Néhány napja fültanúja voltam egy beszélgetésnek két nő között. Egy anyuka volt ott 10-12 körüli kislányával és a barátnője.
A kislány láthatóan szégyenlős volt alapvetően. Érzésre olyan volt, mint
aki szégyenli a létezését, hogy ő van és foglalja a helyet.
Mikor ilyen fiatal emberi lényt látok tudom, hogy ő tönkre lett téve.
A lelki üzenete ezt mondta nekem: érdemtelen vagyok arra hogy
elfogadjanak(szeressenek), sajnálom hogy értéktelen vagyok és hogy itt
vagyok. Sajnálom.
Ez a hit jöhetett létre benne és ez a hit megkérdőjelezhetetlenül ott dolgozik.
Hogy innen hogy lehet felállni egy embernek? Talán értékeinek
tudatosításával és hogy szerethető, elfogadják mások és ezért nem kell
neki semmi különöset tennie.
Nem kell teljesítményt felmutatni, nem kell semmit csinálni. Hasonlatos
ez ahhoz a misztikus dologhoz, amit barátságnak neveznek. A barátság
megszületése nem valamiféle munka eredménye.
A barátság a kölcsönös és teljes elfogadás eredménye. Most az jutott
eszembe, hogy lehet a barátság a szeretet legmagasabb foka? Érdekes
gondolat.
A fordulat akkor következhet be, ha képes az emberi lélek
megkérdőjelezni a korábbi hiteit ezzel kapcsolatban, amik lehet
nincsenek megfogalmazva, de ott vannak és működnek.
Ez egy gondolati átkattanás, amit csak az egyén képes megtenni, senki más nem tud belenyúlni a hitrendszerünkbe csak magunk.
Ilyen gondolatok:
Én mindent elrontok és ügyetlen vagyok.
Nincsen érzékem ... dologhoz.
Erősebben: Tehetségtelen vagyok ... dologhoz.
Nekem tökéletesnek kell lenni.
Első lépés tehát egy belső mélyen működő hitünk megfogalmazása, bármilyen nevetséges és fura formájú gondolat legyen is.
Második lépés. Tegyük fel, hogy ez a hit nem igaz, egy tévedés.
"Valóban tökéletesnek kell lennem? .... Mi van ha ez tévedés és nem igaz? Ki mondta ezt nekem, hol olvastam ezt? Sehol? Hmm...
Hasznos ez a gondolat nekem, emberhez méltóbb élethez segít vagy teher és hátráltat? Hmmm ez tehet és szorongok tőle... "
Harmadik lépés. Elképzelni, átérezni az életet a hit nélkül, akkor ha az tévedés.
Hogy érzem magam enélkül a hit nélkül? Könnyebben? Derűsebben? Esetleg rémisztően szabadnak?
Negyedik lépés. Rehabilitáció. A hit átalakítása, szétbontása és korábbi hit folytonos megkérdőjelezése.
Tökéletesnek kell lennem!
-> Elegendő, ha törekszem arra, amit képességeim és lehetőségeim engednek.
-> Lényeges dolgokkal foglalkozom, ami mindenki számára építő.
A lényeges változásokhoz, fél év szükséges, hogy tartós legyen.
Időről-időre visszatér a korábbi romboló hit és ha elég kreatívak
vagyunk az életben számtalan eseményével képesek leszünk azt igazolni.
Legyünk éberek ezért. Nem baj, ha mindent megkérdőjelezünk magunkban.
Főleg a gondolatainkat magunk irányába.
Most a történet, amit el akartam mesélni a következő.
Az anyuka mesélte, hogy a kislány meghallotta, hogy a kistestvére nagyon
szeretne üzeneteket kapni a Télapótól. Személyes üzeneteket. A
kislánynak több se kellett itt-ott cédulákat hagyott a lakásban. A
cédulákon kedves üzenetek és a következő aláírás volt: A Télapó
hóóhóóóhóóóó
Volt csokis üzenet is, mikor a kislány saját csokiját elhelyezve a
papírra a következőt írta az üzenetbe: - Kedves Marcika! Jó kisfiú
voltál és a Juditka is. Osszátok meg ezt a csokoládét egymással... A
Télapó hóóhóóhóóóóóóó
Az anyuka mesélte, hogy Marcika könnyes szemmel ölelte Juditkát, hogy a
Télapó írt neki és hogy ő mennyire vágyott erre és már nem is kell semmi
ajándék csak ez.
Engem teljesen meghatott a történet és közben néztem a kislányt, aki
olyan szívesen süllyedt volna el szégyenében... Hogy miért?
Szégyenletes, ha szeretet van bennünk és azt kifejezzük valahogy? Ha
hangot adunk neki?
Miközben ezeken gondoltam, beleképzeltem magam a kislány helyébe.... S
így lassan 30 felé, azt hiszem én is irultam-pirultam, legszívesebben
eltűntem volna a helyzetből. Szégyelltem volna magam.
Ez azt mutatta, hogy a természetes szeretet kifejezéséhez egy
természetellenes szégyen társult, ami meggátol minden olyan dolog
megszületését két lélek között, ami az emberi életben valamit is számít.
