Gun-gun gurun gung

Most kaptam meg, azt amit indulás előtt felénekeltem. Én vagyok a gungun gurung, basszus. Jobb lett, mint vártam.

Behind the yellow door

A mese vége

Itt ücsörgök a C7-es kapu előtt és várok a beszállásra. Izgalmas volt az utam ide. Egyik srác elvitt kocsival a vonatig. Mikor megkérdeztem merre lehet jegyet venni egy embert, mondta hogy itt nem lehet, mert ez olyan kicsi település. :) Na leizzadtam. WTF?
Aztán megláttam egy vasdobozt, amire az volt ráírva, hogy Ticket. :) Így sikerült megvennem a jegyet az út első fél órájára Padborg-ig.
A kallert megkérdeztem, hogy hol tudok majd jegyet venni a következo vonatra Hamburgig. Mondta a vonaton, amit örömmel hallottam, mivel csak 5 percem volt az átszállásra és ha még jegyet is kell venni, az viszonylag szukös.

Sikerrel átszálltam a hamburgi járatra. :D Nem volt nagy művészet, mert nem volt másik vonat, amire fel lehetett volna szállni.
Itt találkoztam egy német sráccal és kiderült, hogy profi pókerjátékos. Vagyis abból él, hogy játszik neten napi 8-12 órát 10 asztalon egyszerre. Itt dumáltunk a kereskedés és a póker kapcsolatáról, semmi érdekfeszítőt nem sikerült megtudnom tőle, csak azt a gondolkodásmódot mondta el, amit már tudok. Már csak be kell gyakorolni.
3 órát ment a vonat és a kaller nem akart jegyet kérni. :) Nem nagyon zavart a dolog, mivel kb 30 euróm volt összesen a többi dán korona, meg HUF. :) Szóval lehet a jegyet se tudtam volna kifizetni. Úgy terveztem, hogy majd Hamburgban váltok pénzt vagy veszek fel a kártyával, de sajnos 3 autómatát láttam és mindhárom rossz volt. Aztán egy pénzváltó helyet fedeztem fel, ami persze vasárnap este zárva volt. :) Meglepő mi?
Itt is rámjött az izzadhatnék, merthát a taxi is pénzbe kerül és elég nagy szívás lenne, ha nem tudnék eljutni a reptérre. Belenéztem a pénztárcámba és a 25 euró erejében bíztam. Gondoltam megkérdem, mennyiért visz el egy taxis. Egy idős néni pattant ki a taxiból és már nyitotta is a csomagtartót. Megkérdeztem mennyi a reptér, mondta 20-25. :) Örültem neki, szóval már téptünk is a reptérre a vadi új autómataváltós Mercivel.
A reptér szép. Check-in-eltem és az online vett jegyem is megvolt és ki is volt fizetve. Itt találtam pénzváltót is, szóval most tele vagyok euróval. :)
Túlsúly se volt. Minden frankó, nem néztek be a testnyílásaimba se. :) Most már csak egy egészséges leszállást szeretnék megélni a mai napon Budapesten.

Nagyon megható volt a búcsúzás a többiektől. :) Végig kellett ölelgetni mindenkit és csupa jókat kívántak. Volt aki pityergett is. Nekem fülig ért a szám, nem sajnálom, hogy vége. Nem azért mert rossz volt, hanem azért mert tudom, hogy ez a búcsú dolog része a játéknak. Nem kell nagy drámát csinálni belőle. Kedvemért eljátszották a Kip song-ot. :) Ami csirkét jelent hollandul.
Megígértettem velük, hogy felveszik a dalt. :) Ohh mielőtt még elhúztam, berángattak a stúdióba és fel kellett énekelnem egy dal részeit. 20 perc alatt megvolt.
:D Szobatársam előadta emlékeztetőül azt, mikor úgy be voltam rúgva, hogy nem találtam meg az ajtót és nagyon kellett wc-re mennem. Ezért kiugrottam az ablakon :DDD
Vicces volt. Remélem még találkozom René-vel nagyon jó srác.

És már itt ülök a szobámba a bejegyzés végén. Még nagyon furcsa a helyzet. Biztos kell egy pár nap míg megszokom, hogy nem a iskolai szobában vagyok.

Nem tudom mit mondhatnék még. A mesémnek ezzel vége, várhatóan már nem írok többet ide. Aztán ki tudja?:)
Vigyázzatok magatokra!

Utolsó órák

Ahh tegnap is jó koncertet csináltunk. Jó másnapos vagyok.
Még van 2 órám itt az iskolában. De jó lesz végre elhagyni Toftlundot és visszatérni a valódi játékba.
Egyik srácot megkértem, hogy vigyen el Rodekroba. Onnan vonattal Hamburg, majd taxival a reptér. Az egyetlen dolog, amit el lehet rontani az az átszállás a másik vonatra a német határnál.
Akkor még jelentkezem otthonról.

Egy videó

http://picasaweb.google.hu/ripperdave/Turne#

Turné 4. nap és ismét Toftlundban

Reggel megérkeztünk Arhus-ba. Az eső szakadt és mindenki hulla fáradt volt. Kicsit flangáltunk a városba. Egy forró csoki, egy rossz Mekdonáld menü (nem volt nálam több pénz). Aztán heverésztünk a diákház nevezetű szorakozóhely, személyzetnek fenntartott szobában. Este 8-kor kezdett az első csapat. Főleg régi diákok jöttek megnézni a koncertet. A koncert második felére megérkezett a színész csoport is. Na ők már virnyogtak megállás nélkül. :)
Szuper koncertet csináltunk, szuper hangzással.

Péntek hajnali 3-ra értünk haza, ekkor még pakolászni kellett a motyót és csak eztán tudtunk aludni menni.

Szombat este lesz a végső koncertunk a családnak, meg a helyieknek. Minden lesz, ami kell. Biztos vagyok abban, hogy a legjobbját fogja adni mindenki.

Mai teendőim. Összepakolni és feladni postán azokat a dolgokat, amiket nem akarok a repülőre felvinni: pl vállról indítható rakéra meg repesz gránát.

Aztán a pénzügy az, ami feladja a leckét. Nincs se eurom, se koronám majd váltogatni kell, meg felvenni autómatából, csak még azt nem tudom, hogy mennyit?

Hamburgi vonattól taxizni szeretnék a reptérre, arra is kell kp, aztán nem tudom a csomagom milyen nehéz, kell e túlsúlyt fizetni stb...
Biztos nem lesz gond, csak mikor még nem lát mindent előre az ember, hajlamos túlaggódni a dolgokat.

Na nekiesek a pakolásnak!
Még holnapról írok, aztán várhatóan már csak otthonról.

Turné 3. nap

Ma is buszoztunk egy csomót. Fogalmam sincs hol vagyok éppen, csak azt tudom, hogy 1 órára van Arhus. Holnap ott lesz a naaaagy koncertunk.
Ma egy koncertet adtunk. 3-kor. Ez elég béna. Az emberek nincsenek olyan hangulatban ebéd után, hogy ugrándozzanak. Persze az előadónak mindig úgy kell csinálni a dolgot, mintha a világ legjobb buliját csinálná.

Ez se volt másként. Jó bulit csináltunk, jól szólt minden. A közönség inkább ücsörgős hangulatban volt, nem lehetett őket aktivitásra bírni.
Megjegyzem, ez volt a legjobb koncertünk eddig. A holnapi mégjobb lesz. A hangfalak nagyon jók Soomi véleménye szerint. Már várom.

Turné 2. nap

Éppen ücsörgök egy tornateremben egy matracon, ma nem megyünk haza a suliba.
No lássuk mi történt eddig.
Péntek éjjel belázasodtam, szombat egész nap feküdtem lázasan. Szombat délutánra a járás nem járt kellemetlen izomfájdalommal. Vasárnap estére lement a lázam.
Csak éjjelre vettem be lázcsillapítót, vagy amikor már a hidegzuhany se segített, merthát a láznak az a lényege, hogy dolgozik a szervezet. A dolog bevált. Mostanra minden ok, csak megindult a taknyozós periódus.
Sajnos a turné el van cseszve ezzel a betegséggel. Több hete egy csaj hazament H1N1 vagy micsoda influenzával. Tudom odahaza ezt úgy reklámozzák, mint a pestist, a végzetet magát. Aztán visszajött 1-1 napra, mielőtt beszívtam volna. Mivel énekel ő is, a mikrofonról simán átjön minden. Köszönjük szépen!
Szobatársam aznap kész volt, mint én. Egy gitáros nem tudott jönni zenélni és ma küldték haza a legjobb énekes csajt és persze aki hozta a Mikuláscsomagot az sincs itt, merthát beteg a szentem. Köszönjük szépen!
No akkor a turnézásról. Az első hely egy pici helyen volt, 30-40 ember előtt, és volt egy csomó fogyatékos is. Dawn kórosok voltak.
:D Eddigiek alapján a legjobb közönség volt. Úgy örültek a zenének, hogy megkönnyezte az ember. Aztán a lányok megtáncoltatták őket miközben zúztunk. Aztán egy másik iskolában játszottunk még aznap. Úgy sikítottak mint a malacok, mikor végeztünk. Mintha mi lennénk a Bitlisz. :) Elég kész volt.
Jómagam, mivel nem tudok énekelni és mindig hamis vagyok, így show-t csinálok meg igyekszem előadni a dalt.
Itt nagy tanulság az, hogy aki fül után énekel és nem jó a monitorozás, akkor vége. Na ez megtörtént velem is. Énekeltem kígyót békát több alkalommal is, mire rájöttem, hogy csak be kell nyitni a torkot és meg kell nézni ott hogy hol is van a hang? Aztán megy is a dolog. Naugye ez egyszerűen hangzik, de ha mindenféle mutatványt kell csinálni, meg figyelni a többieket is akkor nem olyan egyszerű.
Az első nap, ahogy Soomi a pakisztáni hangtechnikus tanár mondta a pakolást 20 perc alatt, a bemikrofonozást 20 perc alatt és a feedback ellenőrzést 2-5 perc alatt csinálták/tuk meg. A pakolás baromi szervezetten megy, mindenki tudja mit csináljon, hála az eligazításnak.

Másnap egy modern templomban kezdtünk. Csak az épület alaprajza hasonlít templomra, amúgy semmi vallási jelkép nem volt bent. Na itt is sikítva tapsoltak meg minket. A korosztály elsőstől nyolcadikosig olyan 200 ember. Végül kikönyörögtek egy karácsonyi dalt is. :)

A ma estét egy testnevelés főiskolán zártuk. :D Vicces, de ez volt az első hely, ahol elkezdtem izgulni, az eddigi helyeken nem volt bennem semmi frász.
Ez az iskola baromi nagy, ha odahaza ekkora sulink lenne 1000 diákot tolának bele, igaz ezek itt is laknak. Ellenben csak 60 diák lakik itt. Na ők bejöttek székekkel és beültek a színpad elé. :D Olyan érzés volt, mintha meghallgatás lenne.
Voltak elcseszések, ami nem is csoda. A koncert előtt pár órával küldték haza a legjobb énekes csajt annyira rosszul nézett ki. Egy másik lány vette át a dalát és nagyon ügyi volt elsőre. Csak ugye ez megviseli a banda hangulatát.
Mire az én csoportom is zárt állva tapsoltak és üvöltöttek. Tudjátok ilyen focidrukker szerűen. Nagyon állat volt.

Mikor a szímpadon állsz te irányítod az embereket, de ők ezt nem tudják és azért vannak ott, mert szeretnék hogy irányítsák őket. Szóval, mindig ha látom nem nagyon mozognak, ráveszem őket ablaktőrlő mozdulatokra a levegőben, meg tapsolásra. Jópofa, de láthatóan élvezik ők is. :)

Megyek aludni. Holnap egy koncertunk lesz csak. Nem is baj, kell a pihenés, mindenki le van betegedve, szerencsére én már végeztem ezzel a betegséggel (a nagyjával :)).

Legjobbakat. Csináltam videót, majd feltöltöm valamikor.

Kitört a dögvész

Úgy tűnik kitört a dögvész az iskolában. 2 napja folyamatos lázzal fetrengek az ágyamban. Nem is emlékszem voltam e ilyen beteg valaha. A legrosszabb az egészben az, hogy nem tudok aludni 2 napja. No jó a legutóbbi estén csak óránként keltem fel, hála a lázcsillapítóknak. A probléma az, hogy holnap kezdődik a turné. Szobatársammal kb egyszerre indult ez a betegség, másik 2 ember is halálán van és rövidesen mások is, ha fogadnom kell. Nem tudom hogy lesz, de ilyen állapotban nem lehet fellépni. Fájnak az izületeim is, tegnap a járás is fájdalmas volt.
A tapasztalatom az, hogy a gyorsan jövő betegségek gyorsan is mennek. :) Meglátjuk mi lesz.

Sound Check

Itt ülök a 2000 dB-ben, még jó hogy vannak frankó füldugóim. Most állítgatjuk a monitorokat, amiben halljuk magunkat zenélés közben. Mindig rácsoldálkozom az itteni munkaszervezésre. Odahaza azt tapasztaltam, hogy van egy vezető és az megmondja a többiek mit csináljanak és ellenőrzi őket. Az itteni elképzelés az, hogy feladatokat kell adni és felelőséget a feladat meg megoldódik. Ez nagyon szépen működik minden alkalommal. Pl a koncert úgy fogjuk összepakolni, hogy minden meg van címkézve az összes kábel, ki-bemenet és mindenkinek meg van mondva mit, hova kell tenni, csinálni és a saját felelősége ezt megoldani minden alkalommal.

