Éppen most kaptam ezt a kis videó csomagot.
Kb az elsőből már vak is láthatja, hogy az ének egy baromi dinamikus dolog. Minden mozog, hihetetlen sebességgel, rugalmassággal. Amint statikus elemeket helyezünk a mozgások közé, azonnal bénítunk a szervezet képességein. Statikus dolgok alatt, direkt izommunkára gondolok, hogy így vagy úgy tartom valamim (pl kifeszítve tartom a bordám, vagy a nyelvem hegyét az alulsó fogaimra tapasztom stb van még millió őrület). Ez kb olyan, mintha egy óra fogaskerekei közé beütnék egy éket... ők mozognának... csak már nem tudnak és mivel mindenki mindennel kapcsolatban van... hát nem a pontos időt fogja mutatni, esetleg tönkre is megy a szerkezet.
Miért nem hallunk így énekelni manapság senkit? Az emberi szervezet nem változott meg az utóbbi 50 évben... Gondolkodásunk annál inkább...
http://www.youtube.com/watch?v=WvSWBo6ioR4
http://www.youtube.com/watch?v=vEOWIGbJNJo
http://www.youtube.com/watch?v=j1Cx4W8VQI4
http://www.youtube.com/watch?v=N_fAJhFokgU
http://www.youtube.com/watch?v=HhBo6xXF7xE
http://www.youtube.com/watch?v=YS-33QWEtOY
http://www.youtube.com/watch?v=_sbY2w8pTZ4
2010. augusztus 7., szombat
2010. augusztus 1., vasárnap
Bud Spencer tábor és az örök fiatalság titka
Az év legőrültebb hétvégéje szokott lenni ez a Bud Spencer - Terence Hill fan tábor.
Ezt úgy kell érteni, hogy összegyűlik egy csomó infantilis(jó értelemben) ember, aki kb kívülről tudja az összes filmet és szerepeket tesznek magukra, neveket és mindenhez filmes idézetben reagálnak.
Én is kedvelem ezeket a filmeket, de esélyem se volt labdába rúgni mellettük. Lehetnék Anulu :DDD jövőre.
Összes szereplésem a békatalp futás volt. A hagymásbabot nem kívánom most fél évig az is biztos. Aztán láttam olyan embert, aki 5 banánt 10 nyeléssel tüntetett el alig 1 perc alatt... Szóval mindenkinek tudom ajánlani. Nagy móka. Van egy banda is, aki filmzenéket játszik és lehet rá lötyögni a nyár éjszakában. Teljesen jó.
Mivel viszonylag korán szoktam ébredni, így volt időm kiülni a partra és nézelődni, kicsit elmerülni a természet csodáiban, hullámokban, szélben, pázsitban, dombokban.
Akkor szoktak a legértelmesebb gondolatok eszembe jutni, mikor nem gondolkodom. :) Lehet ez nem fog így festeni, a következő eszmefuttatásban.
Figyelek, nézek.
Lassan megérkeztek a fürdőzök. Nagyi, papi és néhány unoka. Nem tudom besaccolni, milyen idősek a gyerekek, ezek már jártak, meg csacsogtak.
Kérdés? Hogy lesz a zseniális gyerekből, hülye felnőtt? Néztem a gyerekek mit csinálnak. Volt kicsi, nagyobb, még nagyobb... s szépen lehetett látni az "elhülyülést". A kisebbek teljes odaadással, elmélyüléssel vizsgálták a vízben úszó szemetet, tapicskoltak a békanyáltól habzó vízben és mindezt időtlenségben tették. A ilyen ezoterikusabb körökben többször hallottam már, hogy a gyerekek látják az aurát. Én ezt el tudom hinni. Hiszen a felnőtt még a vizet se látja, hiába ül a tó partján. Ő csak a gondolati sémáját látja a vízről. Hogy ez mocskos büdös víz és nem érdemes meginni és hogy hideg e vagy nem.
Aztán néztem a lépcsőfokokat. Mikor a gyereket már kizökkentették az időtlenségből.