Mit is hiszek a szeretet kifejezéséről mások felé, amit szégyellni kell? Mi van ha ez a hit hazugság? ....
2012. december 8., szombat
2012. április 10., kedd
A böjt
A hosszú hétvégét úgy döntöttem (igen húsvétkor) felhasználom önmagam karbantartására. Péntek este jött az öltet, hogy próbáljam ki a böjtöt. Annyit tudtam róla, hogy csak folyadékot vehet magához a böjtölő. Ez elég egyszerű gondoltam. Tegyünk egy próbát.
Nem volt szándékomban megbüntetni magam vagy hasonló. Kíváncsi voltam, milyen böjtölni és a belső hangom azt mondta ennek most jött el az ideje.
Engedelmeskedtem.
Péntek este 18 körül egy mustáros csirke pecsenyét ettem sült krumplival. Igen élvezetes étkezés volt. Ez volt az utolsó alkalom a böjt előtt, hogy ettem.
Szombat reggel beszereztem tisztító teát, zöld teát és 2 literes gyümölcsleveket, ananászt, narancsot, multi répát és grépfrútot.
1,5 liter tisztító teát lefőztem és indításnak ledöntöttem fél litert belőle, úgy mint kollégista a korsó sört. Igaz a kollégista 3 másodperc alatt is képes ezt megtenni, én beértem 10 másodperccel is.
Grépfrút volt a következő kb. lenyomtam fél litert abból is. Aztán felosztottam a napot mit mikor csinálok. Beütemeztem 3 liter teát, 2-3 liter gyümölcslevet. A tapasztalat adta, hogy érdemes megnézni mennyi cukor van a gyümölcslében. 20% cukor = ocsmány édes. A másik ajánlás a 100%-os gyümölcslé. Az ananász és a muti répa ki is esett, mert cukortúladagolásban fordultam volna az ég felé.
A következő böjtömnél veszek pár kg répát, zöldséget, almát és magam centrifugálom ki a nedveket belőlük. Szerintem annál jobbat nem lehet csinálni.
Tisztítási szempontból, a tea csak a veséket mossa át. A beleket nem. A rostoknak viszont nincs rövidített út, azok pucolják a beleket szorgalmasan.
Eljött szombat dél. Éhségnek nyomát sem éreztem. Ez meglepett, azt gondoltam, 1 nap kaja nélkül és sírni fogok a gyomrom karmolásától és az idegfeszültségtől. Tévedtem.
Volt időm olvasgatni a böjtről és a képletet igaznak láttam, a böjt nem éhezés, aki éhezik az nem böjtöl. A másik lényeges pont számomra az volt, hogy egymástól független kultúrák és idők alkalmazták a böjtöt és ajánlották azt, rengeteg pozitív hatása miatt. Belátom ezen ajánlások igazságát.
A lényeges élmény az volt, amit a tisztulás kísért szombat délután. Az éberségem rendkívül megnőtt, könnyedséget és nagy energikusságot éreztem magamban. Misztikusabban szólva, érezni véltem a körülöttem lévő dolgokban az élet pezsgését, szépségét. Áldott állapot.
A fejem is lecsillapodtak. Az érdektelen, bugyuta gondolatok felszívódtak, eltűnt az aggódás, a feszültség az izmokból. Igen jó érzés volt, javaslom kipróbálásra. Az alvás nehezen ment, mert nem voltam álmos. Örömteli, békés, életteli érzés volt bennem.
Aztán olvastam tovább és fontosnak tartották a kiadós, indító fosást böjt kezdetén. Hopsz, mert hogy a salak bent marad és visszamérgezi a szervezetet. Itt jött képbe a keserűsó és a májtisztító kúra is.
http://auretiel.hu/hazi-praktikak/majtisztito-kura.html
Gondoltam miért ne próbálnám ki ezt is akkor, mondjuk vasárnaptól-hétfő délelőttig. Tévedtem szintén.
Vasárnap délelőtt is jól voltam, nem voltam egyáltalán éhes.
Leírás alapján 14:00-től a folyadékbevitelt is meg kell szüntetni. Ezért ittam a teát és gyümölcslevet, mint a gödény, így nem voltam a nap további részében szomjas. 18:00-kor jött a keserűsó. 20:00-kor a második adag. Itt elkezdtem kényelmetlenül lenni, mert a testem minden erejével elkezdett azon dolgozni, hogy eltávolítsa a keserűsót. Ekkor, már meggyötörtnek éreztem magam(másnapos nyomott közérzet, fejfájás nélkül), eltűnt a kényelmes, barátságos érzés.
Éhséget este sem éreztem. 22-kor az olivás koktél következett... Nem volt olyan szörnyű, mint gondoltam, azt gondoltam hányással kell küszködni. Semmi ilyen nem volt.
Hétfő reggel 6 keserűsó, 8-kor még egy.
Hát innentől eléggé elcseszett volt a nap, budira rohangálás minden erőm felemésztette. Az viszont bizonyos, nagyon hatékony ez a májtisztítós kúra.
