3. hét: péntek | Siker a musical-ben

Igyekeztem korán lefeküdni, hogy legyen 8 óra alvás. Gondoltam az segít a torkomon és ez így is volt. Lefekvés előtt ittam fél liter vizet, meg éjjel közepén is, így reggel nem volt a száraz torok érzés.
7 körül átmentem a stúdióba jógázni, dobolni, meg énekelni. Ez a jóga dolog nagyon tetszik. Csak egy gyakorlatsort tudok, a Nap üdvözlését, de azt megcsinálom 2-3-szor és már érzem is a testem minden részét, minden irányítás alá kerül, egyensúlyba és még megnyugtató is.
Tegnap este még bénázás ment az utolsó dallal. Az ízlandi srác Daniel vállalta a basszust és az éneket, de nem sikerült egyszerre csinálni, így tisztán csak énekelni kezdett. Aztán az se volt jó, mert túl mély volt a dal fekvése és túl dán. Ezért írt angol szöveget.
A másik énekes lány, már mondta neki, hogy ez nem lesz túl jó, mert nem igazán tud énekelni, de némi gyakorlás után, már vállalható volt.
A második dalban a lány énekelt és balszerencséjére egy balfék fickó rappelt a dal közepén. Ilyen nagyszájú és buta fajta (nem szeretem ezt kijelenteni, de eddig csak ezt tapasztaltam). Nem is értettem, hogy miért kell anyázni, fuck-ozni egy ilyen darabban, de végül benne maradt.

Az ördög nóta se volt biztos, mert egyrészt bénáztam néha a szöveggel, meg eltévesztették a váltásokat a srácok.
A tegnap este úgymond sikerrel zárult.

Jóga után, doboltam azt, amit a harmadik dal ritmusát. Martis a lett srác bejött a basszusgitárjáért és mondta, nah nem is gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan dobos leszek. Mert már tudom tartani az ütemet pontosan. Dobolni mókás, lehet majd beugrok 1-1 dalba segédkezni. A dobbal csak az a bajom, hogy nem lehet vele érzelmet kifejezni.

Aztán énekeltem. A torkom már 95%-os volt és gyakoroltam a helyes levegőket a sorok elején és azt, hogy mélyen hagyom a torkom, így elérve azt, hogy mindig legyen hangérzetem, mindig tudjam hogy aha ott van a hangom a szavak mögött. Végül dolgoztam azon, hogy a dallamok szépek legyenek, amennyire csak tőlem telik és összekötöttem néhány gesztussal a szöveget.

Ma közös reggeli volt és Daniel nem volt túl jó passzban. Mondta, hogy utálja ezeket a közös reggeliket, mert dánul beszélnek csak, mi meg ülünk mint a kukák és nem tudunk hozzá szólni. Részben egyetértek, de én olyan békésen el tudok eszegetni beszéd nélkül. Természetesen megértem őket, hiszen külföldiként elég nehéz odamenni egy dán társasághoz és megkérdezni miről beszélnek. Nekik természetes az, hogy dánul beszélnek és nehéz észrevenni azt, hogy ezt nem érti mindenki. A dánok nagyon kedvesek velünk és vendégszeretőek szerintem nincs okunk panaszra.
Végül megbeszéltük a dolgokat és béke lett.

Reggeli után, próbáltunk néhányat és már megfelelően mentek a dalok.

A színház épületben közben összerakták a díszleteket és a technikákat. Némi ügyködés, mikrofon próba után elkezdődtek a csoportok előadásai. 4 csoportra lettünk osztva, én a 3. csoportban voltam.
Előadás előtt, kaptam sminket. Eléggé idegenkedtem tőle, de a lány nagyon jó munkát végzett. Kihúzta a szemöldököm, a szemem és a szemem alatt elmaszatolta a festéket fátyolszerűen. Így már valóban félelmetesen néztem ki. Többen meg is jegyezték, hogy woow ez nagyon gonosz. :) Hát örültem, hogy nem lett nagyon emós. :)

Az első csoport nagyon ügyes volt, a színészek szuperül átadták a darab hangulatás és humort is tettek bele. Nyelvtudás nélkül is lehetett tudni, hogy mi történik. A zenei részleg túlvállalta magát, főleg mert a dobnál egy dobolni nem tudó ember volt és nagyon szétverte a bizonytalan ütemvezetés a dalt.