Ez egy elkerülhetetlen eredménye a nevelésnek, amit szerintem le is cserélhetnénk pl tiltólista bevésés/feltöltés szavakra. Ez akkor esett le, mikor ültem és hallgattam a szülők szavát, nem a nagyi és papi ők már bölcsek voltak. :)
Kb mást nem lehetett hallani csak azt: ne csináld ezt, ne csináld azt, el ne ess, bele ne fulladj stb stb...
Aztán ott van az a kis zseni gyerek és magába szívja ezt a sok elrontott parancsot és lesz belőle egy idióta felnőtt, aki mindent tud csak éppen azt nem, hogy mit is kellene csinálnia. Aztán az a nehéz, hogy ezek a háttérben az egyén ellen dolgoznak. Az agy nem érti a nem szót. Ne gondolj a lila pöttyös elefántra most! ................Aztán már ott is van a fejedben. Ne nyúlj hozzá mert elrontod. Aztán tényleg ez lesz. Meg mindig el fog esni, meg belefullad a vízbe, meg ellopják a pénztárcáját és elrontja a dolgokat, ami a kezébe kerül. Kíváncsi lennék milyen felnőtt lenne egy olyan gyerekből, aki azt hallaná, hogy mit csináljon és nem azt, mit ne.
Tartsd meg az egyensúlyod vs el ne essél.
Gyere ide vs ne menjél oda.
Óvatosan nézd meg a vázát vs le ne ejtsd, össze ne törd.
Azt hiszem, nagyon oda kell figyelni, ha tudatosan jó dolgokat szeretne feltölteni a kis zsenik buksijába az ember, amivel boldogulni tudnak a sok normális hülye felnőtt között.
Tovább figyelve jól látszódott a másolódás jelensége. Egy teljes családon jól lehet ezt látni. Volt egy nagydarab anyuka. Erről egy ismeretterjesztő valami jutott eszembe. A dohányzást és elhízottságot hasonlították össze. Egyértelmű mindkettő káros, mégis szerencsétlen dohányosokat csesztetik állandóan, hogy nem kéne abbahagyni, nyilván azért mert zavaró más számára is. De egy elhízott embert nem csesztet senki, hogy nézzél már magadra, mennyit zabálsz már? Miközben nyomja az arcába a két zacskó Fornettit. Miért nem foglalkozol magaddal? Meg bele fogsz ebbe halni. De ilyet nem hallani. Ez azért van, mert a dohányzás tárgyra irányul, de a dagadtság a személyiség részeként van tekintve és személyes ügy. Azt hiszem, pedig minden szemszögből érdemes lenne elválasztani magunktól, biztos vagyok benne megkönnyítené a fogyást is. Mert nem fenyeget azzal a gondolattal, hogy most elveszítek valamit önmagamból. Te jó ég, ha lefogyok akkor ki leszek? Mert eddig én voltam az a dagadt disznó, aki zabálta a Fornettit, most ki leszek eztán? Meg a végén még az arcom szépsége is látszódna és csomó bókot is hallanék stb. Nehéz dolgok ezek és ezért gazdagszanak meg a hasi hájrázógépet árulók, akik azt ígérik, meló nélkül szabadulhatsz meg attól, amit kitartó munkával, evéssel magadra dolgoztál... Nem hiszek az ilyen útban. Meg kell fizetni az árát a dolgoknak, energiában, időben. Miért könnyebb hízni, mint lefogyni? Egyszerű. Az evés az életben maradást szolgáló tevékenység, mikor leütöttük a mamutot, be kellett zabálni amennyit csak lehetett és az az érzés, hogy mindent megtettünk a túlélésért, jó, megelégedettséget ad. Ismerjük nem? Kajakóma van utána stb. Einstein úgy szemléltette a relativitást, hogy egy csinos nővel repül az idő, de egy nehéz személlyel hosszú az az 1 perc is. Szóval a megelégedettség közepette, nem vesszük észre mekkora meló volt betolni azt a fél csirkét.
A másolódás jelenségénél tartottam. Ott volt a nagydarab anyuci és a kislánya 15nél nem lehetett több, és elkeserítő volt az, hogy szinte a hátán lévő hájra is melltartótt lehetett volna tenni. Persze most is sarkítok, mint mindig.