10-kor kezdtem eszegetni, 1 tojással kezdtem, aztán egy kis sonka, egy kis zserbó. :) Nem éppen a legjobb dolgok, böjt után, ez volt elérhető és beindult bennem a zabáló állat. Erről a teremtményről később mesélek még bővebben.
Érdekes volt látni, hogy a bőröm tapintása megváltozott, puha, finom lett az arcomon és nem zsírosodott be reggelre.
Fogytam kb 4-7 kg-ot (nem tudom pontosan mennyi voltam szombat reggel) habár ez mellékes dolog, számomra. A test úgyis visszaszedi, amire valóban szüksége lehet.
Biztos fogok még böjtölni és a megszerzett tapasztalatokat használni fogom.
Indításkor 1 maximum 2 adag keserűsó (ezzel jobb óvatosan bánni) aztán nagy mennyiségű házi gyümölcs-zöldséglé. A májtisztást meg kihagyom, nem érdemes elrontani a böjt élményét vele. Legközelebb egy 2 napos böjtöt fogok csinálni. Talán pár 1-2 hét múlva.
2,5. nap végén sem voltam éhes és a keserűsó által okozott kiürülési fáradságot leszámítva jól voltam. Ez meglepő volt. Szóval igazolva látom azt, hogy aki böjtöl az nem éhezik és aki éhezik az nem böjtöl. A régi emberek tudták, mi a jó. Nem hiába... ők még normálisak voltak.
Jó egészséget!
Nem volt szándékomban megbüntetni magam vagy hasonló. Kíváncsi voltam, milyen böjtölni és a belső hangom azt mondta ennek most jött el az ideje.
Engedelmeskedtem.
Péntek este 18 körül egy mustáros csirke pecsenyét ettem sült krumplival. Igen élvezetes étkezés volt. Ez volt az utolsó alkalom a böjt előtt, hogy ettem.
Szombat reggel beszereztem tisztító teát, zöld teát és 2 literes gyümölcsleveket, ananászt, narancsot, multi répát és grépfrútot.
1,5 liter tisztító teát lefőztem és indításnak ledöntöttem fél litert belőle, úgy mint kollégista a korsó sört. Igaz a kollégista 3 másodperc alatt is képes ezt megtenni, én beértem 10 másodperccel is.
Grépfrút volt a következő kb. lenyomtam fél litert abból is. Aztán felosztottam a napot mit mikor csinálok. Beütemeztem 3 liter teát, 2-3 liter gyümölcslevet. A tapasztalat adta, hogy érdemes megnézni mennyi cukor van a gyümölcslében. 20% cukor = ocsmány édes. A másik ajánlás a 100%-os gyümölcslé. Az ananász és a muti répa ki is esett, mert cukortúladagolásban fordultam volna az ég felé.
A következő böjtömnél veszek pár kg répát, zöldséget, almát és magam centrifugálom ki a nedveket belőlük. Szerintem annál jobbat nem lehet csinálni.
Tisztítási szempontból, a tea csak a veséket mossa át. A beleket nem. A rostoknak viszont nincs rövidített út, azok pucolják a beleket szorgalmasan.
Eljött szombat dél. Éhségnek nyomát sem éreztem. Ez meglepett, azt gondoltam, 1 nap kaja nélkül és sírni fogok a gyomrom karmolásától és az idegfeszültségtől. Tévedtem.
Volt időm olvasgatni a böjtről és a képletet igaznak láttam, a böjt nem éhezés, aki éhezik az nem böjtöl. A másik lényeges pont számomra az volt, hogy egymástól független kultúrák és idők alkalmazták a böjtöt és ajánlották azt, rengeteg pozitív hatása miatt. Belátom ezen ajánlások igazságát.
A lényeges élmény az volt, amit a tisztulás kísért szombat délután. Az éberségem rendkívül megnőtt, könnyedséget és nagy energikusságot éreztem magamban. Misztikusabban szólva, érezni véltem a körülöttem lévő dolgokban az élet pezsgését, szépségét. Áldott állapot.
A fejem is lecsillapodtak. Az érdektelen, bugyuta gondolatok felszívódtak, eltűnt az aggódás, a feszültség az izmokból. Igen jó érzés volt, javaslom kipróbálásra. Az alvás nehezen ment, mert nem voltam álmos. Örömteli, békés, életteli érzés volt bennem.
Aztán olvastam tovább és fontosnak tartották a kiadós, indító fosást böjt kezdetén. Hopsz, mert hogy a salak bent marad és visszamérgezi a szervezetet. Itt jött képbe a keserűsó és a májtisztító kúra is.
http://auretiel.hu/hazi-praktikak/majtisztito-kura.html
Gondoltam miért ne próbálnám ki ezt is akkor, mondjuk vasárnaptól-hétfő délelőttig. Tévedtem szintén.
Vasárnap délelőtt is jól voltam, nem voltam egyáltalán éhes.