Az elmondás alapján 20 perc lesz nulláról felépíteni mindent, de már volt alkalom, hogy busz hiba miatt késtek és 10 perc alatt csinálták meg a koncertet. Az eddigiek alapján 7 koncertet fogunk adni következő héten. 6 iskolában lesz és az utolsó Arhus-ban (A pöttyel a tetején) 2. legnagyobb városban itt Dániában. Ez nyilvános, ingyenes cucc lesz csütörtök este. Szerintem remek gyakorlat lesz és sok hasznos tapasztalat.

A blog élete így lassan végéhez ér. Tervek szerint december 13-án repülök haza Hamburgból Malévval és este 10-11-re már Budapest levegőjét szívhatom magamba... :D
Biztos fura lesz a vidégi levegő után. Ahhh ismét hallom majd a tehervonatot esténként... Tatam-tatammm. :) Szeretem a hangját.

Egy kis ének... Tegnap felkértek, hogy énekeljek basszusgitárt egy szájzenélős dalban, amit a másik énekcsojavascript:void(0)port csinált. Vicces, hogy én tudok legmélyebbet énekelni tenor létemre. Amin nem is nagyon csodálkozom, a másik fiú gégéje úgy fel van tolva, hogy csodálom még van hangja. Honnan tudom ezt? Nagyon egyszerű. A torok annyira érzékeny, hogy tudja hogy áll a másik gégéje csupán a hangból. Pl ez az oka annak, hogy utálunk síró embert hallgatni és elkezdjük nyugtatni, de csak azért mert érezzük a sírást a saját torkunkban. :)
Ez az oka annak is, hogy jó érzés jó énekest hallgatni, mert egy kicsit úgy áll a saját torkunk, ahogy a jó énekesé. Nyitottan, lazán, szabadon, ahogy viszonylag ritkán áll. :)
Mára ennyi.

A tél illata

Ma is egész nap gyakoroltuk azt a 7 dalt, amit választottunk. Elég fáradt vagyok, de mivel egyre jobban mennek a dolgok, már nem olyan küzdelmes mint néhány hete.
A vacsoda ismét azzal az elcseszett fűsszerrel megáldott húspép volt. Nem tudom miért, de mindig ezt az ízt nyomják bele a húsféleségekbe, kivéve ha nem, akkor nagyon jó.
Tehát úgy döntöttem, hogy elmegyek a boltba egy liter banán-körte joghurtért meg fél kiló csokiskekszért.
Kilépve az utcára a tél hangulata fogott el. Miben tér el az az este a korábbi estéktől. Ott a tél illata benne. Az meg milyen? Összehúzza belül az orrot, párás, nedves és enyhe füst, égő fa illata keveredik benne. Érdekesnek találtam ezt felfedezni.

Péntekig gyakorlunk reggeltől estig, aztán technikai tesztelés jön majd csomagolunk és mindenféle helyen koncertet adunk. Feltételezem főleg iskolák lesznek megcélozva, méghozzá azért, mert gyerekekből tartja fenn magát ez a hely. Nyilván szívesebben jön egy diák ide, ha korábban látta szerepelni az iskola diákjait és tetszett neki a dolog. Többet nem tudok a "turnéról". Tehát semmi fellengzős dologra nem kell gondolni. Csináljuk a műsort a nyugdíjas otthonban. :D


Na egy kis önismereti analízis következik.
Tegnapi nap nagyon fáradt voltam, az utóbbi napokban rosszul alszom, talán mert a kimerültség olyan szintjére jutottam, hogy nem bír leállni az agyam.
Egész nap gyakoroltunk és a vacsi utáni 7-8 órás gyakorlás végén kaptam a feladatot, hogy készítsek minden dalról egy doksit, hogy ki mit énekel, hogy a hangtechnikusok tudják a hangerőt adagolni, effektezni stb.
Bénáztunk gyakorlás végén aztán mondtam a lányoknak csináljuk már meg ezt a doksit gyorsan. Végülis egy csaj ült le mellém és elkezdtük csinálni. Egy ilyen pici törékeny, kedves dán lány.
Elkezdem hegeszteni a táblázatot és iritált, hogy ott ülünk már 15 perce és nem haladunk. Mondott valamit, hogy oda még be kéne valamit tűzni és elkapott az ideg.
Felemeltem a hangom mérgesen és mondtam: Nem akarok a részletekbe bemenni, csak be akarom fejezni ezt a szart fél órán belül.
Aztán mondta: ő se akarja csinálni ezt.
Folytattam a táblázat szerkesztését. Ok ez mi ez mi ez mi aztán írtam. Végül mondta, majd ők befejezik, menjek dolgomra. :) Megköszöntem, aztán mentem zuhany majd alvás.

Első kérdés, ha egy kigyúrt kopasz állat ül melletten, vajon felemelem e a hangom? :) Bizonyára nem. Ez jellemző amúgy, arra mennek ezek a dühök, energiák amerre a legkisebb az ellenállás. Ahol a legkisebb a rizikó.

PL ha egy családfőnek rossz napja van a melóba és a főnöke beszól neki. Idegesen megy haza, képzeletben szétveri a főnöke fejét. Aztán látja a gyereke csinál valami "rosszat" és leborít neki egyet. Igazából, a főnöknek szánt pofont a gyerek kapja.

Másnap éreztem, hogy még mindig nem vagyok nyugodt. Mikor megláttam a lányt, ismét éreztem azt a dühöt. Ilyenkor jön a vicces rész, aminek mindenki úgy be tud dőlni, mert nagyon hihető, amiket kitalál ilyenkor az ember.
Elkezdtem nézni a lányt és "felfedeztem" benne... ahh milyen sunyi ez a csaj, csak rá kell nézni... Szinte minden mozdulatában találtam valamit, ami iritált uuhh.

Tehát elkezdett az agyam mindenféle dolgot kitalálni, csak azért, hogy jogosnak érezze azt, ami történt. Igen nekem van igazam... Ismerős? :)
Ez annyira hihetően történik, hogy észre se veszi sok ember. Szerencsére felfedeztem ezen dolgok valótlanságát és előrekült benne a bocsánat kérés gondolata.
Ez egy újabb vicces dolog. Volt egy csomó alkalom megtenni, de mindig toltam valahogy... Áhh most nem mert, most éppen sunyi. :D Majd akkor amikor.
Ez is annyira jellemző szerintem. Inkább szúrja magát háromszor tökön, mint hogy bocsánatot kérjen. Végül a folyosón találkoztunk és bocsánatot kértem. Mondta oké a dolog és köszönte, hogy ezt megtettem. Érdekes módon, minden belső feszültség eltűnt és semmi gyanús dolgot nem fedeztem fel a lányban ezután és tök jól tudtunk dolgozni ezek után.

Sokan szeretik azt gondolni, hogy ők mennyire egyediek és eltérnek a többiektől érzelmileg, de szerintem, ha sikerül önmagunkat megvizsgálni és meglátni ezeknek a mechanizmusoknak a nem személyes természetét, gyorsan rájövünk, hogy több a közös bennünk, mint azt addig gondoltuk. Érzelmileg ugyan az az ősember dolgozik bennünk, mint több ezer éve.

Jó ez a joghurt és a keksz. Egészségetekre!

2 dal felvétele.

2 hét van hátra. 1. hét gyakorlás, 2. turné. Ez napi 2 koncertet jelent átlagosan. Uhh jó sok pakolás lesz, de ezt is meg kell tapasztalni.

Tegnap fejeztük be a felvételeket.
Első dal:


Could you be loved. Ez tetszett, jó volt. A felvétel kb 10 percet vett igénybe részemről. Felénekeltem a dolgokat majdnem tökéletesen. Pár részt ujra vettünk vagy dupláztuk az éneksávot. Aztán kész is volt.

A második dal a Crazy volt.


Ebben a dalban nem voltam biztos, na itt bent voltam vagy fél óráig. Nem bírtam eltalálni a hangokat egyszerűen. Mindig hamis volt amit énekeltem, pedig semmi agysebész dolgot nem kellett produkálni. Egyszerűen nem állt úgy a torkom, ahogy kellett vagy nem voltam hangulatban, sajnos nem tudom mi volt.

Most pihenés van.

Az előadás

Gyűltek a dolgok és ismét van mit mesélni.
Ez a hét elég kemény volt. Kb 4-5 órákat aludtunk. Egész nap próba, gyakorlás, díszlet építés volt, fények, hangtechnika stb. Nem is gondolná az ember, mennyi munka van egy show mögött, míg minden a helyére kerül. Általában csak elmegyünk valahova és szórakozunk. Minden tiszteletem a technikusoké és a backstage munkásoké. Ők azok, akik előadás előtt és után órákkal ott vannak és pakolják a motyót aztán előadás közben felügyelik a dolgokat.
3 napunk maradt a rendes próbálásra díszlettel, hanggal mindennel. Az elején ez a gondolat támadt: Ez mekkora égés lesz. Elég szánalmas, dehát most már csináljuk végig.
Aztán előadás előtt 1 órával ezt gondoltam az utolsó próbán: ez nem semmi ahhoz képest, ahonnan indult.

A film történetét egész jól visszaadtuk. Hasznos volt, hogy színész szakosok is részt vettek, sokat tanultam abból, hogy miként gondolkodnak, hogy osztják fel történetet jelenetekre.

A jelmezek is lassan megszülettek és meglepően jól nézett ki minden. Szóval kalapom emelem, nagyon ügyesek voltak a srácok.
Készült egy csomó fénykép, majd csatolok valamit.

Az én szerepem viszonylag rövid a történetben. Elém dobják a Télapót, én kigúnyolom, mert nem is ijesztő, mint ahogy hallottam. Ez lenne az éneklősebb rész.

Az dallal akadtak gondjaim, mégpedig az, hogy nem volt időm foglalkozni vele így a próbákon többször elcsesztem. A másik gond az volt, hogy Tommy a "repper" gyerek, aki, egy gyökér és még büdös is, szerepelt ebben a részben és ritmusra kellett volna mondani a szöveget, amire sajnos alkalmatlan (volt). Szóval a próbák alatt azon aggódtam, hogy hogy fogom folytatni a dalt, mikor belecsúszik az én részembe vagy egyszerűen nem tudja mi jön vagy nem szólal meg, szóval ezért én is elrontottam a szöveget, meg ugye nem voltam rendesen felkészült a próbákra. Utóbbi volt a fő gond, de szeretjük a másikat okolni, mert az kényelmesebb. :)

Először azt akartam, hogy valaki más mondja el a háttérben az ő részét és ő csak tátogjon, de ez nem tetszett neki szóval kénytelen voltam órákon át ott állni vele a zene mellett és mondani a szöveget ritmusra, kiejtésre stb. Eztán újra próbáltunk.

Na ott ismét elfelejtettem a szöveget mikor ránéztem a fejére éneklés közben. Folyamatosan mondogatta/tátogta a szöveget és közben olyan rémült feje volt, mint aki egy 30 literes beöntést fog kapni.

Ekkor döntöttem el, hogy nem aggódom és tökmind1 mit mond és milyen ritmusra csak a zenére figyelek és arra, hogy jó legyen a szerep, gesztusok stb. Tehát hihető legyen, hogy én most tényleg gúnyolódom a Télapóval és meg akarom enni, de előtte játszani akarok az étellel.

A tanulság, sose szerepelj valakivel egy showban, akiben nem bízol!

Az éles előadáson persze elcseszte, de nem volt gond csináltam azt, amit elképzeltem. Volt egy kis gubanc, mert a belépőnél túl messzire dobtam a kockákat, így ki kellett mennem a fényből és előtte toporogtam a ketrec körül, hogy most mit csináljak. Aztán mivel kellett a kocka a következő jelenetben, így felszedtem őket.
Szóval minden egyes pillanatot meg kell tervezni, átgondolni azt miért csinálja a karakter, van e létjogosultsága egyáltalán annak ott abban a pillanatban stb.

Majd jön Sally, aki meg akarja menteni a Télapót úgy, hogy elvonja a figyelmem a szexi lábával, amit levesz a saját testéről. Ezt nem tudtuk kivitelezni, szóval csak odajön és mutatja az árut. Majd rájövök, mert okos vagyok, hogy mi a terve, mikor azt suttogja a Télapónak, hogy jöttem kiszabadítani téged, amire persze figyelmes leszek és dühös. :) Na itt kicsit belenyúltunk a történetbe, mert elég problémás lett volna beszippantanom a Télapót és a lányt a számba, szóval abba maradtunk, hogy belökdösöm a lányt egy ketrecbe a Télapó mellé. :) Aztán örömködöm, dobokockával mert nagy szerencsejáték függő az Oogie Boogie és mikor a bekajálásra kerülne sor megjelenik Jack és szilánkosra akar pofozni. Persze nem hagyom magam és mindenféle szerencsejátékos csapdával próbálom ezt megakadályozni. Úgy oldottuk meg, hogy a pódium illesztései közé nagy kártyalapokat tettünk és amikor aktiválom a csapdát, a pódium alatt lévő emberek elkezdik rángatni a lapokat. Sajnos Jack nagyon menő és simán kiszakítja a földből a kártyákat és eldobja. Ekkor kicsit megijedek és elkezdek átugrálni a többi lapon azt remélve azok majd megállítják, de nem és végül bezárnak a ketrecbe. Igen itt is megvariáltuk, mert a történet szerint le kellene szakítani rólam a ruhát vagy a bőrömet, ami alatt csak bogarak vannak és bele kellene esnem egy lávás gödörbe. Ezt se tudtuk kivitelezni sajnos. :)

A többiek elmondása szerint ez volt a legjobb jelenet. Vicces volt az biztos. Gondolj el egy zöldre festett pofával zöld függönybe bugyolált kitömött embert, amint ugrál a kártyák felett. :)

Aztán belök a gödörbe. Itt azt kellett mondanom, my bugs my bugs my bugs. Egyik próbán poénból azt mondtam, miután elintézett Jack... my balls, my balls, my balls.
Jót nevettünk.

