogy pépessé válik a szájban és az ember szinte sajnálja lenyelni olyan finom. Az illata emlékeztet egy fantasztikus pékségére, ahol frissen készülnek a zsemlék és kiflik. A teteje enyhén sós és virgonc módon játszadozik az édes ízzel felváltva. Körbe futkossa a nyelvem különböző részeit. Az alját simogatja, az oldalát csiklandozza, a tetejét meg barátságosan átöleli. Régen ettem ilyen finom dolgot.

Az arcomon elégedett mosoly jelent meg a gondolatok hatására.

Élmény: 8 vagy 9 olyan jól esett ez a kis kifli. Elképesztő, mennyi titkát tudtam észrevenni. Nagyon élvezetes volt.

A következtetéseket később írom le.

Az Élet élvezetének titka - 1. rész - A teszt

Az élet élvezete egy szubjektív élmény, egy tapasztalás és nagyon viszonylagos tud lenni.

Ha hirtelen valami jobb dolog ér minket, mint korábban ez az élmény nagyon erős és élvezetes. Ha ez a történés ismétlődik az élvezet szépen lassan csökken és megszokottá válik.
A történés semmit nem változott csak a tapasztalás és az élvezet érzete az ismétlődések hatására.
Másképpen kívül minden változatlan csak belül történt valami változás, bennünk.

Kérdésem: Mennyire vagyok képes hatni erre a belső megélésre?
Próbáljuk ki! Bármilyen ételt használhatsz, amit 1-2 perc alatt el tudsz fogyasztani és 2 tökéletesen egyforma ízű részre lehet bontani.

1. Vegyünk egy egyszerű kiflit.
2. Vágjuk ketté.
3. Döntsük el, hogy az egyik kifli felénél minden energiánkat és figyelmünket arra fordítjuk, hogy kitaláljuk miért nem jó ez a fele a kiflinek. Mitől nagyon rossz és kellemetlen.
   
4. Ezután 1-10-ig értékeljük mennyire volt élvezetes ez a része a kiflinek. Írjuk le az értéket egy papírra.
   
5. Eztán tartsunk 5-10 perc szünetet.
6. Döntsük el, hogy a megmaradt kifli felénél minden energiánkat, kreativitásunkat és figyelmünket arra fordítjuk, hogy kitaláljuk miért nagyon jó ez a fél kifli. Mitől finom, ízletes és jó.
7. Eztán 1-10-ig értékeljük a második felét is a kiflinek élvezet szempontjából. Írjuk le az értéket egy papírra.
8. Gondoljuk át kapott eredményt és tapasztalatot. Mélyedjünk el, hozzáállásunkon a mindennapi dolgok iránt.
   

Noácsi... ne nézzük egymást hülyének... ugyanolyan a két kifli... ugyanolyan élvezhetősége van.
Racionálisan természetesen így igaz. Ne dőljünk be ennek a gondolatnak...

Végezd el a kísérletet és tapasztalj Te is!

Pár nap múlva felteszem a saját élménynaplóm ezen kísérlet kapcsán.

7 napos böjt

Úgy néz ki, csak akkor írok, ha böjtölök.

Egy 7 napos böjtöt fejeztem be tegnap. Ebben semmi különös nincs, már látom. Ez nem teljesítmény és bárki képes erre.
Részemről egy belső gondolat indította el ezt. Úgy éreztem jó volna kipakolni egy kis szemetet.
Tudom sokan inkább a testük méregtelenítésére gondolnak, mikor nekilátnak hasonlóknak. Részemről inkább a szellemi méregtelenítés volt az első helyen.

Szombaton volt a kezdés. Pár száz forintért szereztem keserű sót. 1-2 teáskanál 2 deci vízbe. 1-2 óránként egy ilyen adagot leküldeni. Azt hiszem 3 vagy 4 pohár kellett, hogy teljesen kiürítse az emésztőrendszert. Kb 1-2 óránként leküldtem 1 pohárral ebből.