Leírás alapján 14:00-től a folyadékbevitelt is meg kell szüntetni. Ezért ittam a teát és gyümölcslevet, mint a gödény, így nem voltam a nap további részében szomjas. 18:00-kor jött a keserűsó. 20:00-kor a második adag. Itt elkezdtem kényelmetlenül lenni, mert a testem minden erejével elkezdett azon dolgozni, hogy eltávolítsa a keserűsót. Ekkor, már meggyötörtnek éreztem magam(másnapos nyomott közérzet, fejfájás nélkül), eltűnt a kényelmes, barátságos érzés.
Éhséget este sem éreztem. 22-kor az olivás koktél következett... Nem volt olyan szörnyű, mint gondoltam, azt gondoltam hányással kell küszködni. Semmi ilyen nem volt.
Hétfő reggel 6 keserűsó, 8-kor még egy.
Hát innentől eléggé elcseszett volt a nap, budira rohangálás minden erőm felemésztette. Az viszont bizonyos, nagyon hatékony ez a májtisztítós kúra.
10-kor kezdtem eszegetni, 1 tojással kezdtem, aztán egy kis sonka, egy kis zserbó. :) Nem éppen a legjobb dolgok, böjt után, ez volt elérhető és beindult bennem a zabáló állat. Erről a teremtményről később mesélek még bővebben.
Érdekes volt látni, hogy a bőröm tapintása megváltozott, puha, finom lett az arcomon és nem zsírosodott be reggelre.
Fogytam kb 4-7 kg-ot (nem tudom pontosan mennyi voltam szombat reggel) habár ez mellékes dolog, számomra. A test úgyis visszaszedi, amire valóban szüksége lehet.
Biztos fogok még böjtölni és a megszerzett tapasztalatokat használni fogom.
Indításkor 1 maximum 2 adag keserűsó (ezzel jobb óvatosan bánni) aztán nagy mennyiségű házi gyümölcs-zöldséglé. A májtisztást meg kihagyom, nem érdemes elrontani a böjt élményét vele. Legközelebb egy 2 napos böjtöt fogok csinálni. Talán pár 1-2 hét múlva.
2,5. nap végén sem voltam éhes és a keserűsó által okozott kiürülési fáradságot leszámítva jól voltam. Ez meglepő volt. Szóval igazolva látom azt, hogy aki böjtöl az nem éhezik és aki éhezik az nem böjtöl. A régi emberek tudták, mi a jó. Nem hiába... ők még normálisak voltak.
Jó egészséget!
2012. február 9., csütörtök
Jaj mit fognak gondolni?!
Jaj mit fognak gondolni.
Amint elkezd a hétköznapi megszokott dolgoktól eltérni az egyén ez a piros lámpa igen nagy valószínűséggel ki fog gyulladni benne.
Ezen piros lámpa nélkül közösségi életünk olyan lenne, mint a főváros közlekedési lámpák nélkül. Könnyen belátható szükségessége.
A "Jaj mit fognak gondolni" azonban képes úgy ránk telepedni, hogy akadályt jelent mindennapi életünk örömteli megélésében.
Erről a részre szeretnék mutatni, mikor a következőben a "Jaj mit fognak gondolni" struktúrát emlegetem és nem arra, ami szükségszerű a társadalmi KRESZ betartásához.
Egy cselekedet akkor jön létre, ha az ösztönző gondolat energiája nagyobb, mint a gátló gondolat energiája.
A "Jaj mit fognak gondolni" gát veszít erejéből alkohol hatására és utat nyit azoknak a dolgoknak, amik a gát során akadályba ütköztek.
Van aki harsány lesz, van aki alfa hím és van aki egy indulati vulkán.
Ezeket a gátakat nem szükséges áttörni, ki lehet őket kerülni. Erről majd később...
Ma reggel olvasgattam a buszon és valaki elkezdett rádiót hallgatni. A fülében szólt, csak olyan hangosan, hogy akár 10 méterre is hallható volt.
Zavaró volt. Mit gondolhattak az emberek?
Biztosan szapulták magukban rendesen, mint én is.
Mit tettek a zavaró viselkedés ellen? Mi a tipp?
Pontosan... Semmit. Én sem tettem semmit.
Mit gondoltak volna, ha odalép valaki és "megfegyelmezi" az illetőt. Jaj mit gondoltak volna?
Aztán mesélte egy barátom felesége, hogy rendszeresen elájul itt-ott, főleg tömegközlekedésen és hogy senki nem szedi fel. Kivéve 1-2 alkalommal.
Mit gondolhattak az emberek? Ki tudja?
Mit tettek?
Semmit.
Friss történet, hogy a metró megállt "szokásos" módon az alagútban és egy nő pánikrohamot kapott, hogy mind meg fognak halni.
A nőben a mit fognak gondolni energiája kisebb volt, mint a halálfélelem energiája. Ezért cselekedett, így a motivációja felszíni rétegeiben, aztán hogy mi van a mélyebb rétegekben az egy külön történet.