Az előadás végén állva tapsolós ünneplés volt.
Örültem, hogy végre túl vagyunk rajta és lehet majd aludni.
Csomóan gratuláltak és véleményük szerint én voltam a legjobb az egészben és hogy milyen szépen énekeltem stb.
Érdekes megfigyelni az ember működését ilyen helyzetekben, ahogy többnek kezdi érezni magát, mikor mondják mekkora király. Csak ezt nem mindig vesszük észre. Szinte tapintható a növekedés belül, ha figyelünk. Aztán nyugtázza magában az egyén, ohh ez csak ez a mechanizmus, nem kell komolyan venni. Az emberek véleménye sokkal inkább szól ő róluk, mint magáról a véleményezett dologról. Tehát nem kell olyan nagyon komolyan venni.

A másik dolog, tök mind1 mit csinálok, én csak azt használom, amit kaptam. A végeredmény nagy része nem az én érdemem ebből a szempontból, tehát miért kellene egyáltalán saját érdemnek tekinteni?
Azt hiszem, csak így tudja megtartani a tisztánlátást.

Jó sokat tanultam ebből az előadásból is.

Jubileum hét

Szombaton lesz a nagy évfordulója az iskolának, nem tudom hány éves.
Gyakoroljuk a dalokat, nem lesz gond velük.
Viszont most a hétvégén adjuk elő a darabot és tegnap vették meg a zenéket, mert nem tudja lejátszani senki. Nem meglepő, nagyon komoly munkák. A szöveget nem tudjuk még mindig, jelmezek nincsenek, a díszlet sincs meg. Szóval így áll az egész. Azt gondoltam, a szervezők megoldják a dolgokat időre, de nem sikerült.
Tegnap lementem a színház öltözőjébe és mivel nem volt semmilyen jelmez, amit megbeszéltünk, így kénytelen voltam mindenféle rongyot keresni. Az eredmény.
Oogiee Boogie úgy néz ki(mármint én), mint egy retardált csöves. :D
Szóval már nem veszem komolyan a dolgot, szerintem paródiát fogok csinálni, mert túl bénán állunk, hogy komolyan csinálja a szerepet az ember, persze megpróbálom legjobbam adni.

Már több hete nem tudom milyen az időjárás. Na jó esik az eső és fúj a szél. :)

Mi törént Toftulund falván?

Az idő rohan. Még 4 hét van hátra az itteni életből és visszatérek.
Mi történik mostanában?
Az élet halad itt úgy ahogy korábban. Valahogy totális kimerültség keritette hatalmába a tanulókat, beleértve engem is. Egyik ritmus gyakorló órán, amikor kongákon meg egyéb hordókon doboltunk. Csak körbe kellett nézni az arcokon és .... majdnem olyan volt, mint a 3-as metró reggel. :D
A kezdetek óta változott a véleményem az emberekről és a gondolkodásról. Ha visszaemlékszem, ódákat zengetem a gondolkodásmódról és a hozzáállásról. Két dolog történhetett, vagy a felszín alá látok és már teljes a kép, vagy megszoktam a helyzetet. Remélem az első, mert ha az utóbbi, elég nagy váltás lesz a visszatérés.

Ismét visszatért az örökös téma. Havonta egyszer vagy kétszer megrendezésre kerül a nagy tanács gyűlés, mikor mindenki lehetőséget kap arra, hogy megossza örömét, bánatat a többiekkel és a tanárokkal.
Az örökös téma pedig az, hogy a külföldiek nem értik a dán nyelvet. Igazából, már nagyon nehéz megfogalmazni, ennyire fárasztó ez a téma nekem.
Mindig elmondják, hogyha külföldi van a közelben beszéljenek angolul, hogy tudjon csatlakozni a társasághoz az aki nem ért dánul. Ezt mindig hallom, csak mikor leülök ebédelni az asztalhoz angolt nem hallok. Azt hiszem én vagyok az egyetlen, aki nem panaszkodik ezzel kapcsolatban.
Miért meglepő az, hogy dánul beszélnek körülöttem, hiszen Dániában vagyok? A másik az, hogy érzem mennyire nem tudom kifejezni magam úgy ahogy szeretném angolul és ezzel biztos vannak így mások is.
Szóval engem egyáltalán nem zavar az, hogy nem értem miről van szó. Minden bizonnyal az igazán lényeges dolgokat meg fogom érteni, ami meg nem lényeges miért kellene hiányolnom egyáltalán? (mikor írom ezt, a szobatársam beszélget egy dán barátjával, amiből semmit nem értek, néha röhögnek, de nincs teendőm igazából ezzel a helyzettel. Ez rendben van így.)

A többi külföldi nagyon kellemetlenül érzi magát emiatt. Azt hiszem csak 1 lényeges különbség van köztük és köztem. Én megengedem/elfogadom hogy nem értem mi történik körülöttem, ők nem engedik meg, nem fogadják el ezt és ezért rosszul is érzik magukat.

Sokan nem is tudják mekkora erő van az elfogadásban, megengedésben. A legelső tapasztalat a szaunában született meg ezzel kapcsolatban kb 1 éve.
Ültem a melegben a 2. körben és már a kényelem határán rég túl voltam. Akkor egy fura gondolat jött a mellett, hogy uhh majd megdöglök ki kéne már menni, ez elviselhetetlen, már levegőt se kapok... Tehát szenvedtem magamban rendesen. Ekkor néztem a nagylábujjam és rácsodálkoztam... A nagylábujjamnak melege van és ez rendjén van. Már nem is volt olyan melege a lábujjamnak. Aztán kipróbáltam a testemre is elfogadtam, megfigyeltem mi történik és már nem is volt elviselhetetlen a meleg. Így bent maradtam még egy kicsit, de a szaunázás nem mazoista gyakorlat volt ekkor, hanem egy élmény, ami éppen történik a testemmel.
Aztán már az uszodából kimenet elfelejtettem, ezt tapasztalatot, tudást egészen mostanáig.

Mostanában ismét elkezdtem kereskedni a devizapiacon. Itt ismét nagy erők munkálkodnak az emberben, mikor kereskedik. Megterhelő lelkileg. Félelem és kapzsiság dolgozik egymást váltva. S nem is gondolná az ember ezek az érzelmek mennyire áthatóak és erősek tudnak lenni.
Itt is felfedeztem az elfogadás/megengedés erejét.
Az elfogadás/megengedés nem beletőrődés és nem önbecsapás, csupán egy nagy igen arra, hogy ez a helyzet bármi legyen is az.

Sokkal könnyebb kereskedni és veszteséget elkönyvelni, ha elfogadjuk, hogy veszteség ért. Így a félelem faktor kezelhetővé válik. Persze ehhez még egy másik nagyon nehezen elfogadható dolgot kell megengedi. Mégpedig azt, hogy nincs mindig igazam. Ez kemény dolog tud lenni. Vicces megnézni, hogy emberek ölre mennek azért hogy igazuk legyen. :) Merthát milyen jó érzés az, hogy igazam van... több vagyok rögtön vagy legalábbis tudom hogy ki vagyok, mikor igazam lesz és milyen rossz érzés az, ha esetleg nincs is igazam, rögtön kevesebb leszek... S ezért elkezdem utálni a másikat, akinek igaza volt esetleg, vagy szégyenkezem, mert nem volt igazam. Sérelem érte a becses személyem.
Én is gyakran észrevétlenül ebbe beleesek és mikor észreveszem mosolygok egy jót. :) Ohh már megint ez a mechanizmus. Ohh most azért vagyok kényelmetlenül belül, mert nem akarom megengedni azt, ami éppen van vagy volt.

Ezen a ponton akár általánosíthatnánk ezt az egészet (kereskedést) az életre is, ahol számtalan veszteség ér minket. Mennyivel könnyebb lenne, ha megengednénk/elfogadnánk azt ami éppen van. Ok ez rendben van. A legtöbb esetben azonban inkább napokig örlődünk azon, hogy elveszettünk valamit, túlórázni kell vagy elhagyott/megcsalt a barát/barátnő és nem is marad erőnk a megoldás kivitelezésére, mert átadjuk magunkat ennek a helyzetnek, drámát csinálunk belőle és ez igen sok energia. Az igen és elfogadás után egy tonnányi energia marad a megoldásra és még a tisztánlátás is megmarad.

Vissza Toftlund-ba. 1 hetünk van a Nightmare before Xmas előadásáig. Nem vagyok nyugodt, mert a zenével nem haladtunk és még mindenki olvassa a szövegeket, még nincsenek meg a jelmezek sem. Szerencsére a következő hét szabadabb lesz és lesznek teljes napjaink mikor foglalkozhatunk a darabbal.


Ma ezt a videót néztem meg. Mondhatnánk semmi újat nem mutat be azon kívül, hogyan pusztítjuk a Földet. Viszont elképesztően szép képeken keresztül mutatja be ezt. Szép a zene, szép a látvány, elgondolkodtató a tartalom.
Bele se gondolunk abba, hogy milyen szerencsénk van, hogy éppen itt ülünk a gép előtt és micsoda luxusban élünk. Persze sose jó az ami éppen van. :D Mindig panaszkodunk. Ohh csak 120 cm átmérőjű tv van a nappaliban a 150 cm-es helyett és csak 150 csatorna van, de a kedvencem az nem jön be... micsoda probléma. :D

A film után kimentem és csináltam egy teát és arra lettem figyelmes, hogy tiszta iható víz jött a csapból és ez kivételes dolog. Meg milyen természetes az, hogy felkapcsolom a villanyt. stb.

Home
A film 1:30 hosszú és angolul van, de érdemes megnézni szerintem. A tudatosság fontosságára hívja fel a figyelmet.

Tudatosság, valahogy ezzel is lépten nyomon találkozom mostanában.
Színészet órán, zenében és most olvasok egy könyvet. The Use of the self. Alexander módszert mutatja be.
Az egész módszer arra épül, hogy tudatosan megfigyeled a tested mozgásait és használatának módját. :) A vicces az, hogy mióta elkezdtem figyelni, mit hogyan csinálok arra jöttem rá, hogy kényelmetlenül élek és még csak észre se vettem. Ebben semmi különös nincsen, hiszen minden körülöttünk arra ösztönöz, hogy elfelejtsük magunkat. Teljesen el vagyunk foglalva a gondolatainkkal és ezért nem figyelünk a testünk jelzéseire egészen addig, amíg el nem kezd fájni valahol.:D Akkor rögtön kenőcsökkel bekenjük, vagy fájdalom csillapítókat szedünk és eszünkbe se jut elgondolkodni azon, mi lehet az oka ennek a fájdalomnak?
pl előretolt fejjel ülünk a gép előtt összenyomott mellkassal és alig kapunk levegőt közben. :D Csoda hogy fáj a fejünk vagy a hátunk?

Lényegében az Alexander módszert javaslom mindenkinek. Egy remek módszer. Megvannak természetesen a korlátai, de egy irányt mutat arra, hogyan élhetünk tudatosabban.

No jó elég a mélyen szántásból, gondolom baromi unalmas vagy érthetetlen miről beszélek itt. Egy halom ilyen és ehhez hasonló gondolat jött az itt töltött félév alatt. Számomra ezek már egészen biztosan könnyebbé, élvezhetőbbé teszik az életet.

Talán így már érthetőbb miért írok kevesebbet mostanában.

Este van és olvasgatok kereskedés témában, mit találtam? :D
Veszteség elfogadása

A legnagyobb tanítás

Ma délelőtt színpad építés volt. Kb 2 óra alatt felépült minden, büfő, mérnöki torony ahonnan a villanyt kezelik stb. A kábelezést még csinálják a technikusok.

Ma ismét hazament egy srác és egy másik lány Indiába megy egy egyhónapos körutazásra. Ez jól hangzik, csakhát Indiában nem olyanok a körülmények mint itt. :) Nincsen annyi hülyeség amivel lekötheti a figyelmét az ember önmagáról. Aztán egy ilyen út könnyen egy rémálom lehet. Ami biztos, hogy maradandó élmény lesz neki.

Kezdek fáradni, lassan mennék haza. Ennék egy jó paprikás krumplit uborkával.
A vicces az, hogy semmi nem változott a kezdetek óta csak én. Sok dolgot tanultam itt magamról. A legnagyobb tanítások egyike azonban ma jött.

Kifogytam ismét a fogkrémből ezért elindultam a Fakta-ba. A folyosón megszólított Diogo, hogy csatlakozhat e, mert cigit akar venni. Mondtam persze.