A másolódás alatt azt értem, azokat a gondolatokat tanulta meg, amit az anyjától látott és azok ugyan olyan viselkedést eredményeznek és ezen kívül a kapott sejtek már jól megtanulták, mi is volt a sikeresség, túlélés kulcsa. Ha anyu túlélte, a recept bevált, ezt megkapja az utód is. Volt ott egy kissrác is, ő sem a botsáska fajta, de ő az apa gondolatait, mintáit leste el, igaz nem volt ott az apuka ebben a csapatban. Az őrmesteres gesztusok voltak felfedezhetők, megmondja mi legyen, irányít. Anyuci meg főz és eszik.
Azt hiszem felfedezhető némi ellenszenv bennem ezen témában, ez így is van. Dühöt érzek azért, hogy valaki ennyire nem tiszteli önmagát. Részvétet, hogy annyira félre lett vezetve az az egyén, hogy az evést mint egyetlen boldogság forrást ismeri. S hogy kiizzadva megdögölve, fájós térddel millió panasszal kell végigélni egy életet, mely minden perce csoda. Csak mivel hülye felnőttek lettünk ezt már elképzelni se tudjuk. Vegyesek az érzéseim azért is, mert nem érzek sajnálatot, mert tisztában vagyok az egyén felelősségével. Ami persze alaposan ki van magyarázva azzal, hogy genetika, meg hízékonyság meg miegymás. De én még nem láttam olyan autót, ami 5 liter benzinnel 100 km helyett 200-at tud menni. Be kell kerülnie annak az energiának ahhoz, hogy eltárolódjon. Vagy nem?
S végül az örök fiatalság titkát feltárom.
Szóval figyeltem a fiatalságot, miként mozognak, használják a testüket a vízben egyensúlyozva. Csupa természetes gesztus, egyensúly a fej-nyak kapcsolatban. Ha megnézel egy kisgyereket szépen mozog/lehet ugyan esetlen gyakorlatlan, de akkor is szép. Aztán leült az egyik. Egyből behajlott a háta, összeomlott a mellkas, a nyak előre ment. Ez az ülés, a szék kitalálásával sikerült jól hazavágni a természetes mozgásunkat, testtartásunkat, hangunkat és begyakorolni azt, hogy önmagunk testébe rabszolgaként kényelmetlenkedjünk. Ennek természetesen vannak pszichés következményei is. Hmmm nem is csodálom, hogy az autóvezetés közben, kapnak idegrohamot az emberek, hiszen egy olyan összenyomott helyzetben van a testük ülés közben, ami csupa vegetatív vészjelet küld az agyba. Fenyegetettséget, életveszélyt a fulladás miatt, csakhát már megszoktuk és észre se vesszük a szervezet kiabálását, a zagyva gondolatok hangosabbak.
Na megint elkanyarodtam. Szóval nézegettem a kicsiket a természetes mozgást, gesztusokat, az időtlenséget. Aztán arra jártak az először emlegetett nagymami/papi korabeli másik páros. Az arc az idősebb korban egy térkép, néha már fiatalabb korban is. Ez attól függ mennyire sikerült jól a felprogramozás az első 20 évben.
Az látszott, hogy a nő kb akkor vigyorgott utoljára, mikor a szomszéd tehene megdöglött. Ez látszott a testén is. Emberhez nem méltó testtartás, széjjel használt bőr, mindenhol düledező viszerek, elpattant erek, kitolt has a tartásból következően, elfolyó szövetek. Aztán véletlen arra ment segíteni az unokának a másik nagyi, aki szeretetteljes puszit vagy talán csókot is adott a nagypapinak és derű áradt az arcából. Nyilván az idő látszott, de ha a kettőt összehasonlítottam a derűs arcú szupermodell volt, a másikhoz képest. Nyilván semmit nem tudok kettőjük életéről. Lehetnek olyan körülmények, melyek óriási kihívást jelentenek az egyén számára, de ettől még élhetnénk a saját testünkben kényelmesen. Lehet nem érti az olvasó, most miről beszélek. Mi az hogy kényelmes, meg nem kényelmes és most is kényelmesen ülök lecsúszott seggel a széken. Tök laza vagyok stb. Igen ez a megszokás, mikor az abnormális válik a normálissá. Ez csak tapasztalaton keresztül érthető meg. Olyan mint megtapasztalni a hideget és meleget. Csak akkor lehet belátni, hogy micsoda görcsben élünk, biológiai és pszichés téren is, ha megéltük a kényelmet.