Innentől átálltam vízre, teára, gyümölcslére. Az első napokban sok gyümölcslevet ittam.
A legtöbb gyümölcslébe nagyon sok cukor van, erre érdemes odafigyelni.
Ha legközelebb hasonlót csinálok és csak ilyet fogok inni: http://www.jonadrink.hu/
Az alma nagyon jó volt. Az epres isteni finom és a barackos is jó.

A legtutibb az volna, hogyha csak víz és tea menne le.
Mikor mesélek arról, hogy böjtölök, mindenki furán néz vagy aggódik vagy elkezd győzködni, hogy az egészségtelen és nézzek utána stb.

Úgy döntöttem, követem a belső hangom és a megérzésem, érzeteim.

Az első 3 nap oké volt. Volt álmom, lángossal, meg különféle kajákkal éjszakánként.
A rágás hiányérzetét ezután kezdtem érezni. Ez egy fura érzés. Egy rágó megoldotta a dolgot és a leheletet is karbantartotta.

Mennyire hatékony a böjt?
Nézzük fizikai szempontból.
3. nap környékén arra lettem figyelmes, hogy "büdös" a kezem és az arcbőröm. Ez a fura szagot, nem lehetett lemosni semmivel. Nem kell drasztikus dologra gondolni, egyáltalán nem volt zavaró vagy kellemetlen.

4. nap egy halom pattanás jött elő, ami 2 nap alatt nagyjából el is tűnt.

5-6. napon a bőröm elképesztően selymes tanítású lett.

Mivel nem vettem ki szabadságot ezért egy teljes munkahetet is érintett ez a dolog.
A szellemi teljesítményemen nem vettem észre visszaesést, inkább javulást. Tökéletesen tudtam végezni a munkám. Közepes vagy nehéz fizikai munka végzése estén nem hiszem, hogy ilyen jó eredményt kapunk.

Minden nap reggel nagyjából 1 óra testmozgást csináltam a hét nap alatt. Felülések, fekvőtámasz stb. Így jelezve a szervezetemnek, hogy az izmaim ne használja üzemanyagnak.

A munka utáni aktivitásom is a megszokott tempóban csináltam.

4-5. nap környékén tudomásul kellett vennem, hogy tisztelettel és türelemmel kell használni magam és nem fognak úgy és olyan tempóban menni a dolgok, ahogy szoktak.

Ha viszonylag gyorsan nagyobb fizikai teljesítményt kellett a szervezetnek megoldani. Erőteljes fáradékonyság jelentkezett és lihegés. A szervezet nem tudott rövid idő alatt, energiát kivonni a tartalékokból és ezt tudtomra is adta. Lelassított.

A hét közepe felé megjelent egy zavaró gondolat. Miszerint túl vékony vagyok és nincs elég zsírtartalékom és nem fogom bírni.
A gondolatot pár órával szédelgő érzés is kísérte. Fogyasztottam egy kis préselt almalevet.


Részemről volt némi aggodalmam, mert viszonylag kevés a testsúlyom és a zsírszövetem. Mi lesz ha nem tudok elegendő energiát felszabadítani. Később, mikor ez a gondolat visszatért, szédülést zavarosságot is éreztem. Aztán felismertem a dolog képzelt természetét. Feladtam. Ha valóban nincs elég tartalék, a szervezet jelzi és lefektet, ebben az esetben felfüggesztem a dolgot. Ez megnyugtatott és később nyoma se lett a szédelgésnek. Teljesen, minden nyom nélkül elmúlt és nem tért vissza.

Az alvásigényem is megnőtt. Ezt megérettem és korábban lefeküdtem aludni. Nem érdemes erőszakoskodni, akaratoskodni magunkkal. Igazából az volna a normális, ha a minden napokban is így állnánk testünk és lelkünk igényeihez. Kedvesen és barátságosan.

A folyadék bevitelem igen erőteljesen megnőtt és szükségem is volt rá. Szerintem alsó hangon 5 liter folyadék bement, de inkább 8.