Mindig örülök, mikor egy előítéletemről kiderül, hogy tévedés volt. Mindig elfelejtem, hogy ennek az ítéletnek semmi köze ahhoz akire rátették, sőt inkább többet mond rólam.
Az odaúton még megvolt ez az ítélet. Aztán visszafelé megkérdeztem, mit szeretne csinálni az iskola után.
Kerek perec megmondta, hogy New York-ba megy és ott bandát alapít és zenélni fog.
Hmm ez elég konkrét. Kérdeztem miért éppen az a város. Mondja azért mert minden ott van, ha ott ismernek az egész világ ismer.
Aztán mondja:

"Hmm biztos azt gondolod, hogy hülyeség, de nem érdekel. Ezt akarom.
Mindent elértem eddig, amit akartam és ezt is elérem. Tudod miért? Egyszerű, mert akarom és mert hiszek benne, ha félsz, ha habozol, ha nem vagy biztos abban, hogy mit akarsz, nem fogod elérni.
A hires emberek is akarták a dolgokat és nem féltek cselekedni. Nem szeretem ezt a helyet, túl negatív ( Hehe nem voltál még Magyarországon :D ). Az emberek itt problémákat csinálnak jelentéktelen dolgokból. Nem jó ha ilyen emberek vesznek körül, mert leszívják az energiád. Nem tudom, hogy te hiszel e valamibe, Isten vagy akármibe ezek mind ugyanazon dologra mutatnak. Egy biztos, hogy van valami nagyon nagy dolog a háttérben. Ez az erő ott van mindenkiben csak nem használják. Nem tudják mit akarnak igazából (itt most nem az új nagyképernyős tv vagy autó kategóriára gondolt). Az egész néhány éve kezdődött. Elkezdtem akarni, hogy Dániába utazzak és gitározni tanuljak. Egyik nap bátyám telefonált, hogy talált egy iskolát, ami biztos nagyon tetszene nekem Dániában. MI a franc? Anyám persze mondta, hogy ne menjek, de nem érdekelt. Ezt akartam és most itt vagyok. Most New York-ba akarok menni és oda is fogok miután itt végeztem. Ez ilyen egyszerű. Nem kell agyalni azon, hogy hogyan érd el, amit akarsz az úgyis jön magától, ha nem félsz hanem mész bele egyenesen abba, amit akarsz. Itt vagyok, ezt akarom, gyerünk. Nem kell felételeket tenni az elé, amit akarsz. Majd akkor teszem meg ezt ha ez lesz. Csak menni kell előre bele."

Számomra a lényeget kiemeltem. Kb ezeket mondta a portugál srác. Teljesen meglepett.
A vicces az, hogy minden lényeges ilyen dolgot tud mindenki, csak rendszeresen elfelejti. :)

Most tanulnom kell a szöveget a darabhoz.

Benne vagyunk a tévébe

Azok vagyunk mi akik, üvöltöznek meg dobolnak.
http://www.tvsyd.dk/regionale-nyheder-og-magasin-166?clip_id=46315

Meglepetés mini turné

Ma reggel kimegyek reggelizni, erre mindenki csomagolja a kaját. Kérdem mi történik, mondják megyünk turnézunk egyet azzal a dallal, amit tanultunk az utóbbi pár napban. Hát jó, akkor csomagoljunk kaját. :)
Az igazgató jó marketinges. Szórtuk a kitűzőket, képeslapokat, meg elmentünk iskolákba és ott énekeltük el a dán dalt, közben doboltunk. :) A dalszöveg nálam kb így nézett ki: - Nnanaanananáááá... hhüöööööbbööööö ttttsszzoooosooooommmm .... aaaaaalllááaaaabbbaaaa... Ja az is jó volt, mikor ezt a dalt elkezdtük tanulni. Tanárnő a külföldieknek adott dalszöveget. Ha már láttál dán írást és hallottad, hogy mondják ki, akkor gyorsan rájöhettél, hogy nem segített rajtam. A betűk felét nem mondják ki kb. :)

El is ment ezzel a fél nap, jó volt. Buszoztunk, szerepeltünk.
:) Néha jönnek ilyen hirtelen felismerések itt. :)

Október végefelé

Az idő igen gyorsan megy. Már eldöntöttem, hogy hazatérek és nem maradok idekint még egy félévet. Sok dolgot tanultam magammal kapcsolatban itt, érdemes volt kijönni.

Dolgozunk a Nigthmare before Xmas-en. Jó sokat kell tanulni, de jó lesz biztosan.

Ezt a dalt kaptam. Ezt fogom énekelni turnén. Ez nagyon más lesz a többi dalhoz képest, igen drámai, történet mesélős.



Többit később...

9. vagy 10. hét - Tetű invázió

Régen írtam. Nem sok dolog történt azóta.
Elhatározta pár srác, hogy megcsináljuk a Nightmare before Christmas animációs filmet élőben.
Nekem Oogie Boogi szerepe jutott.

Kb ez a teljes szerepe, éppen fenyíti a Télapót aztán meghal. Szerintem ez a legmókásabb karakter az egész filmben.

Közben meg kitaláltuk, hogy turnézáskor mit fogunk énekelni. Én ezt a dalt akartam volna, mert jó és nem kell bonyolultakat csinálni benne.
Johnny Cash - Rusty Cage

De kiszavazták ezért mást fogok énekelni.

Rákaptam a csocsóra. :) Már több stratégiát is néztem. Napról-napra jobb vagyok, de sajnos ez a fejlődés megy végbe a többieken is. Ha valaki kikap 10-0-ra annak ruha egy szál seggben kell körbeszaladnia az iskolát. :) Volt már necces meccsem, de még nem volt alkalmam élvezni a szabadság ezen formáját.

Jah mi volt. Tetves lett a fél iskola. Nekem ez meglepő elvégre ez nyugat vagy micsoda. Én szerencsés voltam nekem nem volt. Mert nem ölelgetek mindenkit, hogy ezt a többiek teszik. Ilyen spéci fésűvel keresgéltük az állatokat. Ez egy nagyszabású esemény volt. Mindenki bement a nagyterembe és kurkásztunk. Ma lesz a második forduló.

A hétvégén tartottam egy oktatást. Elég döcögősen ment, de szerintem sikerült megmutatni, amit akartam. Most hétvégén lesz a bonyolultabb része a zenekészítő programnak(Reason 4).
Aztán következő hétvégén egy szinti tekergetős oktatás lesz. pl: hogyan lehet basszus hangot előállítani szintiből, hogyan kell modulálni a hangokat meg ilyenek.

Töményen ennyi történt.

8. hét. berlini túra.

Szombaton 4-re értünk Berlinbe. Ez az a bizonyos tanulmányi út. :) Ami látszik, nem fogunk semmit csinálni 6 napon át csak koncertekre járni, meg piálni.
Szörnyűség, de már 2 napja KFC-ben ebédelek. Azt kell mondanom, hogy messze jobb mint a MCDonalds, de így is csak gyorskaja marad.
Berlinben nem látok túl nagy szépséget. Koppenhága sokkal nagyobb élmény látványban, hangulatban.
A tömegközlekedés szuper. Tiszta, gyors és olcsó. Van egy halom metróvonal. A taxik kb. annyiért dolgoznak mint nálunk, szóval nyugathoz képest olcsó.
Ami meglepő számomra, hogy nagyon kevés a motoros az utakon. Odahaza motorőrület van úgy látszik.
Az emberek itt már kevesebbet mosolyognak, mint Dániába, de még nem éri el a reménytelenség szintjét az arckifejezésük. A német lányokat vonzóbbnak látom valamiért. Talán mert nem pocakosak vagy mert közelebb van az arcberendezésük a megszokotthoz? Nem tudom.

A tanulmányi út végére érkeztünk és igazából nem értem, mit tanulmányoztunk. Zene szemponjából a koncerteket leszámítva az egész pénzpazarlás volt.
Egy biztos. Illetve kettő. Ha azt látom egy plakáton bárhol, hogy Stomp akkor jegyet fogok venni rá. Életem legjobb koncertje volt egy ilyen előadás. Mi az a stomp? A lényeg az, hogy néhány ember ritmikusan kopácsol tárgyakon, trappol stb és ezzel nagyon izgalmas ritmusokat, akár zenét hoz létre. 9 fiatal nyűgözött le minket 2,5 óra kopácsolással, trappolással.
Ohh ők voltak azok és ugyanezt láttam.



A másik nagy tanulság, hogy az opera címén, pontosan ugyanazt az őrületet csinálják itt is, mint odahaza. Ott van egy csapat ember, aki a közönség számára érthetetlen nyelven üvölt a kifejezés legkisebb jele nélkül 3 órán át.
Nem lehetett tudni, hogy a szereplők vidámak, szerelmesek, dühösek vagy szomorúak éppen. Ment az üvöltés egyféle szépnek gondolt hangszínen megy. Ez az oka annak, hogy utálják az operát az emberek.
Az is látszik, hogy valami nagy baj van. Mintha azt felejtették volna el, amiről ez az egész művészet szól, amiért íródtak ezek a darabok és leminősült az opera egy ének technikai mutatvánnyá. Most egy magas C-t kell kiénekelni és tartani 2 másodpercig Á hangzóval tiszta erővel, aztán egy oktávot kell lelépni és nem azt látjuk, hogy valaki felkiált fájdalmában vagy indulatában mert azt a helyzet indokolja éppen.

Véleményem szerint ez az egész probléma az énektanítás kudarca. Merthát hogy legyen szerelmes valaki, ha feszíti a bordáit, ha hasi légzést csinál és kanalat formál a nyelvével meg a többi őrület? Sehogy. Ott fog szteppelni vagy megáll mint egy deszka, mert nem bír egy normális természetes levegőt venni. Mit kellene csinálni e helyett? Olyan lelki helyzetet teremteni belül, hogy el se tudja képzelni az énekes, hogy most nem énekelni fog. Ezzel a levegővétellel nem is tudnék mást csinálni, dalolok mert boldog vagyok, dalolok mert átkozom Carmen-t és közben elmondom a szöveget értelmesen, érthetően.

Hogyan kellene alakítani egy Carmen-t?
Carmen egy könnyű vérű cigánylány és az egész falu férfi lakossága szerelmes belé. Tehát el kell hitetni a nézőkkel, hogy ezért a nőért meg kell őrülni, különben hülyeség lenne az egész darab.

Nekem Teresa Bergansa a kedvenc Carmenem :) szerintem ő az igazi Carmen.


Aztán ez a részlet Giulietta Simionato-val a kedvencem.
A cselekmény a következő: Carmen a gyárban megvágta egy másik lány arcát késsel ezért elfogják és Don José vigyáz(na) rá, de Carmen annyira vonzó, hogy eloldozza őt aki így el tud menekülni.

Tehát mi itt a feladat? Carmen-nek olyan csábítónak és provokatívnak kell lenni, hogy ne legyen férfiember, aki ne oldozná őt el egy csókért. Giulietta Simionato ezt meg is csinálja.



Kérdés. El lehet az képzelni, hogy ő nyom vagy technikázik valamit?
Egyszerűen lazán ül és dől belőle az érzelem, a zene. Ez a művészet és nem az, amit ma csinálnak opera néven. A maiak nem tudnak flegmán ülve, vagy fekve énekelni. Ezért van az, hogy leszúrnak valakit a darabban és még háromszor körbe rohangál a színpadon és ha már nem kell énekelni akkor fekszik el. Mert ugye, támasztani tiszta erőből csak állva lehet mert csak úgy jön ki a magas Dzsé hang. S amint ilyen üres célok vannak a hangadás mögött, gyalulódik a torok.

Aztán megyünk egy kicsit az időben a régi jó énekesektől és előtérbe kerül a hang.
Eztán a szöveget már kezdték nem érteni az emberek csak az számított milyen szépen öblöget, gurgulázik a hangokon az énekes.
S eljutottunk napjainkhoz. Itt már tökmind1 mi történik, a közönség úgyse érti a szöveget, van egy csomó látványelem, így már azt se nagyon veszik észre, ha nem bír énekelni az énekes és ez így rendben is van. :) Csak azt tudjuk mondani, hogy igen ő operásan énekel és ez az opera akkor. Valaki ezt szereti ezt, de a többség elutasítja ezt, amit meg is értek.

Azért még szeretnék megnézni egy operát Dániában is. Hátha... Még Olaszországban volna jó megnézni valamit, ő bennük sok zene és érzelem.

Oh első nap voltunk világ zenei koncerten. 3 órán át 20 perces csomagokban adtak elő különféle spéci, főleg keleti hangszereken a zenekarok. Volt egy terhes énekesnő olyan 7-8 hónapban, akiből áradt a zene és az érzelem. Egyből eszembe jutott, na az biztos, hogy ő se a hasába veszi a levegőt(hasi légzés) és tuti nem nyom sehol, mert a baba jelezné, hogy mi ez az üzemzavar! Tessék abbahagyni!

Közben visszaérkeztünk Toftlundba péntek 6-ra. Már nem is bánom. Túl sok volt a sör, a kebab és a gyorskaja. Vettem egy bumerángot még Berlinben a bolhapiacon. Amint hazaértünk és megvolt a kaja, indultam is focipályára dobálni. :) Elővettem a használati utasítást és nedvesre rohangáltam magam. Nagyon nagy élmény mikor sikerül elkapni visszafelé. Nem is olyan nehéz. 1 óra után már egész jól ment. 4-5 óra gyakorlással szerintem bárki egész megbízhatóan el tudja dobni és elkapni.

Oh voltunk Stasi börtönben is. Ez volt a Kelet-Berlin titkos rendőrsége, ami azon dolgozott, hogy a rendszer ellen szóló összeesküvőket leleplezze.
Az a hely rohadt egy hely lehetett abban az időben. Főleg a pince rész. 10 ember bezárva egy 5*5 méteres helyre, ami felét az ágy foglalta el, amit nem lehetett használni nappal. Aztán voltak különféle kínzó, vallató helyek. Ami a legrohadtabb lehetett az az, mikor bezártak a falba egy kis helyre 4 órára. Ezt még fokozták azzal, hogy nem engedték aludni a rabokat.
Ezeket a dolgokat, nézve, hallgatva ismét megerősítést nyert az, hogy az ember egy elmebeteg állat.
Mindenféle koncepció nevében a legdurvább dolgokat képes megtenni. A koncepció magában persze gyönyörű, csak a megvalósítással akadnak gondok.


Itt megtekinthető az a pár kép, amit csináltam.

7. hét: péntek

A tegnap este jól sikerült az erdőben.