Azt fontos leszögezni, mindenkinek alapos oka van arra, hogy úgy cselekedjen ahogy. Az tényleges ok általában el van fedve álokokkal. Pl: ha valakit meglökünk és elkezd üvöltözni, őrjöngeni. Az álok a lökés volt, a tényleges ok meg teljesen más és az nem látható az adott pillanatban.
Ott volt a tömeg, a nézők akik csinálták a hagyományos viselkedést, álltak vagy ültek merev tekintettel, olvastak valamit és egy szót se szóltak, miközben a nő hisztériás pánikkal rettegett.
A nézők közül, azért nem lépett ki a megszokott szerepből, mert a jaj mit fognak gondolni egy mutációja megakadályozta őket.
Alakítsuk át a jaj mit fognak gondolni kérdésünket kicsit.
Mert:
- nincs hatásunk arra, mit gondolnak mások.
- még saját gondolatainkat se tudjuk kordában tartani, leállítani nemhogy másokét és ezzel mások is így vannak.
- mert mások gondolata nem arról szól, amit látnak, hanem arról ahogy önmagukat megélik a látottakban.
- Ha mutatunk 100 embernek egy almát 100 féle dolgot fognak gondolni róla. Hogy van benne vitamin, hogy az almalébe is van ilyen, hogy ez a fajta nem olyan finom mint az, ilyen almát vett Ferikének a nagyija stb.
A ténylegesen ott lévő dologtól, közel függetlenül jöttek létre ezek a gondolatok.
- Egyik gondolat követi a másikat, nincs vége és végtelen irányokba nőhet tovább és ha elég sokáig történik ez, irreális nagyságokba lehet felgerjeszteni egy gondolatot.
Ha átformálva a kérdésünket. Mit fognak tenni, ha ...? kérdésre cseréljük. Máris könnyedséget lehet érezni. Mert a mit fognak gondolni pontatlan, ködös és mint ilyen félelmetes mumus. A mit fognak tenni, kérdés konkrétabb, kiszámíthatóbb és ezért kezelhetőbb is, véges számú lehetőséggel. A mit fognak gondolni csapdája az, hogy végtelenféle dolgot gondolhatnak és majdnem esélytelen kitalálnom azok közül éppen melyikre gondoltak. Ezen kívül igen jelentős energiát visz el részünkről.
Különbséget kell tenni a saját és más gondolatai között. Amit én gondolok, hogy gondolnak azt én gondoltam és nem ők. :)
Ismerős a helyzet? Sok ember egy teremben, az előadó felteszi a kérdést. Van valakinek valami kérdése?
Tücsök cirippp ciripp cirip.
Melyik kérdés félelmetesebb a tömegben ülve?
A:
Mit fognak GONDOLNI, ha felteszek egy hülye kérdést, habár azt mondják mindig nincsenek hülye kérdések?... lehet teljesen leégek, hülyét csinálok magamból, biztos csak én nem értettem és tök egyszerű dologról van szó, aztán a szünet végén furán nézhetnek rám, lehet nem leszek szimpatikus és kiközösítenek/kirúgnak az életem tönkre megy, a házamat eladják ... áhh ez túl veszélyes... inkább úgy teszek, mintha érteném az egészet, abból nem lehet baj...
(Sarkított a gondolati fonal, viszont lehetséges ilyet gondolni nem? Természetesen, mert olvasás közben is képes voltál ezt gondolni, különben nem értetted volna a szöveg tartalmat. Ez a gondolat felgerjedésének jelensége: hangyából mumus elefántot gondolni )
VAGY
B:
Mit fognak TENNI a többiek, ha felteszek egy hülye kérdést, habár azt mondják mindig nincsenek hülye kérdések?
... hmm valszeg rámnéznek, meghallgatnak, az előadó mondd valamit, lehet más is kérdez utánam valamit, aztán ülünk tovább a helyünkön és folytatódik az előadás. ... Nincs okom nem feltenni a kérdést, így megpróbálom megfogalmazni.
Melyik megközelítés volt félelmetesebb? A vagy B?
Másik jellemző példa.
Több ember van, oké ki szeretné ezt a feladatot vállalni/csinálni/szerepelni ELSŐKÉNT?
.... csend....
Kis idő múlva valaki jelentkezik, aztán utána sorozatban jelentkeznek mások is.
Sarkosabb példa a gondolatokkal kapcsolatban.
Becsöngetsz az barátod ajtaján, aki otthon van.
Melyik a lényegesebb számodra?
A barátod odabent arra gondol, szeretné, hogy begyere vagy hogy feláll és kinyitja neked az ajtót és azt mondja helló?
Gondolhat bármire, ha nem cselekszik, te álldogálhatsz az ajtóban akár órákon át is.
Ezek alapján értelemszerűbbnek látom a Mit fognak tenni kérdést használni.
Mert:
Irreális szorongást nem tesz lehetővé, mert nincs benne a mumus effektus.
A fenti példák alapján, az emberek a jaj mit fognak gondolni alapján működnek, főleg tömegben. Tehát a kezdeményezés előnyét is biztosítja, ha már állandóan ezzel a versengés mániával hajtanak minket.