Éhes egyáltalán nem voltam a 7 nap alatt. Az már korábban is feltűnt, hogy visszaállni sokkal nehezebb. Nekem bevált a levesezés. Azt megjegyezném, hogy 1 tál levest nagyjából 1 délelőtt alatt sikerült megenni és nagyon telítő érzést csinált.
Ha nem figyel oda az ember, és megeszik valami jó nehéz, zsíros húsos valamit, könnyen lehet, hogy rosszul fogja magát érezni.


Lelki szempontból ez a 7 nap.
Számomra ez volt a lényegesebb. Feljöttek régi zavaró emlékek, neheztelések. Ez rendben van. Része a dolognak, gondoltam és gyorsan el is múlt.
Hitem az, hogy az ember alaptermészete békés és szeretetteljes csak idáig ritkán jutunk el. Túlságosan felkavaró az életünk és össze-vissza.
Ahogy a mérgek távoznak a körülöttünk lévő dolgokra is könnyebb ránézni. Feltűnik, micsoda hülyeség uralja az életünket.

Bennem kérdések merültek fel.

Valóban fontos az a dolog, amit korábban fontosnak gondoltam?
Valóban így kell csinálni és ezt kell tenni?
Ki találta ezt ki?
Miért tesznek így mások?
Miért zavar az, ha valamit gondolnak rólam mások?
Miért fontos nekem az, hogy jó benyomást tegyek másokra?

Biztos szükségem van erre tárgyra? Nincs más már meglévő tárgyam, amivel ezt a feladatot el tudom végezni?

S folytathatnám.
Nagyon józan és egyszerű válaszok jöttek. Rá tudtam nézni a mindennapjaimra, akarásaimra, vágyaimra, munkámra, családomra, barátaimra. Nem minden esetben könnyű témakörök ezek.

Voltak pillanatok, mikor 1-1 helyzetben hirtelen agressziót éreztem magamban aztán valahogy mire megszólaltam baromi békés dolog jutott ki.



pl: hogy most csak azért mondta ezt, mert engem akar bosszantani, csesztetni és ez átalakult, mire megszólaltam. Csak szeretné megérteni a helyzetet és aggódik azért kérdezett engem.





3. nap után nagy nyugalom és békesség lett úrrá rajtam. Azt hiszem stresszelni, aggódni túl sok energiát vesz igénybe. A szervezet ezért úgy döntött ezekről inkább lemond. Nem bántam. Jó volt.

 Még rengeteg belső dolog történt, de másoknak nem hiszem, hogy ez fontos. Inkább tapasztalj első kézből. Talán már sok is, amit ide leírtam erről. Felejts el mindent, amit írtam. Tapasztald meg magad.


Szóval én mindenkinek ajánlom a böjtölést. A régi emberek világszerte nem véletlenül csinálták és az ő idejükben nem volt ennyi szintetikus szemét, mint a miénkben. Szerintem mindenkire ráfér egy kis tisztogatás, ha testileg nem is(mert szuper egészségesen él), szellemileg biztosan.

Szégyenletes érzések

Néhány napja fültanúja voltam egy beszélgetésnek két nő között. Egy anyuka volt ott 10-12 körüli kislányával és a barátnője.
A kislány láthatóan szégyenlős volt alapvetően. Érzésre olyan volt, mint aki szégyenli a létezését, hogy ő van és foglalja a helyet.

Mikor ilyen fiatal emberi lényt látok tudom, hogy ő tönkre lett téve.
A lelki üzenete ezt mondta nekem: érdemtelen vagyok arra hogy elfogadjanak(szeressenek), sajnálom hogy értéktelen vagyok és hogy itt vagyok. Sajnálom.
Ez a hit jöhetett létre benne és ez a hit megkérdőjelezhetetlenül ott dolgozik.

Hogy innen hogy lehet felállni egy embernek? Talán értékeinek tudatosításával és hogy szerethető, elfogadják mások és ezért nem kell neki semmi különöset tennie.
Nem kell teljesítményt felmutatni, nem kell semmit csinálni. Hasonlatos ez ahhoz a misztikus dologhoz, amit barátságnak neveznek. A barátság megszületése nem valamiféle munka eredménye.
A barátság a kölcsönös és teljes elfogadás eredménye. Most az jutott eszembe, hogy lehet a barátság a szeretet legmagasabb foka? Érdekes gondolat.