Jesse-vel a repülő hollanddal kimentünk az erdőbe és tábortüzet gyújtottunk, mindketten német egyenruhában voltunk és vártuk a csapatokat. Mi őriztük a hadifoglyokat.
Jesse volt a hadnagy én meg az orosz gyökerekkel rendelkező katona. :)
A csapatok feladata egyszerű volt, át kellet jutni nyugat Berlinbe mindenféle megpróbáltatás árán.
Az egyik ilyen próbát én adtam a csapatoknak. Enyhén részeg orosz katonaként a következőket mondtam (angolul persze).

- Állj vagy lövök... Hmm mi van itt...
- Ohhh "Fogoly neve"!!! -kiálltottak fel
- Utálom a papírmunkát és nagyon szomjas vagyok. Van egy ajánlatom, elveszítettem néhány üveg itókát itt a környéken. Hozzatok vissza nekem amennyit, csak tudtok és cserébe vihetitek ezt az embert. - ekkor köptem egyet, és beleszagoltam a levegőbe.
- Mi ez a szag? - odaléptem az egyik csajhoz és beleszagoltam a hajába. :D
- Nőőőőőőőő.... ok... van 5 percetek...

Visszahozták a piát, mindenki örült és megkapták a foglyot.

Nagyjából 2,5 órát voltunk odakint az erdőbe érdekes volt, hogy nem ciripelt semmilyen állat. Néha huhogott valami, elég parás volt.

Gyorsan elmeséltem a történetet a repülő hollandnak (Jesse), hogy hallottam egy történetet, mégpedig erről az erdőről. Egy boszorkányt végeztek ki itt az erdőben a helyiek. A boszorka átkot szórt, hogy aki ide belép azt nyelje el az erdő.
Az állatok érezték a bajt ezért elmentek az erdőből, a helyiek elmondása szerint az vannak éjszakák, mikor a fák megmozdulnak és bekebeleznek mindent, ami él és mozog.
- S tudod mi bosszantja leginkább a fákát? - ropog a tűz a háttérben...
- A tűz?
- IGEN!!!

:D itt ért véget a történet.
Az utolsó csoport után összepakoltuk a cuccokat és hazatértünk az iskolába. Meleg kakaó várt minket, meg péksüti. :D
Most készülődünk a holnap reggeli útra (értsd: bevágom az összes ruhám egy kofferbe, a papírokkal és pénzzel együtt). Reggel 8-kor fogunk indulunk.

7. hét: szerda, csütörtök

A héten Berlinről hallgatunk mindenféle okosságot. Főleg a fallal kapcsolatban.
Ez kb odáig ment, hogy kitalálták a diákok, hogy az iskolát 2 részre bontjuk és felhúzunk egy "falat" (függöny, meg kartonpapírfal) voltak őrök, kaptunk útleveleket és ha át akartunk menni a másik oldalra, vízumot kellett kapnunk.
Rendszeres ellenőrzések voltak és elvittek embereket az őrök. Megcsonkítva tértek vissza a jó munkás emberek és azt mondták, hogy baleset volt a gyárban.
Belegondolva örülök, hogy nem akkor éltem, habár odahaza a helyzet nemigen változott, csak új köpenyt kapott.

Hétfőn elnéztem orvoshoz, volt egy kis torokfájásom és gondoltam letesztelem van e biztosításom, meg megnézem milyen az orvos.
Egy eldugott kis házban volt a váróterem. Sorszámot kell húzni úgy, hogy lehúzod a biztosítási kártyád az olvasóval. Nagyon segítőkészek voltak. A dokinéni nem talált semmit, lelkiismeretesen baktérium tesztet is csinált. Aztán elköszöntünk egymástól. :)

Délután fodrásznál is voltam. Pénteken akartam menni, de nem volt hely. Meglepődtem. Ez egy pici város és gondoltam pangás van, de csurig volt írva a napló foglalással.
Hétfőn mentem időpontra. Egy 40-50-es fickó vágta a hajam. Olyan volt, mint egy sövényvágó gép. Az olló megállás nélkül csattogott a kezében.
9 perc alatt levágta szuperül a hajam és ezért 180 DKK-t kért az most 6500 Ft, mosás nélkül. Ez igen jó pénz volna odahaza, de itt ez olcsónak számít.

Ma este lesz a rohangálás az erdőben. Tegnap leteszteltük milyen is... Nos vak sötét van. :D úgy paráztak a lányok, jókat röhögtem.

7. hét: hétfő, kedd

Ez már a 7. hét. Nagyon gyorsan megy az idő.
Ezen a héten, végig a berlini útról fogunk értekezni. Most hogy közeledünk az esemény felé, egyre tisztább mi is lesz ott.
Ha nagyon le akarom csupaszítani, akkor egyszerű városnézés lesz.
A héten, meg mindenféle szórakoztató programot találunk ki egymásnak. Az én csoportom éjszakai rohangálást tervez a közeli erdőben.

Ami sokkal fontosabb ezeknél a dolgoknál, az a következő. Betértem a helyi henges üzletbe, ahol mindent helyben készítenek el és vettem mini kolbászokat.
Annyira jó az a kolbász és annyira emlékeztet a hazaira, hogy reggel, délben, este azt eszem mindenhez. :D Csak néztek a dánok, reggelire kolbász? Há jóóhogy! Miért ne?

Ez volt a leglényegesebb, amit akartam. A nap többi részében ejtőzés van, meg kajálás.
Berlinben majd meglátogatom az állatkertet. Fél füllel azt hallottam az Európa legnagyobb kertje.
:D
Ha már állatkert.

6. hét: hétfő, kedd, szerda, csütörtök

A hétvégén pihenés volt és semmi említésre méltó dolog nem történt.
Oh de, mégis. Megjöttek az újabb tanulók, akik a rövidebb kurzust választották.
Őket vasárnap este megtáncoltattuk a színházban, jó móka volt.

Hétfőn délelőtt gyakoroltuk a dalokat, mert kedd este koncertet adtunk abból, amit eddig megtanultunk.
Aztán a színész tagozat előadott egy darabot. Annyit sikerült kivenni belőle, hogy 2. világháborús volt és hogy nagyon szevedtek, mert mindenki pityergett. Ügyesen ábrázolták az érzéseket a hangjukkal, testükkel ez univerzális nyelv.

Kedden összepakoltuk a minikoncertet és előadtunk. Jó buli volt, nagyon ügyesek voltak a csapatok.
Annak ellenére, hogy nyomott hangon csináltam a refrént. :S Többen odajöttek, hogy nekem van a legszexibb mély hangom. :DDD Mondom én, nem kell semmit csinálni csak búgni. :D

Szerda volt az első nap, mikor lehetett pihenni.

Reggel tartottam egy csend gyakorlatot. Érdekes volt látni az embereket közben. Volt aki nagyon szenvedett.

Leírtam előző nap angolul és azt olvastam fel, mert ha beszélnem kell akkor tuti nem értik meg mi is a lényeg.

Ezt mondtam el nekik. Angolom béna előre szólok:
"

This morning is different from the others. Because we won't do anything on this morning.

We are doing silent practice.

WHY?

In simple version.
People don't like to be with him/herself. Just remember, when you are alone, you turn on the tv, radio, you go to the internet or you look for someone to talk. You feel that, you have to do something. Why?

I love speak about things what I experienced. I have done this practice for 10 days without speaking, and I realised a lot of things, but I can't describe it to you.
I think if you experience I can save a lot of words.

I know myself deeper from this practice.
I feel peace inside if I did this.

These things are very important for an artist, actor, dancer...
Just remember. Great idea comes when you are silent and peaceful inside.
Great results, performances comes when your head is empty from the unimportant mental trash and you become what you are doing at the moment.

The only thing you can use in art is inside. You can't show the things what you don't feel or don't know or can't imagine.
For this reason, I think it is a great practice to explore yourself and expand your limits or prepare yourself for a show.

It is a hard and an easy practice in the same time.
Hard because you will meet yourself, you have to be with yourself.
Easy because you don't have to do anything, just observe, just listen, just watch.

If you don't interested in this practice, feel free to leave the room and return when we open the doors.
So you are free to choose now.

The practice is the next:
Take a comfortable posture on the char. Don't use the back part of the chair if possible, and you won't fall asleep.
Move as least as you can.
Everything is allowed, just don't talk, don't open your mouth. This is the most important part of the practice and don't disturb others.

If you feel very umconfortable, just stand up and leave the room in silence.
Don't clap at the end because it push back to normal state of mind.
If you feel something after the practice, keep the silense for a while and look around in the school.
May be you realise that, you have seen everything earlier, but you haven't seen anything really.

Observe your thoughts. Know that you are the one who is observing.
You will experience that, the observer (you) will dissappear. Thats ok. It is very common, don't be angry, just continue. Allow and accept everything inside.

You can't do it wrong, so don't worry, just relax.

No more words from this moment.
"

A végén hiba volt azt mondanom, hogy Tag. (köszi) mert elkezdtek tapsolni. :)
Többen a nap folyamán mondták, hogy nagyon szép volt ez a reggel és élvezték, amit csináltam. 10 ember a 60-ból :D

Aztán kaptuk az új feladatot. Csináltak vagy 5 csoportot és megkapta mindenki a dalszöveget és akkordokat. Az volt a feladat, hogy adjuk elő a dalt úgy, hogy nem tudjuk milyen az eredeti.
Mi csapatunkban volt egy zenész, egy dobos, meg két másik énekes csaj.
Ismét arra jöttem rá, hogy az énekes nem zenész (vannak kivételek ;) ).
Megnéztem a papírt, kérem mi a szöveg mondanivalója?
Szerelmes dal szomorú dal. A lányok egyből elkezdtek mondani, csináljunk valami vicceset és most keressünk olyan tárgyakat, amivel zajt lehet csapni. Aztán elkezdtek rohangászni és kipácsolni mindenen.
Meg is kaptam, hogy nem veszek részt a projektben, mert értetlenül ültem a kanapéban, hogy most mi történik, mi a cél?
Eljutottunk oda, hogy büdös zoknival fogunk bábozni és az vicces lesz és majd mini tortát dobunk a bábfigura fejére, közben meg vicces hangokat csinálunk.
Akkor rákérdeztem, hogy jól értem e, hogy most egy tök új dalt írunk. Mondták nem nem nem.
3 óra után sem haladtunk semmit, mert már gyerek műsort akartak csinálni a lányok, elkezdtem mondani a magamét. :D
Hogy az van, hogy mi itt megpróbálunk mindenféle NAAGY, különleges, izgalmas dolgot csinálni, de hogy miért? Mindig az egyszerű dolgok a legjobbak. Itt van ez a dal, az adott akkordok adják, hogy ebből egy country-t lehet csinálni. Az egyszerű, énekelni se kell, talán a szerző se géppuskázna le minket és haladnánk is, mert még van 2 óránk.
Természetesen, sértődés lett belőle: jóvan akkor csináljatok, amit akartok engem nem érdekel.

Ekkor eldöntöttük, hogy kétfelé válunk, a lányok elmennek rajzolgatni és majd képeket mutogatnak a mi meg kitaláljuk a zenét.
El is kezdtük a country-t igaz a mol akkordokat lecseréltük dur-ra így világosabb, vidámabb lett a dal, de szerintem így is ok.
Daniel az Ízlandi robot, neki is kezdett az elcseszett redneck éneklésnek. Az volt a nap legszórakoztatott 20 perce. Meg is voltunk a dallal és prezentáltuk a lányoknak, de nem voltak túl elégedettek. :D Szerintem, ha az év slágerét írtuk volna meg, az is rossz lett volna. :P Az emberi természet már csak ilyen.
Ismét megtanultam, hogy nem szabad engedni, hogy elvesszünk a részletekben, mert vég nélkül lehet bénázni az apróságokon eredmény nélkül.

7-től közös este volt.
Itt csocso bajnokságot szerveztünk, Daniel és én voltam a bírók. Mivel nem akartunk sulis béna nyereményeket ezért a nyertes pár egy karton sört nyert. :)

Nagyon izgalmas játék volt.

Csütörtök
A csoportok előadták a dalt, amit kaptunk mindannyian.
Nagyon jókat röhögtem, mert minden csoport beletett egy kis humort. :) Volt aki megafonnal hörgött, volt aki szépfiú dalt csinált belőle, napszemüveggel és nyávogással. A mi verziónk is tetszett a népnek, nevettek a rajzokon. Eldöntöttük, hogy felvesszük a stúdióba. :) Csak azt nem tudom, hogy mikor.

Ma este lesz a buli az újaknak és közönség kívánságára ismét előadjuk azt a gyökérséget, amit első bulin is. Bamm bamm bammm....

A héten nem esett az eső és süt a nap folyamatosan. :)

5. hét: péntek Incubus felvétel

Reggel még egy másik dalban kellett kórusozni. Arra jöttem rá, hogy tökmind1 mit csinálsz a stúdióban az ott lévők azt mondják: that was nice, we love it.
Maximum tovább tart a felvétel.
Ültem ott és a kiscsaj énekelte a részét, de olyan hamis volt, hogy ki kellett mennem a szobából. Szóval nem sokat jelent itt, ha azt mondják jó vagy.

Elég kemény élet lehet a stúdiózás. Bemész reggel, hallgatod a sok hamis éneklést estig és mosolyogva mondod: ezt vegyük újra.

Az utóbbi 2 napban ezt láttam, várakozva a soromra.



A zenészek szépen feljátszották a kompjóterbe a dalt. Szerintem ahhoz képest, hogy nem professzionális zenészek, kiváló munkát végeztek.