Ehhez beugrott még egy az előző nap látott Macskanő nevezetű film. Amit nem javaslok megnézésre. Ilyen fodrászatban hallható zenére rúgják szájba a férfiakat tűsarkúban típusú film. Ott egy mérgező szépségkenőcs miatt ment a harc... A szuperhőssé vált macskanő, megakadályozza hogy a gonosz szépségiparosok tönkretegyék a nők szép arcát. Szerintem ne nézd meg, hacsak nem egy csinos fekete nőt akarsz nézegetni bőrruhában. Az élmény kb ennyi. Meg talán a mondanivaló annyi, hogy akkor leszel jó nő, ha képes vagy elhinni, hogy értéket képviselsz és tisztában vagy ezzel, büszkén viseled. Sajnos gyakran össze van keverve az öntudat és a beképzeltség. Utóbbi mögött üresség van, az első mögött tartalom.
Szóval beugrott az, hogy igazából az öregedés sebessége gondolataink minőségének függvénye. Azt is megkockáztatnám, hogyha képesek lennénk olyan gondolatokkal élni, melyek egységben és harmóniában vannak az univerzummal, 120 évesen is jól tarthatnánk magunkat.
S még egy... a minden megoldás belül van itt is megtalálható. A nők többsége, mindenféle külsődleges kencével próbálja széppé tenni magát, vagyis elfedni azt a következményt, ami a gondolatai eredménye. Nem értelmesebb lenne a nyakunkon lévő szemetesládát kiüríteni :) mondhatnám szelektíven gyűjteni a hulladékot, aminek helye van a mi ládánkban azzal foglalkozni, aminek meg nincs, azt eltenni valahova máshová?
Nos ilyenek ugrottak be, miközben ücsörögtem és élveztem a természetet, a hullámokat és az embereket. Szép hely Gárdony, szeretem.
Ezt úgy kell érteni, hogy összegyűlik egy csomó infantilis(jó értelemben) ember, aki kb kívülről tudja az összes filmet és szerepeket tesznek magukra, neveket és mindenhez filmes idézetben reagálnak.
Én is kedvelem ezeket a filmeket, de esélyem se volt labdába rúgni mellettük. Lehetnék Anulu :DDD jövőre.
Összes szereplésem a békatalp futás volt. A hagymásbabot nem kívánom most fél évig az is biztos. Aztán láttam olyan embert, aki 5 banánt 10 nyeléssel tüntetett el alig 1 perc alatt... Szóval mindenkinek tudom ajánlani. Nagy móka. Van egy banda is, aki filmzenéket játszik és lehet rá lötyögni a nyár éjszakában. Teljesen jó.
Mivel viszonylag korán szoktam ébredni, így volt időm kiülni a partra és nézelődni, kicsit elmerülni a természet csodáiban, hullámokban, szélben, pázsitban, dombokban.
Akkor szoktak a legértelmesebb gondolatok eszembe jutni, mikor nem gondolkodom. :) Lehet ez nem fog így festeni, a következő eszmefuttatásban.
Figyelek, nézek.
Lassan megérkeztek a fürdőzök. Nagyi, papi és néhány unoka. Nem tudom besaccolni, milyen idősek a gyerekek, ezek már jártak, meg csacsogtak.