A fordulat akkor következhet be, ha képes az emberi lélek megkérdőjelezni a korábbi hiteit ezzel kapcsolatban, amik lehet nincsenek megfogalmazva, de ott vannak és működnek.
Ez egy gondolati átkattanás, amit csak az egyén képes megtenni, senki más nem tud belenyúlni a hitrendszerünkbe csak magunk.
Ilyen gondolatok:
Én mindent elrontok és ügyetlen vagyok.
Nincsen érzékem ... dologhoz.
Erősebben: Tehetségtelen vagyok ... dologhoz.
Nekem tökéletesnek kell lenni.

Első lépés tehát egy belső mélyen működő hitünk megfogalmazása, bármilyen nevetséges és fura formájú gondolat legyen is.

Második lépés. Tegyük fel, hogy ez a hit nem igaz, egy tévedés.
"Valóban tökéletesnek kell lennem? .... Mi van ha ez tévedés és nem igaz? Ki mondta ezt nekem, hol olvastam ezt? Sehol? Hmm...
Hasznos ez a gondolat nekem, emberhez méltóbb élethez segít vagy teher és hátráltat? Hmmm ez tehet és szorongok tőle... "

Harmadik lépés. Elképzelni, átérezni az életet a hit nélkül, akkor ha az tévedés.
Hogy érzem magam enélkül a hit nélkül? Könnyebben? Derűsebben? Esetleg rémisztően szabadnak?

Negyedik lépés. Rehabilitáció. A hit átalakítása, szétbontása és korábbi hit folytonos megkérdőjelezése.
Tökéletesnek kell lennem!
-> Elegendő, ha törekszem arra, amit képességeim és lehetőségeim engednek.
-> Lényeges dolgokkal foglalkozom, ami mindenki számára építő.

A lényeges változásokhoz, fél év szükséges, hogy tartós legyen. Időről-időre visszatér a korábbi romboló hit és ha elég kreatívak vagyunk az életben számtalan eseményével képesek leszünk azt igazolni. Legyünk éberek ezért. Nem baj, ha mindent megkérdőjelezünk magunkban. Főleg a gondolatainkat magunk irányába.

Most a történet, amit el akartam mesélni a következő.
Az anyuka mesélte, hogy a kislány meghallotta, hogy a kistestvére nagyon szeretne üzeneteket kapni a Télapótól. Személyes üzeneteket. A kislánynak több se kellett itt-ott cédulákat hagyott a lakásban. A cédulákon kedves üzenetek és a következő aláírás volt: A Télapó hóóhóóóhóóóó
Volt csokis üzenet is, mikor a kislány saját csokiját elhelyezve a papírra a következőt írta az üzenetbe: - Kedves Marcika! Jó kisfiú voltál és a Juditka is. Osszátok meg ezt a csokoládét egymással... A Télapó hóóhóóhóóóóóóó
Az anyuka mesélte, hogy Marcika könnyes szemmel ölelte Juditkát, hogy a Télapó írt neki és hogy ő mennyire vágyott erre és már nem is kell semmi ajándék csak ez.

Engem teljesen meghatott a történet és közben néztem a kislányt, aki olyan szívesen süllyedt volna el szégyenében... Hogy miért? Szégyenletes, ha szeretet van bennünk és azt kifejezzük valahogy? Ha hangot adunk neki?

Miközben ezeken gondoltam, beleképzeltem magam a kislány helyébe.... S így lassan 30 felé, azt hiszem én is irultam-pirultam, legszívesebben eltűntem volna a helyzetből. Szégyelltem volna magam.
Ez azt mutatta, hogy a természetes szeretet kifejezéséhez egy természetellenes szégyen társult, ami meggátol minden olyan dolog megszületését két lélek között, ami az emberi életben valamit is számít.
Mit is hiszek a szeretet kifejezéséről mások felé, amit szégyellni kell? Mi van ha ez a hit hazugság? ....