Aztán jött az én énekelni valóm. Szépen elkezdtem búgni a mikrofonba és egész jól sikerült a szöveg ritmusa, érthetősége és benne volt a most el akarlak csábítani gondolat.
2-4 próbálkozásnál azt vettem észre, hogy tele van csajjal az a kis stúdiószoba.
Én a szomszéd szobában voltam egy ketrecben az arcom előtt egy köpködésgátló tányérral (pop filter), szóval elég keveset láttam a világból. Aztán mikor befejeztem az első két versszakot. Elkezdtek sikítani és toporzékolni a lányok. :D
Mondta a Soomi (ejtsd: Szúmi) a stúdió vezető, akkor ez lesz a végleges a hatást látva. Ment a hülyülés, meg jaj de szuper vagyok. :D Mondom, csak azért vannak még bent a szobában, mert nem hallották a refrént. S már kezdtük is a felvételt.

Néhány perc után kiürült a szoba. :D Amin nem csodálkozom, mert csontig felnyomott torokkal és enyhe wc effekttel préseltem ki magamból a hangokat. Ennek a szoros toroknak köszönhetően, a hangokat se találtam el. Szegény Soomi, már nem tudott mit csinálni, vagdaltuk a szavakat egymás után, hátha jó, de katasztrófa volt. Sztem vagy 1,5 órát biztos ott préseltem, súlyemeltem a mikrofonnál (pedig nem kellene, ha jók a mozdulatok).

Hmm mi is történt itt valójában? Már az elején megmondtam, hogy kiürül a szoba, tehát arra készültem, hogy béna lesz és így is lett. A test követte a képzeletet. Érdekes dolgok ezek...

Nagy nehezen befejeztük. De már éreztem ez elég gyatra és ki kell gyakorolnom, laza torokkal azokat a magasabb hangokat és akkor tényleg bugyikat kell majd gyüjteni Berlinben a színpadról. :D
Aztán következett a másik srác Rudolf, aki a második felét énekelte a dalnak.
Neki is nagyon fáradt volt már a torka, mint nekem. A szövegmondásába ő nem képzelt bele semmi csábítani akarást, inkább felmondta a leckét. Neki szavakkal kellett többet küzdeni. De a copy paste megoldotta a kérdést. A refrénben ő is ugyan azt a helytelenül használt felnyomott gége énekést csinálta, amit én is, de neki nem volt benne annyi Wc effekt, szóval sokkal hallgathatóbb volt az ő változata. Az azt követő résznél viszont leesett az állam, a torok fáradságtól a hangja teljesen recés, rekedt lett. Ez akkor van, mikor már be vannak dagadva a hangszalagok és a levegő nem nagyon találja meg az útját.
Mindenki örömködött, hogy milyen jó tökös karcos hang, én csak lestem ez biztos nem volt kellemes érzés Rudolfnak éneklés közben.

A kórusos lányok szuperek voltak, max 3 próbálkozás kellett nekik és ritmuson, hangon volt minden. Örültem, mert legalább kicsit eltakarják a szorítós hangom a szép énekükkel. Aztán ismét mi jöttünk, szólózni kellett. Énekléssel próbálkoztam aztán gyorsan lebeszéltek róla :DDDD mondták, inkább csak beszéljek bele a mikrofonba mély búgós hangon. :D Felvétel után a kórusos lányok kezdtek sikítozni. :D Nem is értem mit bénázok az énekléssel :D egyszerűen csak belek kell búgni a mikforonba és már jó mindenkinek...

F.M. Alexander mondta: A felismert rossznak örülni kell, mert attól már meg lehet szabadulni.

Ez logikus is, mert míg nem tudom mi a gond, addig dolgozik ellenem és nem tudok mit tenni.

Szóval most elkezdtem tréningezni magam, főleg mentálisan, hogy ne akarjak felnyomott torokkal magas hangot énekelni, merthát a magas hangok mélyebben és hátrafelé vannak a torokban. Erről viszont nagyon nehéz meggyőzni magunkat, mert a bevált szokásos rosszhoz ragaszkodik az ember, mint a bizonytalan még nem kipróbálthoz.
Kicsit általánosítva.
Az ember inkább választja a biztos boldogtalanságot, mint a bizonytalanságot, ami esetleg boldogsághoz vezetne.

Most szombat van, kipihenem a sok hajtást, és barátkozom a refrénnel. Nem volna rossz, nyitott torokkal újra felénekelni. Nem vagyok elégedett a tegnapi eredménnyel.

5. hét: csütörtök első dal felvétele

Ma reggeltől elkezdődtek a felvételek a stúdióban.
A mai feladat kórusban énekés volt egy dalban. Ez úgy nézett ki, hogy az énekes először a zenészeknek énekelte a dalt, hogy azok vele tudjanak játszani. Ekkor rögzítették a zenekart. Minden hangszer külön audósávon lett rögzítve. A doboknál ez még komplikáltabb ott ugyanis mindent külön kell bemikrofonozni és majd keverni.

A zenekar délelőtt felvette a dalt és délután kezdték a felvételt az énekessel.
Szépen sorról-sorra ment a dal, minden részt többször próbáltak és a legjobbat tették be a kész éneksávra.

Én 5 körül kerültem sorra a kórus résszel. Nem kellett sokmindent csinálni, csak nyávogni pár sort. Ami nehézséget jelentett számomra az az, hogy megtaláljam a saját kezdőhangom, mert mindenki mást énekelt a dalban. A felvétel nagyon gördülékenyen ment, nem kellett sokat szenvedni. Bemásztam a dobozba és nem jutott más eszembe, így mondtam a stúdiósoknak: Animal in the cage. :D Röhögtek egy jót.

Ami meglepett az az, hogy tetszett nekik az, ahogy elképzeltem a hangszínem. Ilyen háttérben maradós, simogatós, levegős, de mégis dinnamikus hang szerintem illet a dalhoz. A fantáziálás után, a szervezet már csinálta is a hangszínt. :)
Az időérzék ilyenkor nagyon csalóka, szerintem olyan 20 percet lehettem bent. Mindenki örült, a zenébe jól illeszkedő felvételeket csináltunk. Az eredmény meglepően professzionális lesz, hacsak el nem rontják a diákok a keverést. Mondjuk minőségi anyagból és rendszereken azt mondanám, elég nehéz elrontani.

Holnap reggel ismét kórusozom ez alkalommal tökönrúgott hangon. Aztán délután kezdődik az Incubus dal felvétele. A refrén az egyetlen, ami gondot jelenthet, de nem aggódom.


Élvezetes dolog ez a felvétel. :) Aztán meglátjuk, mi lesz a végeredmény.
Vacsora után, lehet beülök a sávok keverését nézni, bár lehet mégsem mert fülessel csinálják. :D Az nem túl érdekes, hogy a vízszíntes budikeféket, hogyan pakolásszák.

Az utóbbi 3 napban nem esett az eső, sőt felhő sincs az égen. Enyhe szellő fúj csak, ami disznószarszaggal édesíti a szoba hangulatát.

Csengettek... itt a kaja. Ohh tényleg, mostanában kritikán aluli vacsorák vannak. Nem tudom mi történt. Elfáradtak a szakácsnénik.

Magyarázat az öv esetére

Ide írom a választ, mert túl hosszú lett.

Magdi írta...

Azért ezzel továbbra is vitatkoznék :) Valószínűleg ha nem gondol a lélegzésére, akkor nem is figyel oda, hogy "jól" csinálja. Az öv meg segít neki ebben,méghozzá úgy, hogy nem kell odafigyelnie. Amúgy nem az a baj, ha mozog a mellkasa, hanem az, hogy deklaráltan rosszul csinál valamit, ha rosszul van néha... Szóval ezek szerint mégiscsak baj lehet a természettel... :)
2009. szeptember 10. 10:14



Rendben lehet vitatkozni. Most írok egy nagyobbat, hátha érthetőbb a koncepció, filozófia, ami szerint ezeket írom.

A természettel semmi gond nincs.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy megszületünk és tudunk énekelni (ová ová) formájában, berekedés nélkül akár egész nap. Ekkor még jó a légzésünk feltéve, ha nincsenek szervi gondok.

Aztán elkezdődik a szocialázálásunk, ami azzal jár, hogy mindent elvesznek tőlünk, ami jól esik.

Elvernek minket, csúnyán szólnak hozzánk, elveszik a lapátunkat, terrorban tart minket a szomszéd kutyája. Jön egy csomó élmény.

Ahogy megy az idő, szépen megtanítanak minket arra, hogy kik vagyunk. Csak éppen erről minket nem kérdeznek meg.

Attól, hogy valaki gorombán szól hozzánk fél centit felmegy a gége és még csak észre se vesszük.

Nagyon érzékeny a torok, mivel az az érzelmi központunk, a toroktól tudjuk, hogy érezzük magunkat. A torok az, amivel össze vagyunk kötve mindannyian. Ha valaki sírós hangot ad, a torkunkban mi is érezzük a sírást. Ha valaki ásít, a torkunk beugrik az ásításba. Ha valaki krákog az előadás közben, még 5 ember azonnal utána krákog. Ha jó énekest hallgatunk, aki nyitott torokkal énekel, az kellemes érzés nekünk is.

Ezek az élmények mind összeadódnak és elraktározódnak a testben, feszültségek formájában. Aztán indul a láncreakció.

Mikor leszidnak minket, vagy önértékelési gondjaink vannak, vagy egyszerűen egész nap gépezünk, meggörbül a hátunk, ha a gerinc nem úgy áll, ahogy tartja a fejed, a fej súlya rábillen a gégére, ami nem tud szabadon mozogni. F.M. Alexander vette észre ezt először és azt, amit leírt Alexander technika néven tanítják ma is.

A stressz az állkapocsban szájzárat csinál, ami 300 kg-os erővel tartja össze a szájat, ami szintén akadályozza a gége szabad mozgását és a légzést. Ha a toka feszült szájnyítás közben a gége nem tud mozogni. Ha a nyelvem görcsös, a gége nem tud mozogni. A rossz tartásból, már egyből jön az, hogy a rekeszizom nem tud szabadon működni, mivel a mellkas össze van nyomódva. Ha a has ki van nyomódva, azonnal nyomást csinál a torokban.
Stb...

Az emberek azt felejtik el, hogy az ember egy csoda egy végtelenül komplex készülék.

Lehetetlen 1 darab izom vagy izomcsoport tudatos rángatásával figyelembe venni a rendszer egészét. Egyszerűen nem tudod mi történik máshol, ha azt elkezded tudatosan rángatni, figyelni.

A fantázia fontosságát, már sokatszorra mondom. Pl: ha elképzeled, azt hogy szomorú vagy. Az arcod automatikusan felveszi a szomorúság képét, mert ez genetikus és nem tanult dolog. Minden emberen ugyanúgy néz ki a szomorúság, vagy legalábbis pontosan tudod, hogy szomorú, ha meri mutatni.

De ha azon kezdessz dolgozni, hogy most melyik száj-arc izmod kell meghúzni ahhoz, hogy szomorúság látszódjon.. - és ez a koncepció történik énektanítás néven - várhatóan soha nem éred el a hiteles képet, mert a tested többi része úgyis elárul.
Vagyis éneklés közben olyat csinál a torok, ami nem indokolt, nincs a természetes működéssel összhangban, zavar támad és hibás működés. Hosszú távon meg a irány a gégészet.

Két irányból jöhet inger:
Kintről: pl nagyon izgulsz egy vizsga miatt, mert ezen múlik a diploma. Mikor megkapod a kettest azonnal megkönnyebbülsz. Veszel egy nagyon élvezetes és könnyű levegőt... ahhh ezaz... átmentem... most már minden ok.

A légzés is ilyen. A sóhaj egy megkönnyebbült érzéssel kezdődik.

Fantáziával is ki lehet provokálni ezt az érzést és a test már csinálja is, amit kell, pontosan úgy ahogy kell.

Ez egy hosszú folyamat, sok tudatos gyakorlást igényel. Igényli azt, hogy odafigyelj a tested jelzéseire.
Hogy is érzem magam most?
Hol érzek feszültséget ebben a pillanatban?
Ohh a bordámnál... akkor most elképzelem, hogy a bordám finoman, kellemesen és jól érzi magát...
A test folyamatosan adja a jeleket, csak meg kell hallgatni. Egy kicsi idő után a test jelzi mit is kell tenni a lazulásért. Aztán így folytatod a következő feszültség feloldásával.

Nem kell elhinni, amit mondok. Próbáld ki, tapasztald meg a következőt.

Kicsit rázd le magadról a napi stresszt aztán állj meg békésen, nyugodtan. Képzeld el, hogy a fejed nagyon könnyű és mintha egy cérnaszál húznál felfelé. Ne csinálj semmit tudatos izommunkával, csak hagyd a tested reagálni a fantáziára.

Mikor valami történt (várhatóan a mellkas kitágul, has behúzódik és azt érzed, hogy magasabb vagy, könnyebb és lazább vagy), képzelj el valami mérhetetlen boldogságot és engedd, hogy a levegő bemenjen eztán.

Az a jó levegő, ami jól esik. Ami könnyűvé tesz, ami megmosolyogtat és
amit nem böfög vissza a test.
Tehát minden feszültség nélkül bent tudod "tartani" a levegőt és a torkodra laza marad. Pont mint egy sóhajnál. Mikor bent van a levegő kb ezt érzed: jaj de jóó ez most nekem. Nem sietsz a kilégzéssel.

A lánynak ilyen gondolatokat kellene gyakorolnia, felfedeznie a testében a feszültségeket és azokat fantáziával oldani.
Elegendő gyakorlást után (fél év) szokássá alakulna és nem volna több problémája a légzéssel. Már nem kellene fantáziálnia, mert a test rászokott arra, ami kellemes.

Talán ezek után miért neveztem elmebetegségnek ezt az öv használatot.

Ez az egész énektanítás problémája. Ugyan ez a séma.
A technikai gondolkodás azt feltételezi, hogy neked nincs ott az a dolog és azt beléd kell pakolni. Pl meg kell tanulnod lélegezni, meg kell tanulnod artikulálni, meg kell tanulnod hangot adni... S ezeket így és így kell csinálnod.

