2012. december 8., szombat

Szégyenletes érzések

Néhány napja fültanúja voltam egy beszélgetésnek két nő között. Egy anyuka volt ott 10-12 körüli kislányával és a barátnője.
A kislány láthatóan szégyenlős volt alapvetően. Érzésre olyan volt, mint aki szégyenli a létezését, hogy ő van és foglalja a helyet.

Mikor ilyen fiatal emberi lényt látok tudom, hogy ő tönkre lett téve.
A lelki üzenete ezt mondta nekem: érdemtelen vagyok arra hogy elfogadjanak(szeressenek), sajnálom hogy értéktelen vagyok és hogy itt vagyok. Sajnálom.
Ez a hit jöhetett létre benne és ez a hit megkérdőjelezhetetlenül ott dolgozik.

Hogy innen hogy lehet felállni egy embernek? Talán értékeinek tudatosításával és hogy szerethető, elfogadják mások és ezért nem kell neki semmi különöset tennie.
Nem kell teljesítményt felmutatni, nem kell semmit csinálni. Hasonlatos ez ahhoz a misztikus dologhoz, amit barátságnak neveznek. A barátság megszületése nem valamiféle munka eredménye.
A barátság a kölcsönös és teljes elfogadás eredménye. Most az jutott eszembe, hogy lehet a barátság a szeretet legmagasabb foka? Érdekes gondolat.

A fordulat akkor következhet be, ha képes az emberi lélek megkérdőjelezni a korábbi hiteit ezzel kapcsolatban, amik lehet nincsenek megfogalmazva, de ott vannak és működnek.
Ez egy gondolati átkattanás, amit csak az egyén képes megtenni, senki más nem tud belenyúlni a hitrendszerünkbe csak magunk.
Ilyen gondolatok:
Én mindent elrontok és ügyetlen vagyok.
Nincsen érzékem ... dologhoz.
Erősebben: Tehetségtelen vagyok ... dologhoz.
Nekem tökéletesnek kell lenni.

Első lépés tehát egy belső mélyen működő hitünk megfogalmazása, bármilyen nevetséges és fura formájú gondolat legyen is.

Második lépés. Tegyük fel, hogy ez a hit nem igaz, egy tévedés.
"Valóban tökéletesnek kell lennem? .... Mi van ha ez tévedés és nem igaz? Ki mondta ezt nekem, hol olvastam ezt? Sehol? Hmm...
Hasznos ez a gondolat nekem, emberhez méltóbb élethez segít vagy teher és hátráltat? Hmmm ez tehet és szorongok tőle... "

Harmadik lépés. Elképzelni, átérezni az életet a hit nélkül, akkor ha az tévedés.
Hogy érzem magam enélkül a hit nélkül? Könnyebben? Derűsebben? Esetleg rémisztően szabadnak?

Negyedik lépés. Rehabilitáció. A hit átalakítása, szétbontása és korábbi hit folytonos megkérdőjelezése.
Tökéletesnek kell lennem!
-> Elegendő, ha törekszem arra, amit képességeim és lehetőségeim engednek.
-> Lényeges dolgokkal foglalkozom, ami mindenki számára építő.

A lényeges változásokhoz, fél év szükséges, hogy tartós legyen. Időről-időre visszatér a korábbi romboló hit és ha elég kreatívak vagyunk az életben számtalan eseményével képesek leszünk azt igazolni. Legyünk éberek ezért. Nem baj, ha mindent megkérdőjelezünk magunkban. Főleg a gondolatainkat magunk irányába.

Most a történet, amit el akartam mesélni a következő.
Az anyuka mesélte, hogy a kislány meghallotta, hogy a kistestvére nagyon szeretne üzeneteket kapni a Télapótól. Személyes üzeneteket. A kislánynak több se kellett itt-ott cédulákat hagyott a lakásban. A cédulákon kedves üzenetek és a következő aláírás volt: A Télapó hóóhóóóhóóóó
Volt csokis üzenet is, mikor a kislány saját csokiját elhelyezve a papírra a következőt írta az üzenetbe: - Kedves Marcika! Jó kisfiú voltál és a Juditka is. Osszátok meg ezt a csokoládét egymással... A Télapó hóóhóóhóóóóóóó
Az anyuka mesélte, hogy Marcika könnyes szemmel ölelte Juditkát, hogy a Télapó írt neki és hogy ő mennyire vágyott erre és már nem is kell semmi ajándék csak ez.

Engem teljesen meghatott a történet és közben néztem a kislányt, aki olyan szívesen süllyedt volna el szégyenében... Hogy miért? Szégyenletes, ha szeretet van bennünk és azt kifejezzük valahogy? Ha hangot adunk neki?

Miközben ezeken gondoltam, beleképzeltem magam a kislány helyébe.... S így lassan 30 felé, azt hiszem én is irultam-pirultam, legszívesebben eltűntem volna a helyzetből. Szégyelltem volna magam.
Ez azt mutatta, hogy a természetes szeretet kifejezéséhez egy természetellenes szégyen társult, ami meggátol minden olyan dolog megszületését két lélek között, ami az emberi életben valamit is számít.
Mit is hiszek a szeretet kifejezéséről mások felé, amit szégyellni kell? Mi van ha ez a hit hazugság? ....