A böjt

A hosszú hétvégét úgy döntöttem (igen húsvétkor) felhasználom önmagam karbantartására. Péntek este jött az öltet, hogy próbáljam ki a böjtöt. Annyit tudtam róla, hogy csak folyadékot vehet magához a böjtölő. Ez elég egyszerű gondoltam. Tegyünk egy próbát.

Nem volt szándékomban megbüntetni magam vagy hasonló. Kíváncsi voltam, milyen böjtölni és a belső hangom azt mondta ennek most jött el az ideje.
Engedelmeskedtem.

Péntek este 18 körül egy mustáros csirke pecsenyét ettem sült krumplival. Igen élvezetes étkezés volt. Ez volt az utolsó alkalom a böjt előtt, hogy ettem.

Szombat reggel beszereztem tisztító teát, zöld teát és 2 literes gyümölcsleveket, ananászt, narancsot, multi répát és grépfrútot.
1,5 liter tisztító teát lefőztem és indításnak ledöntöttem fél litert belőle, úgy mint kollégista a korsó sört. Igaz a kollégista 3 másodperc alatt is képes ezt megtenni, én beértem 10 másodperccel is.

Grépfrút volt a következő kb. lenyomtam fél litert abból is. Aztán felosztottam a napot mit mikor csinálok. Beütemeztem 3 liter teát, 2-3 liter gyümölcslevet. A tapasztalat adta, hogy érdemes megnézni mennyi cukor van a gyümölcslében. 20% cukor = ocsmány édes. A másik ajánlás a 100%-os gyümölcslé. Az ananász és a muti répa ki is esett, mert cukortúladagolásban fordultam volna az ég felé.

A következő böjtömnél veszek pár kg répát, zöldséget, almát és magam centrifugálom ki a nedveket belőlük. Szerintem annál jobbat nem lehet csinálni.

Tisztítási szempontból, a tea csak a veséket mossa át. A beleket nem. A rostoknak viszont nincs rövidített út, azok pucolják a beleket szorgalmasan.

Eljött szombat dél. Éhségnek nyomát sem éreztem. Ez meglepett, azt gondoltam, 1 nap kaja nélkül és sírni fogok a gyomrom karmolásától és az idegfeszültségtől. Tévedtem.

Volt időm olvasgatni a böjtről és a képletet igaznak láttam, a böjt nem éhezés, aki éhezik az nem böjtöl. A másik lényeges pont számomra az volt, hogy egymástól független kultúrák és idők alkalmazták a böjtöt és ajánlották azt, rengeteg pozitív hatása miatt. Belátom ezen ajánlások igazságát.

A lényeges élmény az volt, amit a tisztulás kísért szombat délután. Az éberségem rendkívül megnőtt, könnyedséget és nagy energikusságot éreztem magamban. Misztikusabban szólva, érezni véltem a körülöttem lévő dolgokban az élet pezsgését, szépségét. Áldott állapot.

A fejem is lecsillapodtak. Az érdektelen, bugyuta gondolatok felszívódtak, eltűnt az aggódás, a feszültség az izmokból. Igen jó érzés volt, javaslom kipróbálásra. Az alvás nehezen ment, mert nem voltam álmos. Örömteli, békés, életteli érzés volt bennem.

Aztán olvastam tovább és fontosnak tartották a kiadós, indító fosást böjt kezdetén. Hopsz, mert hogy a salak bent marad és visszamérgezi a szervezetet. Itt jött képbe a keserűsó és a májtisztító kúra is.
http://auretiel.hu/hazi-praktikak/majtisztito-kura.html
Gondoltam miért ne próbálnám ki ezt is akkor, mondjuk vasárnaptól-hétfő délelőttig. Tévedtem szintén.