A tragédia az, hogy ezek már születéstől ott vannak, csak rájuk van téve egy csomó felesleges mozdulat, feszültség és éppen lepucolni kellene ezeket és nem hozzáadni valamit, amit valaki kitalált és azt ismételgeti a fél világ.

A kőtömbben már ott a szobor, csak a felesleget kell leszedni.

Az öv mindig csak egy külső megoldás marad. Sosem fog megoldást adni a lánynak és még fizetett az óráért 14 ezer Ft-t cserébe.

Minden megoldás belül van.

:P ha nem hiszel a fantázia erejében képzelj egy egy citromot... a nyáladzást se tudod izom rángatással (technikailag) kiprovokálni.

Bocsánat a hosszú post-ért. Szeretem ezt a témát mert tapasztaltam a leírtakat és dühít, hogy viszik be az embereket a zsákutcába jópénzért.

5. hét: kedd. Az emlebetegségnek nincsenek határai

Ma átléptünk intenzív fokozatba. Ez azt jelenti, hogy elmaradnak a választott tárgyak és egész nap dolgozunk bizonyos dalokon. Elég fárasztó, de izgalmas is. Az Incubus dal pénteken lesz felvéve. Már előre tudom, hogy azon a felvételen a legkisebb hiba is ordítóan hallható lesz, várhatóan sok flusztrációt fogunk elszenvedni.
Sokan nem is nagyon tudják, hogy mennyire más a hangjuk külső füllel.
pl mikor megveszi az ember az első üzenetrögzítőjét és rábúgja, erotikus hangon: Helló itt én vagyok, a legklasszabb ember a világon, akarsz találkozni velem, akarsz randizni? Hagyj üzenetet!
Aztán visszahallgatja: Nyööönyyööö nyöönyöööö nyyyöööö. Valami szánalmas nyekergést hall és felkiált. Ez nem az én hangom! Ezzel szembesül mindenki és az énekes is. Főleg ha hallgatja magát. Jaj de szép belül a hangom és már megy is be az erdőbe.

Na aztán történt valami, amit nem akartam elhinni.
Ebédelek és odajön egy lány a mellkasra egy öv van erősítve. Mondom neki, rossz helyre tetted az övet. Erre ő mondja. Oh ez azért kell mert rosszul lélegzik és az egyik énektanárnál vett különórát és ő mondta neki, hogy csinálja ezt és lélegezzen a hasába.
Na itt kiesett a mustáros virsli a számból. Kérdem micsoda?
Aztán mondja a lány, hogy neki mindig voltak problémái a lélekzéssel és szédülni szokott. Meg visszatartja a lélekzetét...
Nem akartam elhinni. Légzés problémái vannak és a mellkast blokkolják még egy övvel is, pont ahol a tüdő van.

Aztán elkezdtem neki mondani a magamét a természetes lélekzésről. (A régiek így mondták. Isten lelket lehelt az emberbe. Nem préselt, nem nyomott. Kérdezd meg magadtól, hol van a lelked és már érted is a szóhasználatot)

Arról, hogy minden megoldás belül van és ezeket a dolgok fantáziával lehet hitelesen és természetesen irányítani. Mondtam neki vegyen úgy levegőt, ami jól esik, képzeljen el egy sóhajt, egy megkönnyebbülést vagy egy ásítást. Ezek mindig természetes mozdulatsort eredményeznek. :D Fogadni mernék, hogy most is a képzelgést gyakorolja. :P Kizárt.

De ez az öv dolog... olyan mintha kalapáccsal és 100-as szöggel akarnánk processzort javítani.
Azt a következtetést levonhatjuk. A világban mindig változnak az ideák, a nézőpontok, de egy dolog mindig megmarad. A hülyeség és ebből annyi van, hogy nem lehet megbírkózni vele.

5. hét: hétfő - üvöltözés a háztetőn

A hétvége szolíd volt. Hollywood fesztivált tartottunk, ami annyit jelent, mindenki beöltözött valami sztárnak. Volt Lara Craft, Elton John, Mc Hammer, Indiana Jones. Én Dave Gahan voltam a Depeche Mode énekese. Senki nem tudta ki az. :D



Ügyesen begyakoroltam a videó részekben látható, mozgásokat, de ez sem segített. :D

Vasárnap összeültünk Maris-szal a lett sráccal, aki nem bír egyszerű maradni. A kedvenc szavai, amit kb percenként tízszer használ:
approximately = körülbelül
basically = alapvetően
exactly = pontosan
és még sok olyan szó ami ly-vel végződik.
Ha sokat vagy ezzel a fickóval együtt, nagyon irritáló tud lenni, az ember levágná a kisujját:D


Vele kellett dolgoznom egy fura projekten, 2 krix-krax nyomasztó rajzból valami éneklős zenét kellett csinálni.
Maris komponálásban jó nagyon, de folyon háborúzni kellett vele, hogy ne akarjon "valami izgalmasat" beletenni, egy olyan akkord futamba, ami már kifejezi azokat a szorongást és dühöt, ami a rajzokon volt.
Vasárnap végülis elkészült a dallam és neki tudtam ülni a szövegírásnak.
Sokkal egyszerűbb ez a dolog, mint gondoltam. Egyszerűen csak bele kell képzelni magunkat egy másik ember helyzetébe és innentől kezdve ott a szituáció, a környezet, az üzenet.
Éjfélre elkészültem a szöveggel, ami nem rímelt, de tökéletesen énekelhető volt és valami kis értelem is benne.

Hétfőn tisztult ki a srác koncepciója, miszerint nekem a tetőn kellene énekelnem és hogy az jó lesz. Ez beteg gondoltam, aztán megtetszett az ötlet, mikor kiálltam oda.

Következő ötlete az volt, hogy vizuális effekt is jó lenne, valami kis videó. Mivel pár napja ügyködtem egy stop-motion sorozattal, tuti volt, hogy azt fogjuk használni. Mi a stop-motion? Fényképek sorozata, amik össze vannak pakolva videó formává. Pl ez:


Szóval hétfőn délután, elkezdtem programozni, processing.org java-s csomaggal a videót, az átlátszóságot és a jelentek kezelését és sikerült egy igen a dal hangulatát építő videót összehozni. Mellé még készítettem ritmikus háttérzajt is.
Tehát elég sokat dolgoztam az ügyön.
Estére a technikát elkezdtük összepakolni, de mindenféle gondok adódtak, pl
hogy esett az eső és csúszott a tető, mint a jég. Az árammal se jó játszani, ha esik az eső.
Technikailat is voltak gondok. Pl: szarul szólt a Nord stage szinti zongorája, nem világítottak a lámpák úgy ahogy akartuk, nem volt két kompjúterünk hirtelen.

Aztán a vége felé kezdtünk próbálni. Na ez volt a legnagyobb tapasztalat. Minden szarral foglalkoztunk, de pont a lényekkel nem, a zenével. Nekem az akkora tanulság, hogy na. Hammar kiderül, hogy képtelenek vagyunk összegyúrni a dalt egy egésszé.
S közben hallottuk a másik előadásról érkező közönségünk hangját.
Sajnos nem volt mit tenni, megbeszéltük a dolog halasztását, amit be is jelentettem a közönségnek, akik csalódottan távoztak.
Elég béna volt ez így, dehát ez van, ha nem a lényegre figyel az ember és leakad minden kis részleten.
Következő hétfőn fogunk szerepelni, ha szerencsénk lesz nem fog esni az eső. Bár itt elég nehéz eső nélkül elképzelni az életet.

4. hét. péntek: Ma szerzetes leszek

Időjárás jelentés Toftlundból.
Az eső ma is vízszintesen ömlik a széltől. Már egy hete hasonló időket élünk itt. Olyan 15 fok lehet most.

Toftlund by night
Ez a mai játék neve. Kowbojosat fogunk játszani a városban. Kirabolunk egy bankot, meg hasonlók lesznek. A részleteket nem tudom. :D Már csak az a kérdés áll e a program, ha szakad az eső (a net azt mondja, hogy bizony fog)?

Mivel átaludtam a közös estét, mikor beosztották, hogy ki milyen kupacban játszik, így gyorsan ki kellett valamit találnom.

Voltak az indiánok. Most semmi kedvem tollakkal a fejemen, kimázolt pofával esőtáncot járni a közeli tisztáson.
Voltak a rosszfiúk, akik nyilván kirabolják a bankot és meghágják a könnyűvérű lányokat... hmm ez csábító. De valszeg ők le lesznek lőve.

Aztán voltak a jófiúk. Akik védik a gyengéket és őrzik a békét. Nagyjából olyanok ők is mint a rosszfiúk csak a főnökűket serifnek hívják és nem főnöknek. :P
A serif a korlátolt rapper srác lesz, aki már kifejtette nekem, hogy ő korrupt serif lesz és mindenkit lelő, aki nem tejel neki. Hey Én vagyok a serif a gettóbó hey.
S felajánlotta, hogy lehetek a segédje, ha akarok. :)

Namármost a jófiúk üldözik a rosszakat, meg az indiánokat, ha parókát készítenek a telepesek skalpjából. Tehát ők kint fognak rohangászni egymás után. Gondolom.
A szerzetes nem ilyen hülye. A szerzetes szépen elvan az irodájában, kortyolgatja a borocskát és meghallgatja, vígasztalja az eltévedt borjait. Tehát ő nem rohangászik.

Nagyon jó kis rendezvény volt. A fél város be volt öltözve és a boltokban lehetett bulizni. Ez úgy nézett ki, hogy csináltak egy kis helyet a kirakatban és néhány asztal és szék ki volt téve. Volt ingyen kávé és üdítő minden helyen.
A tanáraink minden helyszínen, szalon, bank, kocsma elénekeltek néhány dalt ezzel szórakoztatták az embereket, persze ők is be voltak öltözve.

A rendezvény zárása előtt, volt a végső párbaj a serif és a bandavezér között. Közben szakadt az eső persze. :)
Nekem kellett elbúcsúztatni a halott serifet és becibálni a hulláját a szalonba.

Aztán men meeting volt. Férfi találkozó. Na ez teljesen őrült volt. Húzóra kellett meginni egy Brutality nevű sört, melegen. Aki nem bírta megcsinálni az kiérdemelhette a hét melege címet. Nekem sikerült, nem is volt olyan vészes. Volt aki nagyon nem bírta és koszt csinált.
Közben énekeltünk, üvöltöttünk a zongorista adta a zenét.
Ha nézeteltérés volt valaki között akkor jött a figth to death. Felálltak az asztalra és az veszít, akinek előbb ér a földhöz a háta. Ez elég veszélyesnek nézett ki, a többiek meg igyekeztek megfogni a harcolókat, ha lerepülnek az asztal tetejéről.
Még voltak dolgok, de egy lényeges mondás jut eszembe. Ami a hajón történik, az a hajó titka marad.

4. hét. csütörtök

Egy kedves ismerősöm szavai jutottak ma eszembe.
Egy chat szoba volt létrehozva a zenészeknek a következő leírással:
Ez itt megtalálhatod a zenészeket, a zenészek barátait ja és itt vannak az énekesek és a dobosok is. :D

Ezt ma éreztem, mikor zenehallgatás volt.
Az énekesek, a zenészek és a hangtechnikusok válogattak csoportosan zenéket, amiket meghallgattunk.
Az énekesek, rátenyereltek a stop gombra a dal közepén, mikor úgy gondolták lejárt az idő és tartalom nélküli dalokat szavaztak be, melyek nem adnak élményt igazából. Legalábbis nekem semmit nem adtak. Én nem nagyon értettem tegnap, miről is folyik a szavazgatás így mikor rám került a sor, gondoltam valami elektronikus zenét megpróbálok bevinni. Depeche mode: home számára gondoltam, mert az nem sláger, meg kedvelem. Utólag belegondolva valami operát kellett volna, ha már énekszakon vagyok legalább valami olyat hallgasson mindenki, ami tényleg éneklés és nem studió matyizásból jött össze 1000 darabból. Nekik nem húzgálták a hangjukat, hogy ne legyen hamis. :)
Ilyen énekes Jan Kiepura lehetett volna, aki nagyon szépen énekel és látszik rajta, hogy élvezi. Vigyorog mint a tejbetök. Nekem kedvencem.



Vagy itt is, hogy játszik. Adja a ki ha én nem karaktert és minden feszengés nélkül adja ki magából az elképesztő hangokat. Egy szót se értek, de mégis élvezetes számomra.


Szerintem tőle bármit érdemes meghallgatni. Persze mindenkinek más a jó, főleg zenében.
A zenész csoport csupa érdekes és jó zenét mutatott nekünk, ők nem érték be fél dalokkal és szerintem ez így van rendjén.
A hangtechnikusok főleg elektronikus zenéket mutattak, de az igényesebb fajtát.
Ők is féldalokat mutogattak, de már megvolt a képzettségük arra, hogy fade-out-olják a számokat.

A mai napon Sumi-val a hangtechnikus oktatóval volt óránk. Bemutatta a mikrofonokat és azok típusait, működését. Ezeket ismertem már korábbról, de látszott rajta, nagyon ért a témához és tényleg a lényeget mondja el és azt egyszerűen.

Este meg dán nyelvlecke volt, most másik tanárral és teljesen jó volt élvezetes volt. Nem csapongtunk mindenféle irányba ahogy a másik tanárral.

4. hét. kedd, szerda

Az Incubus száma tetszik, de a szöveg ritmusa nem egyszerű.
Délelőtt a dalokat gyakoroltunk. Másik két dalban vokálozni (kórus) kell nekem.

Egy érdekes megfigyelés. Az ebédet mindenki közösen fogyasztja el. A szakácsok, a takarítók, a karbantartók, az oktatók és a diákok.