Kérdés? Hogy lesz a zseniális gyerekből, hülye felnőtt? Néztem a gyerekek mit csinálnak. Volt kicsi, nagyobb, még nagyobb... s szépen lehetett látni az "elhülyülést". A kisebbek teljes odaadással, elmélyüléssel vizsgálták a vízben úszó szemetet, tapicskoltak a békanyáltól habzó vízben és mindezt időtlenségben tették. A ilyen ezoterikusabb körökben többször hallottam már, hogy a gyerekek látják az aurát. Én ezt el tudom hinni. Hiszen a felnőtt még a vizet se látja, hiába ül a tó partján. Ő csak a gondolati sémáját látja a vízről. Hogy ez mocskos büdös víz és nem érdemes meginni és hogy hideg e vagy nem.
Aztán néztem a lépcsőfokokat. Mikor a gyereket már kizökkentették az időtlenségből.
Ez egy elkerülhetetlen eredménye a nevelésnek, amit szerintem le is cserélhetnénk pl tiltólista bevésés/feltöltés szavakra. Ez akkor esett le, mikor ültem és hallgattam a szülők szavát, nem a nagyi és papi ők már bölcsek voltak. :)
Kb mást nem lehetett hallani csak azt: ne csináld ezt, ne csináld azt, el ne ess, bele ne fulladj stb stb...
Aztán ott van az a kis zseni gyerek és magába szívja ezt a sok elrontott parancsot és lesz belőle egy idióta felnőtt, aki mindent tud csak éppen azt nem, hogy mit is kellene csinálnia. Aztán az a nehéz, hogy ezek a háttérben az egyén ellen dolgoznak. Az agy nem érti a nem szót. Ne gondolj a lila pöttyös elefántra most! ................Aztán már ott is van a fejedben. Ne nyúlj hozzá mert elrontod. Aztán tényleg ez lesz. Meg mindig el fog esni, meg belefullad a vízbe, meg ellopják a pénztárcáját és elrontja a dolgokat, ami a kezébe kerül. Kíváncsi lennék milyen felnőtt lenne egy olyan gyerekből, aki azt hallaná, hogy mit csináljon és nem azt, mit ne.
Tartsd meg az egyensúlyod vs el ne essél.
Gyere ide vs ne menjél oda.
Óvatosan nézd meg a vázát vs le ne ejtsd, össze ne törd.
Azt hiszem, nagyon oda kell figyelni, ha tudatosan jó dolgokat szeretne feltölteni a kis zsenik buksijába az ember, amivel boldogulni tudnak a sok normális hülye felnőtt között.
Tovább figyelve jól látszódott a másolódás jelensége. Egy teljes családon jól lehet ezt látni. Volt egy nagydarab anyuka. Erről egy ismeretterjesztő valami jutott eszembe. A dohányzást és elhízottságot hasonlították össze. Egyértelmű mindkettő káros, mégis szerencsétlen dohányosokat csesztetik állandóan, hogy nem kéne abbahagyni, nyilván azért mert zavaró más számára is. De egy elhízott embert nem csesztet senki, hogy nézzél már magadra, mennyit zabálsz már? Miközben nyomja az arcába a két zacskó Fornettit. Miért nem foglalkozol magaddal? Meg bele fogsz ebbe halni. De ilyet nem hallani. Ez azért van, mert a dohányzás tárgyra irányul, de a dagadtság a személyiség részeként van tekintve és személyes ügy. Azt hiszem, pedig minden szemszögből érdemes lenne elválasztani magunktól, biztos vagyok benne megkönnyítené a fogyást is. Mert nem fenyeget azzal a gondolattal, hogy most elveszítek valamit önmagamból. Te jó ég, ha lefogyok akkor ki leszek? Mert eddig én voltam az a dagadt disznó, aki zabálta a Fornettit, most ki leszek eztán? Meg a végén még az arcom szépsége is látszódna és csomó bókot is hallanék stb. Nehéz dolgok ezek és ezért gazdagszanak meg a hasi hájrázógépet árulók, akik azt ígérik, meló nélkül szabadulhatsz meg attól, amit kitartó munkával, evéssel magadra dolgoztál... Nem hiszek az ilyen útban. Meg kell fizetni az árát a dolgoknak, energiában, időben. Miért könnyebb hízni, mint lefogyni? Egyszerű. Az evés az életben maradást szolgáló tevékenység, mikor leütöttük a mamutot, be kellett zabálni amennyit csak lehetett és az az érzés, hogy mindent megtettünk a túlélésért, jó, megelégedettséget ad. Ismerjük nem? Kajakóma van utána stb. Einstein úgy szemléltette a relativitást, hogy egy csinos nővel repül az idő, de egy nehéz személlyel hosszú az az 1 perc is. Szóval a megelégedettség közepette, nem vesszük észre mekkora meló volt betolni azt a fél csirkét.