Vasárnap délelőtt is jól voltam, nem voltam egyáltalán éhes.
Leírás alapján 14:00-től a folyadékbevitelt is meg kell szüntetni. Ezért ittam a teát és gyümölcslevet, mint a gödény, így nem voltam a nap további részében szomjas. 18:00-kor jött a keserűsó. 20:00-kor a második adag. Itt elkezdtem kényelmetlenül lenni, mert a testem minden erejével elkezdett azon dolgozni, hogy eltávolítsa a keserűsót. Ekkor, már meggyötörtnek éreztem magam(másnapos nyomott közérzet, fejfájás nélkül), eltűnt a kényelmes, barátságos érzés.
Éhséget este sem éreztem. 22-kor az olivás koktél következett... Nem volt olyan szörnyű, mint gondoltam, azt gondoltam hányással kell küszködni. Semmi ilyen nem volt.

Hétfő reggel 6 keserűsó, 8-kor még egy.
Hát innentől eléggé elcseszett volt a nap, budira rohangálás minden erőm felemésztette. Az viszont bizonyos, nagyon hatékony ez a májtisztítós kúra.

10-kor kezdtem eszegetni, 1 tojással kezdtem, aztán egy kis sonka, egy kis zserbó. :) Nem éppen a legjobb dolgok, böjt után, ez volt elérhető és beindult bennem a zabáló állat. Erről a teremtményről később mesélek még bővebben.

Érdekes volt látni, hogy a bőröm tapintása megváltozott, puha, finom lett az arcomon és nem zsírosodott be reggelre.
Fogytam kb 4-7 kg-ot (nem tudom pontosan mennyi voltam szombat reggel) habár ez mellékes dolog, számomra. A test úgyis visszaszedi, amire valóban szüksége lehet.

Biztos fogok még böjtölni és a megszerzett tapasztalatokat használni fogom.
Indításkor 1 maximum 2 adag keserűsó (ezzel jobb óvatosan bánni) aztán nagy mennyiségű házi gyümölcs-zöldséglé. A májtisztást meg kihagyom, nem érdemes elrontani a böjt élményét vele. Legközelebb egy 2 napos böjtöt fogok csinálni. Talán pár 1-2 hét múlva.

2,5. nap végén sem voltam éhes és a keserűsó által okozott kiürülési fáradságot leszámítva jól voltam. Ez meglepő volt. Szóval igazolva látom azt, hogy aki böjtöl az nem éhezik és aki éhezik az nem böjtöl. A régi emberek tudták, mi a jó. Nem hiába... ők még normálisak voltak.

Jó egészséget!

Jaj mit fognak gondolni?!

Jaj mit fognak gondolni.

Amint elkezd a hétköznapi megszokott dolgoktól eltérni az egyén ez a piros lámpa igen nagy valószínűséggel ki fog gyulladni benne.

Ezen piros lámpa nélkül közösségi életünk olyan lenne, mint a főváros közlekedési lámpák nélkül. Könnyen belátható szükségessége.
A "Jaj mit fognak gondolni" azonban képes úgy ránk telepedni, hogy akadályt jelent mindennapi életünk örömteli megélésében.
Erről a részre szeretnék mutatni, mikor a következőben a "Jaj mit fognak gondolni" struktúrát emlegetem és nem arra, ami szükségszerű a társadalmi KRESZ betartásához.

Egy cselekedet akkor jön létre, ha az ösztönző gondolat energiája nagyobb, mint a gátló gondolat energiája.

A "Jaj mit fognak gondolni" gát veszít erejéből alkohol hatására és utat nyit azoknak a dolgoknak, amik a gát során akadályba ütköztek.
Van aki harsány lesz, van aki alfa hím és van aki egy indulati vulkán.
Ezeket a gátakat nem szükséges áttörni, ki lehet őket kerülni. Erről majd később...


Ma reggel olvasgattam a buszon és valaki elkezdett rádiót hallgatni. A fülében szólt, csak olyan hangosan, hogy akár 10 méterre is hallható volt.
Zavaró volt. Mit gondolhattak az emberek?
Biztosan szapulták magukban rendesen, mint én is.