A ki akar ELSŐKÉNT ... helyzetben garantált előnnyel jár.
Kezelhetőbb, és életet támogatóbb irány.
Egyszerű cselekedet szintre hozza a dolgokat az elvont, misztikus ködből kiemelve azt.
Ok mit tehetünk akkor, ha a "Jaj mit fognak gondolni" szerves része életünknek, e szerint rendezkedtünk be és benőtt minket?
Úgy döntünk, hogy most e szerint kezdünk gondolkodni és ezt használjuk. Egy döntéssel. Egy cselekedettel.
A döntési pont az, amikor félelmet kezdünk érezni egy helyzetben.
A félelem egy igen intenzív érzés. Egy nagy felvillanó piros lámpa egy gyomor összehúzódás vagy egy hang, hogy ebből baj lesz.
Tehát ez egy erős jelzés. Itt van lehetőség beavatkozni.
A, folytatom a mit fognak GONDOLNI irányában?
B, kipróbálom a mit fognak TENNI irányába?
Aztán átfuttatom az agyamon a kiválasztott kérdést és belátásom szerint cselekszem.
Teszt feladat.
Ásíts egy jó nagyot emberek előtt és ne tedd a szád elé a kezed közben. Kihívás fokozatban, még ásító hangot is adsz közben.
A és B esetre vizsgáld meg ezt a dolgot. Melyik a félelmetesebb?
Az igazi próba az lesz, mikor ott vannak az emberek és itt és most állsz a feladat előtt.
Megjelenik a "félelem" valamilyen alakja várhatóan függően attól, miként lettél betanítva.
Ha A, irányba mész valószínűleg problémás, félelmetes a feladat.
Ha B, irányba mész, nyilvánvaló a dolog külsődleges jelentéktelensége. A belső tapasztalat viszont jelentős. Sajátoddá válik A és B közti tapasztalati különbség, ha kipróbálod.
Sok sikert!
Amint elkezd a hétköznapi megszokott dolgoktól eltérni az egyén ez a piros lámpa igen nagy valószínűséggel ki fog gyulladni benne.
Ezen piros lámpa nélkül közösségi életünk olyan lenne, mint a főváros közlekedési lámpák nélkül. Könnyen belátható szükségessége.
A "Jaj mit fognak gondolni" azonban képes úgy ránk telepedni, hogy akadályt jelent mindennapi életünk örömteli megélésében.
Erről a részre szeretnék mutatni, mikor a következőben a "Jaj mit fognak gondolni" struktúrát emlegetem és nem arra, ami szükségszerű a társadalmi KRESZ betartásához.
Egy cselekedet akkor jön létre, ha az ösztönző gondolat energiája nagyobb, mint a gátló gondolat energiája.
A "Jaj mit fognak gondolni" gát veszít erejéből alkohol hatására és utat nyit azoknak a dolgoknak, amik a gát során akadályba ütköztek.
Van aki harsány lesz, van aki alfa hím és van aki egy indulati vulkán.
Ezeket a gátakat nem szükséges áttörni, ki lehet őket kerülni. Erről majd később...
Ma reggel olvasgattam a buszon és valaki elkezdett rádiót hallgatni. A fülében szólt, csak olyan hangosan, hogy akár 10 méterre is hallható volt.
Zavaró volt. Mit gondolhattak az emberek?
Biztosan szapulták magukban rendesen, mint én is.
Mit tettek a zavaró viselkedés ellen? Mi a tipp?
Pontosan... Semmit. Én sem tettem semmit.
Mit gondoltak volna, ha odalép valaki és "megfegyelmezi" az illetőt. Jaj mit gondoltak volna?
Aztán mesélte egy barátom felesége, hogy rendszeresen elájul itt-ott, főleg tömegközlekedésen és hogy senki nem szedi fel. Kivéve 1-2 alkalommal.
Mit gondolhattak az emberek? Ki tudja?
Mit tettek?
Semmit.
Friss történet, hogy a metró megállt "szokásos" módon az alagútban és egy nő pánikrohamot kapott, hogy mind meg fognak halni.
A nőben a mit fognak gondolni energiája kisebb volt, mint a halálfélelem energiája. Ezért cselekedett, így a motivációja felszíni rétegeiben, aztán hogy mi van a mélyebb rétegekben az egy külön történet.
Azt fontos leszögezni, mindenkinek alapos oka van arra, hogy úgy cselekedjen ahogy. Az tényleges ok általában el van fedve álokokkal. Pl: ha valakit meglökünk és elkezd üvöltözni, őrjöngeni. Az álok a lökés volt, a tényleges ok meg teljesen más és az nem látható az adott pillanatban.
Ott volt a tömeg, a nézők akik csinálták a hagyományos viselkedést, álltak vagy ültek merev tekintettel, olvastak valamit és egy szót se szóltak, miközben a nő hisztériás pánikkal rettegett.
A nézők közül, azért nem lépett ki a megszokott szerepből, mert a jaj mit fognak gondolni egy mutációja megakadályozta őket.
Alakítsuk át a jaj mit fognak gondolni kérdésünket kicsit.