A másolódás jelenségénél tartottam. Ott volt a nagydarab anyuci és a kislánya 15nél nem lehetett több, és elkeserítő volt az, hogy szinte a hátán lévő hájra is melltartótt lehetett volna tenni. Persze most is sarkítok, mint mindig.
A másolódás alatt azt értem, azokat a gondolatokat tanulta meg, amit az anyjától látott és azok ugyan olyan viselkedést eredményeznek és ezen kívül a kapott sejtek már jól megtanulták, mi is volt a sikeresség, túlélés kulcsa. Ha anyu túlélte, a recept bevált, ezt megkapja az utód is. Volt ott egy kissrác is, ő sem a botsáska fajta, de ő az apa gondolatait, mintáit leste el, igaz nem volt ott az apuka ebben a csapatban. Az őrmesteres gesztusok voltak felfedezhetők, megmondja mi legyen, irányít. Anyuci meg főz és eszik.
Azt hiszem felfedezhető némi ellenszenv bennem ezen témában, ez így is van. Dühöt érzek azért, hogy valaki ennyire nem tiszteli önmagát. Részvétet, hogy annyira félre lett vezetve az az egyén, hogy az evést mint egyetlen boldogság forrást ismeri. S hogy kiizzadva megdögölve, fájós térddel millió panasszal kell végigélni egy életet, mely minden perce csoda. Csak mivel hülye felnőttek lettünk ezt már elképzelni se tudjuk. Vegyesek az érzéseim azért is, mert nem érzek sajnálatot, mert tisztában vagyok az egyén felelősségével. Ami persze alaposan ki van magyarázva azzal, hogy genetika, meg hízékonyság meg miegymás. De én még nem láttam olyan autót, ami 5 liter benzinnel 100 km helyett 200-at tud menni. Be kell kerülnie annak az energiának ahhoz, hogy eltárolódjon. Vagy nem?
S végül az örök fiatalság titkát feltárom.
Szóval figyeltem a fiatalságot, miként mozognak, használják a testüket a vízben egyensúlyozva. Csupa természetes gesztus, egyensúly a fej-nyak kapcsolatban. Ha megnézel egy kisgyereket szépen mozog/lehet ugyan esetlen gyakorlatlan, de akkor is szép. Aztán leült az egyik. Egyből behajlott a háta, összeomlott a mellkas, a nyak előre ment. Ez az ülés, a szék kitalálásával sikerült jól hazavágni a természetes mozgásunkat, testtartásunkat, hangunkat és begyakorolni azt, hogy önmagunk testébe rabszolgaként kényelmetlenkedjünk. Ennek természetesen vannak pszichés következményei is. Hmmm nem is csodálom, hogy az autóvezetés közben, kapnak idegrohamot az emberek, hiszen egy olyan összenyomott helyzetben van a testük ülés közben, ami csupa vegetatív vészjelet küld az agyba. Fenyegetettséget, életveszélyt a fulladás miatt, csakhát már megszoktuk és észre se vesszük a szervezet kiabálását, a zagyva gondolatok hangosabbak.
Na megint elkanyarodtam. Szóval nézegettem a kicsiket a természetes mozgást, gesztusokat, az időtlenséget. Aztán arra jártak az először emlegetett nagymami/papi korabeli másik páros. Az arc az idősebb korban egy térkép, néha már fiatalabb korban is. Ez attól függ mennyire sikerült jól a felprogramozás az első 20 évben.