Mit tettek a zavaró viselkedés ellen? Mi a tipp?
Pontosan... Semmit. Én sem tettem semmit.

Mit gondoltak volna, ha odalép valaki és "megfegyelmezi" az illetőt. Jaj mit gondoltak volna?

Aztán mesélte egy barátom felesége, hogy rendszeresen elájul itt-ott, főleg tömegközlekedésen és hogy senki nem szedi fel. Kivéve 1-2 alkalommal.
Mit gondolhattak az emberek? Ki tudja?
Mit tettek?
Semmit.

Friss történet, hogy a metró megállt "szokásos" módon az alagútban és egy nő pánikrohamot kapott, hogy mind meg fognak halni.

A nőben a mit fognak gondolni energiája kisebb volt, mint a halálfélelem energiája. Ezért cselekedett, így a motivációja felszíni rétegeiben, aztán hogy mi van a mélyebb rétegekben az egy külön történet.

Azt fontos leszögezni, mindenkinek alapos oka van arra, hogy úgy cselekedjen ahogy. Az tényleges ok általában el van fedve álokokkal. Pl: ha valakit meglökünk és elkezd üvöltözni, őrjöngeni. Az álok a lökés volt, a tényleges ok meg teljesen más és az nem látható az adott pillanatban.


Ott volt a tömeg, a nézők akik csinálták a hagyományos viselkedést, álltak vagy ültek merev tekintettel, olvastak valamit és egy szót se szóltak, miközben a nő hisztériás pánikkal rettegett.
A nézők közül, azért nem lépett ki a megszokott szerepből, mert a jaj mit fognak gondolni egy mutációja megakadályozta őket.

Alakítsuk át a jaj mit fognak gondolni kérdésünket kicsit.
Mert:
- nincs hatásunk arra, mit gondolnak mások.
- még saját gondolatainkat se tudjuk kordában tartani, leállítani nemhogy másokét és ezzel mások is így vannak. 
- mert mások gondolata nem arról szól, amit látnak, hanem arról ahogy önmagukat megélik a látottakban.
- Ha mutatunk 100 embernek egy almát 100 féle dolgot fognak gondolni róla. Hogy van benne vitamin, hogy az almalébe is van ilyen, hogy ez a fajta nem olyan finom mint az, ilyen almát vett Ferikének a nagyija stb.
A ténylegesen ott lévő dologtól, közel függetlenül jöttek létre ezek a gondolatok.

- Egyik gondolat követi a másikat, nincs vége és végtelen irányokba nőhet tovább és ha elég sokáig történik ez, irreális nagyságokba lehet felgerjeszteni egy gondolatot.

Ha átformálva a kérdésünket. Mit fognak tenni, ha ...? kérdésre cseréljük. Máris könnyedséget lehet érezni. Mert a mit fognak gondolni pontatlan, ködös és mint ilyen félelmetes mumus. A mit fognak tenni, kérdés konkrétabb, kiszámíthatóbb és ezért kezelhetőbb is, véges számú lehetőséggel. A mit fognak gondolni csapdája az, hogy végtelenféle dolgot gondolhatnak és majdnem esélytelen kitalálnom azok közül éppen melyikre gondoltak. Ezen kívül igen jelentős energiát visz el részünkről.

Különbséget kell tenni a saját és más gondolatai között. Amit én gondolok, hogy gondolnak azt én gondoltam és nem ők. :)

Ismerős a helyzet? Sok ember egy teremben, az előadó felteszi a kérdést. Van valakinek valami kérdése?
Tücsök cirippp ciripp cirip.
Melyik kérdés félelmetesebb a tömegben ülve?