Hétfőn kaptam még egy feladatot, Stravinsky egyik elképesztő alkotására kellett rajzolnunk. Aztán csoportosulni a rajzok minősége szerint. Nekem Martis jutott a lett basszer. Következő hétfőn este 10 után kell előadnunk a cuccunkat, amit a rajz alapján kitalálunk. Szóval most nekiültem valami agybeteg zenét komponálni, az agybeteg firkákhoz. Meglátjuk mi lesz belőle.
Martis-sal elég nehéz dolgozni. Mindent agyból akar megoldani és mindent szeret megmagyarázni. Az ember vagy gondolkodik vagy művészetet csinál.
Ez biztos azért iritál, mert én is ezt csinálom gyakran. :D Magával szemben mindenki nagyon toleráns.

Egy könyv címe jutott eszembe ezzel kapcsolatban, amit itt hallottam.
Stop thinking, start living
Van benne valami.

4. hét hétfő

Szokásos reggeli gyakorlás. Új területeket és hangszíneket fedeztem fel a torkomban. Egyszerűen csak annyit csináltam, hogy elképzeltem a torkom belül, hogy van egy csomó hely és rövidesen ezt megcsinálták az izmok. A hangszín teltebb lett és kényelmesebb volt dalolászni is. Erre a gondolatra már csak rá kellene szokni hangindítás előtt, ez elég sok munka és gyakorlás sajnos, mert alapvetően rosszul használom a készüléket beszédhez. Ez egy hosszú történet.

Az éneket egy új projekttel kezdtük. Mutattak 6 dalt a tanárok és 2 csoportba osztottak minket. Nekem a Summer Romance - Incubus száma jutott, illetve annak a fele.


A másik felét Rudolf, a lett srác fogja énekelni, ha addig rendbejön. Szegénynek begyulladt a foga és bedagadt az egész feje. Sajnos húzás lett a vége.

A nap egész jól telt, aztán jött az első dán nyelvóra este 7-9-ig.
Nah ez betett teljesen. Totál nem tudtam koncentrálni, figyelni és a dánban olyan hangok, hangzók vannak, amik egy magyar számára elképzelhetetlenek. Szóval kimondani se tudtam a dolgokat és motivációm sincs küzdeni a dánnal. Heti 4 óra dán... már most rosszul vagyok tőle. Kénytelen leszek valahogy változtatni a hozzáállásomon, mert nincs sok kedvem esténként kínlódni.

3. hét: szombat, vasárnap

Szombat este Beverly Hills 90210 beöltözős buli volt.
Ez egy régi sorozat, amit sose néztem, de elvileg sikerült úgy felöltöznöm, mint David Silver. :) Ezt úgy értem el, hogy a legocsmányabb színes inget vettem fel, amit találtam és egy béna sapkát tettem a fejemre. Gondolom lesznek facebook-ra feltéve képek, elég vicces volt.

Közben loptam néhány képet a Snow Queen előadásról.

Származási hely: Snowqueen

A többi kép itt van.

Nem tudom a facebook-os képek megnézhetők e így. Gondolom csak regisztrált tagok érik el. A link itt van.

3. hét: péntek | Siker a musical-ben

Igyekeztem korán lefeküdni, hogy legyen 8 óra alvás. Gondoltam az segít a torkomon és ez így is volt. Lefekvés előtt ittam fél liter vizet, meg éjjel közepén is, így reggel nem volt a száraz torok érzés.
7 körül átmentem a stúdióba jógázni, dobolni, meg énekelni. Ez a jóga dolog nagyon tetszik. Csak egy gyakorlatsort tudok, a Nap üdvözlését, de azt megcsinálom 2-3-szor és már érzem is a testem minden részét, minden irányítás alá kerül, egyensúlyba és még megnyugtató is.
Tegnap este még bénázás ment az utolsó dallal. Az ízlandi srác Daniel vállalta a basszust és az éneket, de nem sikerült egyszerre csinálni, így tisztán csak énekelni kezdett. Aztán az se volt jó, mert túl mély volt a dal fekvése és túl dán. Ezért írt angol szöveget.
A másik énekes lány, már mondta neki, hogy ez nem lesz túl jó, mert nem igazán tud énekelni, de némi gyakorlás után, már vállalható volt.
A második dalban a lány énekelt és balszerencséjére egy balfék fickó rappelt a dal közepén. Ilyen nagyszájú és buta fajta (nem szeretem ezt kijelenteni, de eddig csak ezt tapasztaltam). Nem is értettem, hogy miért kell anyázni, fuck-ozni egy ilyen darabban, de végül benne maradt.

Az ördög nóta se volt biztos, mert egyrészt bénáztam néha a szöveggel, meg eltévesztették a váltásokat a srácok.
A tegnap este úgymond sikerrel zárult.

Jóga után, doboltam azt, amit a harmadik dal ritmusát. Martis a lett srác bejött a basszusgitárjáért és mondta, nah nem is gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan dobos leszek. Mert már tudom tartani az ütemet pontosan. Dobolni mókás, lehet majd beugrok 1-1 dalba segédkezni. A dobbal csak az a bajom, hogy nem lehet vele érzelmet kifejezni.

Aztán énekeltem. A torkom már 95%-os volt és gyakoroltam a helyes levegőket a sorok elején és azt, hogy mélyen hagyom a torkom, így elérve azt, hogy mindig legyen hangérzetem, mindig tudjam hogy aha ott van a hangom a szavak mögött. Végül dolgoztam azon, hogy a dallamok szépek legyenek, amennyire csak tőlem telik és összekötöttem néhány gesztussal a szöveget.

Ma közös reggeli volt és Daniel nem volt túl jó passzban. Mondta, hogy utálja ezeket a közös reggeliket, mert dánul beszélnek csak, mi meg ülünk mint a kukák és nem tudunk hozzá szólni. Részben egyetértek, de én olyan békésen el tudok eszegetni beszéd nélkül. Természetesen megértem őket, hiszen külföldiként elég nehéz odamenni egy dán társasághoz és megkérdezni miről beszélnek. Nekik természetes az, hogy dánul beszélnek és nehéz észrevenni azt, hogy ezt nem érti mindenki. A dánok nagyon kedvesek velünk és vendégszeretőek szerintem nincs okunk panaszra.
Végül megbeszéltük a dolgokat és béke lett.

Reggeli után, próbáltunk néhányat és már megfelelően mentek a dalok.

A színház épületben közben összerakták a díszleteket és a technikákat. Némi ügyködés, mikrofon próba után elkezdődtek a csoportok előadásai. 4 csoportra lettünk osztva, én a 3. csoportban voltam.
Előadás előtt, kaptam sminket. Eléggé idegenkedtem tőle, de a lány nagyon jó munkát végzett. Kihúzta a szemöldököm, a szemem és a szemem alatt elmaszatolta a festéket fátyolszerűen. Így már valóban félelmetesen néztem ki. Többen meg is jegyezték, hogy woow ez nagyon gonosz. :) Hát örültem, hogy nem lett nagyon emós. :)

Az első csoport nagyon ügyes volt, a színészek szuperül átadták a darab hangulatás és humort is tettek bele. Nyelvtudás nélkül is lehetett tudni, hogy mi történik. A zenei részleg túlvállalta magát, főleg mert a dobnál egy dobolni nem tudó ember volt és nagyon szétverte a bizonytalan ütemvezetés a dalt.

A második csoport, nagyon elvont volt nem is nagyon értettem semmit. Az világos volt, hogy "szexelés" ment a színpadon. Utólag elmesélte egy dán lány, hogy kb ilyen szövegek voltak: - hogy dugd be a seggembe az újad. :)
Szóval ez egy meredek rész lehetett szövegében.
A zenei részeknél használtak csellót és hegedűt, sajnos ezeket nem lehetett hallani, mert a dob ötször hangosabb volt és a szinti is. Az első énekespár nagyon ügyes volt. Volt ének és rap is. Aztán volt egy színész szakos csaj, aki nem tudott nem hamisan énekelni és nekem fájdalmas volt hallgatni. Aztán ki tudja, lehet én is dög hamis voltam, csak nem vettem észre. Készült videó felvétel, kíváncsi vagyok milyen lett. Visszajelzések alapján, majdnem mind1 mi van a felvételen. Csupán jó volna kielemezni, pl csináltam e valami felesleges pótcselekvést vagy hasonlót, amit nem lehet észrevenni abban a helyzetben.

Aztán jött a mi csoportunk. A színpad mögött voltam, így nem láttam mit csinálnak a táncosok, színészek a próbán látottak alapján ügyik voltak és nagyszerűen jelenítették meg a karaktereket. Aztán következett az én részem.
A srácok csinálták a félelmetes zajt, én bevonultam sétapálcát lengetve. Felvettem a mikrofont aztán felkapcsolták a vörös lámpát a fejem felett. Az elmondottak alapján nagyon hangulatos volt. Elénekeltem a dalt. Sikerült nem elrontani se a szöveget, se a dallamot és még képes voltam pár jópofa gesztust is belevinni. Pl: mikor a szépséges fegyveremről beszélek, amit a bolondoknak adok. Akkor a sétapálcához énekeltem és eldobtam a nézők felé. Nesztek bolondok! :D
Mutogattam is nekik, hogy az ő lelküket akarom meg ilyesmik. Ami meglepő volt, az az, hogy "egyáltalán" nem izgultam. Úgy voltam vele, én most az ördög vagyok és itt az ideje elmondani, mi is a helyzet. :) Arra koncentráltam, amit csinálok és nem arra, hogy mi fog történni, meg mi lesz vagy mit fognak gondolni vagy jaj most egy magas hang jön. Egyszerűen arra gondoltam, én most az ördögként örömködöm vagy felkiálltok és csak az volt a fejemben, most valami szép, de gonosz dallamot énekelek.
Mikor végeztem, kaptam egy jó sikítós tapsvihart. Persze az ördög nem örömködik, letettem a mikrofont, felvettem a sétapálcát és szépen lengetve kimentem.
Nagyszerű érzés volt, de már most is tudom minimum kétszer ennyi gyakorlás kell ahhoz, hogy bármi történjék is tökéletesen végigcsinálja az ember.
Jött a következő jelenet és a következő dal. A lány szépen elkezdett énekelni, csinálta azt, amit gyakoroltunk, de a rapper-en már láttam, hogy önkívületi állapotban van és várhatóan nem lesz jó vége a dolognak. Sajnos beigazolódott az érzésem. Mikor a rappelős rész jött, a csávó 2 szót mondott aztán 10 másodperc csend, csak a zene ment. Aztán ez ment vagy 1-1,5 percen át. Én a lány helyébe az első 10 másodperc után leküldtem volna és folytattam volna a dalt. Szóval ott ment a zenei alap és végül sikerült az anyázós szöveget végigmondania, de ekkor a lány már annyira kiesett a dalból, hogy szegény már nagyon keservesen tudta befejezni.
Sajnáltam, mert sokat dolgozott az éneklésen és emiatt a szerencsétlen miatt, nem tudta élvezni a szereplést. Sajnos rossz véleményem van a srácról. Nem volt hajlandó megírni a szöveget időben és gyakorolni se gyakorolta... Lehet nem tudta, hogy fellépéskor kb a tudás felét tudja kihasználni, vagy ha nagyon kész van még annál is kevesebbet. Én biztos nem dolgoznék vele egy dalon a jövőben. Nem lehet kimenni közönség elé úgy, hogy nem bízik meg a partnerében az ember.

A harmadik dal következett, ebben dobolnom kellett. Betettem a füldugóim, mert a dob nagyon hangos, főleg a cintányérok. Sikerült jól tartani az ütemet és a dinamika játékot is kezelni a refréneknél, majd a végén a lassulós részt.
A dalt sikerült úgy előadni, ahogy kellett. Nem volt benne hiba, nem vállaltuk túl magunkat. Az énekre sajnos nem jutott elég idő, szerintem Daniel-nek messze jobban megy az éneklés mint az, amit mutatott.

Összességében azt mondanám, hogy a mi csoportunk teljesített legrosszabban, de ez rendben van. Most ez volt a legjobb, amit ki tudtunk hozni magunkból ez alatt a rövid idő alatt. Tehát elégedett vagyok magunkkal és ami nagy szó, magammal is, bár tudom mit csinálnék másként, ha ismét elő kellene adni.

A negyedik csoport következett ezután. Nos ők voltak a legjobbak szerintem. A helyszín a színház alaksorában volt. Pici kis hely a játékra, hangulatos díszítő elemek és fények. A tanulók színészi játéka elképesztő volt. Nem értettem egy szót se, de tudtam nevetni a vicces részeken. Az erotikusan játszó lányt én is megkívántam, azt aki sírt, majdnem én is megsirattam. Szóval tényleg elképesztő volt. Két dal volt ebben a részben és mindekettő iszonyat hangulatos és szép volt.

Ezzel zártuk a műsort. Nagyon sok gratulációt kaptam, hogy milyen jó volt, amit csináltam és nem is gondolták volna, hogy így "tudok" énekelni és ilyen szépen.
Én is körbejártam azokat, akik nagyon tetszettek és ünnepeltünk.
A dánok ilyen ölelgetős nép. Erre jöttem rá. :D Kaptam egy csomó ölelést is.
Összességében ez egy nagyon jó nap volt. Lassan jön a vacsora és este biztos nagy buli lesz. Le fog gurulni pár sör az tuti. :D

Már alig várom a következő szereplést. Nagyszerű érzés.

Ohh itt van egy kép a Dancing Queen beöltözős hülyülésről, amiben én is részt vettem. A sor elején Jacob látható. Ő a kedvencem itt az iskolában. :) Nagyon kész.



Talán itt jobb minőségben is megtekinthető.