Mert:
- nincs hatásunk arra, mit gondolnak mások.
- még saját gondolatainkat se tudjuk kordában tartani, leállítani nemhogy másokét és ezzel mások is így vannak.
- mert mások gondolata nem arról szól, amit látnak, hanem arról ahogy önmagukat megélik a látottakban.
- Ha mutatunk 100 embernek egy almát 100 féle dolgot fognak gondolni róla. Hogy van benne vitamin, hogy az almalébe is van ilyen, hogy ez a fajta nem olyan finom mint az, ilyen almát vett Ferikének a nagyija stb.
A ténylegesen ott lévő dologtól, közel függetlenül jöttek létre ezek a gondolatok.
- Egyik gondolat követi a másikat, nincs vége és végtelen irányokba nőhet tovább és ha elég sokáig történik ez, irreális nagyságokba lehet felgerjeszteni egy gondolatot.
Ha átformálva a kérdésünket. Mit fognak tenni, ha ...? kérdésre cseréljük. Máris könnyedséget lehet érezni. Mert a mit fognak gondolni pontatlan, ködös és mint ilyen félelmetes mumus. A mit fognak tenni, kérdés konkrétabb, kiszámíthatóbb és ezért kezelhetőbb is, véges számú lehetőséggel. A mit fognak gondolni csapdája az, hogy végtelenféle dolgot gondolhatnak és majdnem esélytelen kitalálnom azok közül éppen melyikre gondoltak. Ezen kívül igen jelentős energiát visz el részünkről.
Különbséget kell tenni a saját és más gondolatai között. Amit én gondolok, hogy gondolnak azt én gondoltam és nem ők. :)
Ismerős a helyzet? Sok ember egy teremben, az előadó felteszi a kérdést. Van valakinek valami kérdése?
Tücsök cirippp ciripp cirip.
Melyik kérdés félelmetesebb a tömegben ülve?
A:
Mit fognak GONDOLNI, ha felteszek egy hülye kérdést, habár azt mondják mindig nincsenek hülye kérdések?... lehet teljesen leégek, hülyét csinálok magamból, biztos csak én nem értettem és tök egyszerű dologról van szó, aztán a szünet végén furán nézhetnek rám, lehet nem leszek szimpatikus és kiközösítenek/kirúgnak az életem tönkre megy, a házamat eladják ... áhh ez túl veszélyes... inkább úgy teszek, mintha érteném az egészet, abból nem lehet baj...
(Sarkított a gondolati fonal, viszont lehetséges ilyet gondolni nem? Természetesen, mert olvasás közben is képes voltál ezt gondolni, különben nem értetted volna a szöveg tartalmat. Ez a gondolat felgerjedésének jelensége: hangyából mumus elefántot gondolni )
VAGY
B:
Mit fognak TENNI a többiek, ha felteszek egy hülye kérdést, habár azt mondják mindig nincsenek hülye kérdések?
... hmm valszeg rámnéznek, meghallgatnak, az előadó mondd valamit, lehet más is kérdez utánam valamit, aztán ülünk tovább a helyünkön és folytatódik az előadás. ... Nincs okom nem feltenni a kérdést, így megpróbálom megfogalmazni.
Melyik megközelítés volt félelmetesebb? A vagy B?
Másik jellemző példa.
Több ember van, oké ki szeretné ezt a feladatot vállalni/csinálni/szerepelni ELSŐKÉNT?
.... csend....
Kis idő múlva valaki jelentkezik, aztán utána sorozatban jelentkeznek mások is.
Sarkosabb példa a gondolatokkal kapcsolatban.
Becsöngetsz az barátod ajtaján, aki otthon van.
Melyik a lényegesebb számodra?
A barátod odabent arra gondol, szeretné, hogy begyere vagy hogy feláll és kinyitja neked az ajtót és azt mondja helló?
Gondolhat bármire, ha nem cselekszik, te álldogálhatsz az ajtóban akár órákon át is.
Ezek alapján értelemszerűbbnek látom a Mit fognak tenni kérdést használni.
Mert:
Irreális szorongást nem tesz lehetővé, mert nincs benne a mumus effektus.
A fenti példák alapján, az emberek a jaj mit fognak gondolni alapján működnek, főleg tömegben. Tehát a kezdeményezés előnyét is biztosítja, ha már állandóan ezzel a versengés mániával hajtanak minket.
A ki akar ELSŐKÉNT ... helyzetben garantált előnnyel jár.
Kezelhetőbb, és életet támogatóbb irány.
Egyszerű cselekedet szintre hozza a dolgokat az elvont, misztikus ködből kiemelve azt.
Ok mit tehetünk akkor, ha a "Jaj mit fognak gondolni" szerves része életünknek, e szerint rendezkedtünk be és benőtt minket?
Úgy döntünk, hogy most e szerint kezdünk gondolkodni és ezt használjuk. Egy döntéssel. Egy cselekedettel.
A döntési pont az, amikor félelmet kezdünk érezni egy helyzetben.