A:
Mit fognak GONDOLNI, ha felteszek egy hülye kérdést, habár azt mondják mindig nincsenek hülye kérdések?... lehet teljesen leégek, hülyét csinálok magamból, biztos csak én nem értettem és tök egyszerű dologról van szó, aztán a szünet végén furán nézhetnek rám, lehet nem leszek szimpatikus és kiközösítenek/kirúgnak az életem tönkre megy, a házamat eladják ... áhh ez túl veszélyes... inkább úgy teszek, mintha érteném az egészet, abból nem lehet baj...
(Sarkított a gondolati fonal, viszont lehetséges ilyet gondolni nem? Természetesen, mert olvasás közben is képes voltál ezt gondolni, különben nem értetted volna a szöveg tartalmat. Ez a gondolat felgerjedésének jelensége: hangyából mumus elefántot gondolni )

VAGY

B:
Mit fognak TENNI a többiek, ha felteszek egy hülye kérdést, habár azt mondják mindig nincsenek hülye kérdések?
... hmm valszeg rámnéznek, meghallgatnak, az előadó mondd valamit, lehet más is kérdez utánam valamit, aztán ülünk tovább a helyünkön és folytatódik az előadás. ... Nincs okom nem feltenni a kérdést, így megpróbálom megfogalmazni.

Melyik megközelítés volt félelmetesebb? A vagy B?

Másik jellemző példa.
Több ember van, oké ki szeretné ezt a feladatot vállalni/csinálni/szerepelni ELSŐKÉNT?
.... csend....
Kis idő múlva valaki jelentkezik, aztán utána sorozatban jelentkeznek mások is.


Sarkosabb példa a gondolatokkal kapcsolatban.
Becsöngetsz az barátod ajtaján, aki otthon van.

Melyik a lényegesebb számodra?
A barátod odabent arra gondol, szeretné, hogy begyere vagy hogy feláll és kinyitja neked az ajtót és azt mondja helló?
Gondolhat bármire, ha nem cselekszik, te álldogálhatsz az ajtóban akár órákon át is.

Ezek alapján értelemszerűbbnek látom a Mit fognak tenni kérdést használni.
Mert:
Irreális szorongást nem tesz lehetővé, mert nincs benne a mumus effektus.
A fenti példák alapján, az emberek a jaj mit fognak gondolni alapján működnek, főleg tömegben. Tehát a kezdeményezés előnyét is biztosítja, ha már állandóan ezzel a versengés mániával hajtanak minket.
A ki akar ELSŐKÉNT ... helyzetben garantált előnnyel jár.
Kezelhetőbb, és életet támogatóbb irány.
Egyszerű cselekedet szintre hozza a dolgokat az elvont, misztikus ködből kiemelve azt.

Ok mit tehetünk akkor, ha a "Jaj mit fognak gondolni" szerves része életünknek, e szerint rendezkedtünk be és benőtt minket?
Úgy döntünk, hogy most e szerint kezdünk gondolkodni és ezt használjuk. Egy döntéssel. Egy cselekedettel.

A döntési pont az, amikor félelmet kezdünk érezni egy helyzetben.
A félelem egy igen intenzív érzés. Egy nagy felvillanó piros lámpa egy gyomor összehúzódás vagy egy hang, hogy ebből baj lesz.
Tehát ez egy erős jelzés. Itt van lehetőség beavatkozni.
A, folytatom a mit fognak GONDOLNI irányában?
B, kipróbálom a mit fognak TENNI irányába?

Aztán átfuttatom az agyamon a kiválasztott kérdést és belátásom szerint cselekszem.

Teszt feladat.
Ásíts egy jó nagyot emberek előtt és ne tedd a szád elé a kezed közben. Kihívás fokozatban, még ásító hangot is adsz közben.

A és B esetre vizsgáld meg ezt a dolgot. Melyik a félelmetesebb?

Az igazi próba az lesz, mikor ott vannak az emberek és itt és most állsz a feladat előtt.
Megjelenik a "félelem" valamilyen alakja várhatóan függően attól, miként lettél betanítva.
Ha A, irányba mész valószínűleg problémás, félelmetes a feladat.
Ha B, irányba mész, nyilvánvaló a dolog külsődleges jelentéktelensége. A belső tapasztalat viszont jelentős. Sajátoddá válik A és B közti tapasztalati különbség, ha kipróbálod.

Sok sikert!