Az látszott, hogy a nő kb akkor vigyorgott utoljára, mikor a szomszéd tehene megdöglött. Ez látszott a testén is. Emberhez nem méltó testtartás, széjjel használt bőr, mindenhol düledező viszerek, elpattant erek, kitolt has a tartásból következően, elfolyó szövetek. Aztán véletlen arra ment segíteni az unokának a másik nagyi, aki szeretetteljes puszit vagy talán csókot is adott a nagypapinak és derű áradt az arcából. Nyilván az idő látszott, de ha a kettőt összehasonlítottam a derűs arcú szupermodell volt, a másikhoz képest. Nyilván semmit nem tudok kettőjük életéről. Lehetnek olyan körülmények, melyek óriási kihívást jelentenek az egyén számára, de ettől még élhetnénk a saját testünkben kényelmesen. Lehet nem érti az olvasó, most miről beszélek. Mi az hogy kényelmes, meg nem kényelmes és most is kényelmesen ülök lecsúszott seggel a széken. Tök laza vagyok stb. Igen ez a megszokás, mikor az abnormális válik a normálissá. Ez csak tapasztalaton keresztül érthető meg. Olyan mint megtapasztalni a hideget és meleget. Csak akkor lehet belátni, hogy micsoda görcsben élünk, biológiai és pszichés téren is, ha megéltük a kényelmet.
Ehhez beugrott még egy az előző nap látott Macskanő nevezetű film. Amit nem javaslok megnézésre. Ilyen fodrászatban hallható zenére rúgják szájba a férfiakat tűsarkúban típusú film. Ott egy mérgező szépségkenőcs miatt ment a harc... A szuperhőssé vált macskanő, megakadályozza hogy a gonosz szépségiparosok tönkretegyék a nők szép arcát. Szerintem ne nézd meg, hacsak nem egy csinos fekete nőt akarsz nézegetni bőrruhában. Az élmény kb ennyi. Meg talán a mondanivaló annyi, hogy akkor leszel jó nő, ha képes vagy elhinni, hogy értéket képviselsz és tisztában vagy ezzel, büszkén viseled. Sajnos gyakran össze van keverve az öntudat és a beképzeltség. Utóbbi mögött üresség van, az első mögött tartalom.
Szóval beugrott az, hogy igazából az öregedés sebessége gondolataink minőségének függvénye. Azt is megkockáztatnám, hogyha képesek lennénk olyan gondolatokkal élni, melyek egységben és harmóniában vannak az univerzummal, 120 évesen is jól tarthatnánk magunkat.
S még egy... a minden megoldás belül van itt is megtalálható. A nők többsége, mindenféle külsődleges kencével próbálja széppé tenni magát, vagyis elfedni azt a következményt, ami a gondolatai eredménye. Nem értelmesebb lenne a nyakunkon lévő szemetesládát kiüríteni :) mondhatnám szelektíven gyűjteni a hulladékot, aminek helye van a mi ládánkban azzal foglalkozni, aminek meg nincs, azt eltenni valahova máshová?
Nos ilyenek ugrottak be, miközben ücsörögtem és élveztem a természetet, a hullámokat és az embereket. Szép hely Gárdony, szeretem.
2010. május 20., csütörtök
Megasztár 5 - Te tudsz dalolni?
Már annyira belejöttem az írásba (néha már alanyt és állítmányt is használok).
Nincs tv-m és véletlen tudtam meg hogy van ez a megasztár youtubon.
Ez az első rész
http://www.youtube.com/watch?v=MXeFTUyKhUU&feature=related
Ebből a válogatásból tökéletesen látszik, a magyar emberek lelki állapota, hogy mennyire le vannak/vagyunk nyomorítva. Ez lehet nem tűnik fel, mert nálunk ez a normális.
Csak az énekel ilyen nyomorultul, akinek a lelke is nyomorult.
Most megint a dánok jutottak eszembe. Láttam 60 embert kb. fél éven át és ebből kb 1 nem bírt énekelni. A többieknek jó volt hallgatni az énekét. Nem volt szupersztár egyikük sem, de érezni lehetett a szándékot, hogy ő most énekel és kész és ez van. Elég vagyok ahhoz, amit most csinálok. Ez lehetett a fejében messze a háttérben.