A félelem egy igen intenzív érzés. Egy nagy felvillanó piros lámpa egy gyomor összehúzódás vagy egy hang, hogy ebből baj lesz.
Tehát ez egy erős jelzés. Itt van lehetőség beavatkozni.
A, folytatom a mit fognak GONDOLNI irányában?
B, kipróbálom a mit fognak TENNI irányába?
Aztán átfuttatom az agyamon a kiválasztott kérdést és belátásom szerint cselekszem.
Teszt feladat.
Ásíts egy jó nagyot emberek előtt és ne tedd a szád elé a kezed közben. Kihívás fokozatban, még ásító hangot is adsz közben.
A és B esetre vizsgáld meg ezt a dolgot. Melyik a félelmetesebb?
Az igazi próba az lesz, mikor ott vannak az emberek és itt és most állsz a feladat előtt.
Megjelenik a "félelem" valamilyen alakja várhatóan függően attól, miként lettél betanítva.
Ha A, irányba mész valószínűleg problémás, félelmetes a feladat.
Ha B, irányba mész, nyilvánvaló a dolog külsődleges jelentéktelensége. A belső tapasztalat viszont jelentős. Sajátoddá válik A és B közti tapasztalati különbség, ha kipróbálod.
Sok sikert!
2012. február 3., péntek
Az írás
Elkezdtem írni, ami eszembe jutott és "csapongtam". Párhuzamosan jöttek a nézőpontok és egy katyvaszt láttam, miután visszaolvastam az utolsó pár mondatot.
Most megpróbálom szétszedni őket. Kíváncsi vagyok így milyen.
Sajnos nem tudom a teljes 3d-s gondolati képet egyszerre átpasszírozni a sorokon keresztül. Mert az írás erre nem alkalmas és mert nem látom csak érzem ezt a dolgot.
Ezért kénytelen vagyok felszeletelni a gondolati képet, hamisabbnál-hamisabb részekre. Ez mindenféle ellenszenvet fog kiváltani az olvasóban, hiszen ő is érzi a tejes képet és ha 1-1 szelet nem jó helyre illeszkedik be, nyilvánvaló, hogy hülyeség az, amit olvasott arra a helyre csúsztatva. Mint egy puzzle, amin jó kép van, csak arra a helyre nem illik be éppen akkor, meg kell keresni neki a megfelelő helyet.
Jobbat nem tudok jelenleg. Az másik izgalom ebben az írásban, hogy lövésem sincs mi lesz a vége, mert csak egy érzést követve írok és az elkezd rügyezni és növekedni a tér minden irányába.
Izgalmas.
Most megpróbálom szétszedni őket. Kíváncsi vagyok így milyen.
Sajnos nem tudom a teljes 3d-s gondolati képet egyszerre átpasszírozni a sorokon keresztül. Mert az írás erre nem alkalmas és mert nem látom csak érzem ezt a dolgot.
Ezért kénytelen vagyok felszeletelni a gondolati képet, hamisabbnál-hamisabb részekre. Ez mindenféle ellenszenvet fog kiváltani az olvasóban, hiszen ő is érzi a tejes képet és ha 1-1 szelet nem jó helyre illeszkedik be, nyilvánvaló, hogy hülyeség az, amit olvasott arra a helyre csúsztatva. Mint egy puzzle, amin jó kép van, csak arra a helyre nem illik be éppen akkor, meg kell keresni neki a megfelelő helyet.
Jobbat nem tudok jelenleg. Az másik izgalom ebben az írásban, hogy lövésem sincs mi lesz a vége, mert csak egy érzést követve írok és az elkezd rügyezni és növekedni a tér minden irányába.
Izgalmas.
2012. január 31., kedd
Cím/domain változás
Egész jól bevált a DavidInDenmark cím. Érdekes miként befolyásol egy egyszerű cím.
Az utóbbi időben leküzdhetetlen vágyat éreztem arra, hogy gondolataim szanaszét spricceljem a világban, de ezzel a címmel már nem tudnék megfelelő tartalmat produkálni.
Átneveztem így a blogot David in Budapest-re és a cím http://davidinbudapest.blogspot.com lett. :) A végtelen sok hivatkozást erre a blogra ne felejtsétek frissíteni.
Szóval, ami várható: Jó sok zavaros, nehezen követhető írás és vessző hibák tömkelege. Csak a szokásos.
Témák: Észrevételek a létezéssel és muzsikával kapcsolatban.
Cél: Nincs.
Az utóbbi időben leküzdhetetlen vágyat éreztem arra, hogy gondolataim szanaszét spricceljem a világban, de ezzel a címmel már nem tudnék megfelelő tartalmat produkálni.
Átneveztem így a blogot David in Budapest-re és a cím http://davidinbudapest.blogspot.com lett. :) A végtelen sok hivatkozást erre a blogra ne felejtsétek frissíteni.
Szóval, ami várható: Jó sok zavaros, nehezen követhető írás és vessző hibák tömkelege. Csak a szokásos.
Témák: Észrevételek a létezéssel és muzsikával kapcsolatban.
Cél: Nincs.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)