Nálunk hányan mondják azt, hogy nekem nincs hangom, hallásom, ritmusérzékem, tehetségem stb... Inkább a többség. Nem?
Így értem a lelki nyomorultságot. Azért nem bírunk énekelni, mert a torkunk lehetetlen, természet ellenes helyzetben van és a torkunk az érzelmeinket, állapotunkat tökéletesen felveszi/tükrözi. A torkunkból tudjuk, hogy is érezzük magunkat. Fojtogat a sírás, gombóc van a torkomban, kinyitotta a pofáját(igazából torkát) stb... Aki nem bír dalolni, annak nem áll se a lelke, se a torka dalra.
Ebből a szempontból, elkeserítő látni ezen produkciók mögött a lelkeket...
Azt hiszem, sokunk felismeri önmagát ezen éneklésre képtelen állapotban és azért vicces, mert különben fájna.
És te tudsz énekelni, van hangod, hallásod, ritmusérzéked, tehetséged? Neked mit mondtak(hazudtak), csak hogy irányítható legyél és jól be lehessen illeszteni a falba? Az összes zenei összetevő genetikailag adott minden emberben, "csak" a blokkokat kellene feloldani, hogy szárnyalni tudjon. Ezek a blokkok, meg olyan mélységekbe vezetnék vissza az egyént, annyi el nem rendezett ügyig, hogy az nagyon fájna... inkább eltemetjük és beállunk a sorba a többi "normális nyomorult" közé, mögé.
Én örülnék legjobban, ha ez a teória tévedés lenne... De jó volna!
Ez elég komor lett... Ez van most...
Nincs tv-m és véletlen tudtam meg hogy van ez a megasztár youtubon.
Ez az első rész
http://www.youtube.com/watch?v=MXeFTUyKhUU&feature=related
Ebből a válogatásból tökéletesen látszik, a magyar emberek lelki állapota, hogy mennyire le vannak/vagyunk nyomorítva. Ez lehet nem tűnik fel, mert nálunk ez a normális.
Csak az énekel ilyen nyomorultul, akinek a lelke is nyomorult.
Most megint a dánok jutottak eszembe. Láttam 60 embert kb. fél éven át és ebből kb 1 nem bírt énekelni. A többieknek jó volt hallgatni az énekét. Nem volt szupersztár egyikük sem, de érezni lehetett a szándékot, hogy ő most énekel és kész és ez van. Elég vagyok ahhoz, amit most csinálok. Ez lehetett a fejében messze a háttérben.
Nálunk hányan mondják azt, hogy nekem nincs hangom, hallásom, ritmusérzékem, tehetségem stb... Inkább a többség. Nem?
Így értem a lelki nyomorultságot. Azért nem bírunk énekelni, mert a torkunk lehetetlen, természet ellenes helyzetben van és a torkunk az érzelmeinket, állapotunkat tökéletesen felveszi/tükrözi. A torkunkból tudjuk, hogy is érezzük magunkat. Fojtogat a sírás, gombóc van a torkomban, kinyitotta a pofáját(igazából torkát) stb... Aki nem bír dalolni, annak nem áll se a lelke, se a torka dalra.
Ebből a szempontból, elkeserítő látni ezen produkciók mögött a lelkeket...
Azt hiszem, sokunk felismeri önmagát ezen éneklésre képtelen állapotban és azért vicces, mert különben fájna.
És te tudsz énekelni, van hangod, hallásod, ritmusérzéked, tehetséged? Neked mit mondtak(hazudtak), csak hogy irányítható legyél és jól be lehessen illeszteni a falba? Az összes zenei összetevő genetikailag adott minden emberben, "csak" a blokkokat kellene feloldani, hogy szárnyalni tudjon. Ezek a blokkok, meg olyan mélységekbe vezetnék vissza az egyént, annyi el nem rendezett ügyig, hogy az nagyon fájna... inkább eltemetjük és beállunk a sorba a többi "normális nyomorult" közé, mögé.
Én örülnék legjobban, ha ez a teória tévedés lenne... De jó volna!
Ez elég komor lett... Ez van most...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)