A második csoport, nagyon elvont volt nem is nagyon értettem semmit. Az világos volt, hogy "szexelés" ment a színpadon. Utólag elmesélte egy dán lány, hogy kb ilyen szövegek voltak: - hogy dugd be a seggembe az újad. :)
Szóval ez egy meredek rész lehetett szövegében.
A zenei részeknél használtak csellót és hegedűt, sajnos ezeket nem lehetett hallani, mert a dob ötször hangosabb volt és a szinti is. Az első énekespár nagyon ügyes volt. Volt ének és rap is. Aztán volt egy színész szakos csaj, aki nem tudott nem hamisan énekelni és nekem fájdalmas volt hallgatni. Aztán ki tudja, lehet én is dög hamis voltam, csak nem vettem észre. Készült videó felvétel, kíváncsi vagyok milyen lett. Visszajelzések alapján, majdnem mind1 mi van a felvételen. Csupán jó volna kielemezni, pl csináltam e valami felesleges pótcselekvést vagy hasonlót, amit nem lehet észrevenni abban a helyzetben.

Aztán jött a mi csoportunk. A színpad mögött voltam, így nem láttam mit csinálnak a táncosok, színészek a próbán látottak alapján ügyik voltak és nagyszerűen jelenítették meg a karaktereket. Aztán következett az én részem.
A srácok csinálták a félelmetes zajt, én bevonultam sétapálcát lengetve. Felvettem a mikrofont aztán felkapcsolták a vörös lámpát a fejem felett. Az elmondottak alapján nagyon hangulatos volt. Elénekeltem a dalt. Sikerült nem elrontani se a szöveget, se a dallamot és még képes voltam pár jópofa gesztust is belevinni. Pl: mikor a szépséges fegyveremről beszélek, amit a bolondoknak adok. Akkor a sétapálcához énekeltem és eldobtam a nézők felé. Nesztek bolondok! :D
Mutogattam is nekik, hogy az ő lelküket akarom meg ilyesmik. Ami meglepő volt, az az, hogy "egyáltalán" nem izgultam. Úgy voltam vele, én most az ördög vagyok és itt az ideje elmondani, mi is a helyzet. :) Arra koncentráltam, amit csinálok és nem arra, hogy mi fog történni, meg mi lesz vagy mit fognak gondolni vagy jaj most egy magas hang jön. Egyszerűen arra gondoltam, én most az ördögként örömködöm vagy felkiálltok és csak az volt a fejemben, most valami szép, de gonosz dallamot énekelek.
Mikor végeztem, kaptam egy jó sikítós tapsvihart. Persze az ördög nem örömködik, letettem a mikrofont, felvettem a sétapálcát és szépen lengetve kimentem.
Nagyszerű érzés volt, de már most is tudom minimum kétszer ennyi gyakorlás kell ahhoz, hogy bármi történjék is tökéletesen végigcsinálja az ember.
Jött a következő jelenet és a következő dal. A lány szépen elkezdett énekelni, csinálta azt, amit gyakoroltunk, de a rapper-en már láttam, hogy önkívületi állapotban van és várhatóan nem lesz jó vége a dolognak. Sajnos beigazolódott az érzésem. Mikor a rappelős rész jött, a csávó 2 szót mondott aztán 10 másodperc csend, csak a zene ment. Aztán ez ment vagy 1-1,5 percen át. Én a lány helyébe az első 10 másodperc után leküldtem volna és folytattam volna a dalt. Szóval ott ment a zenei alap és végül sikerült az anyázós szöveget végigmondania, de ekkor a lány már annyira kiesett a dalból, hogy szegény már nagyon keservesen tudta befejezni.
Sajnáltam, mert sokat dolgozott az éneklésen és emiatt a szerencsétlen miatt, nem tudta élvezni a szereplést. Sajnos rossz véleményem van a srácról. Nem volt hajlandó megírni a szöveget időben és gyakorolni se gyakorolta... Lehet nem tudta, hogy fellépéskor kb a tudás felét tudja kihasználni, vagy ha nagyon kész van még annál is kevesebbet. Én biztos nem dolgoznék vele egy dalon a jövőben. Nem lehet kimenni közönség elé úgy, hogy nem bízik meg a partnerében az ember.

A harmadik dal következett, ebben dobolnom kellett. Betettem a füldugóim, mert a dob nagyon hangos, főleg a cintányérok. Sikerült jól tartani az ütemet és a dinamika játékot is kezelni a refréneknél, majd a végén a lassulós részt.
A dalt sikerült úgy előadni, ahogy kellett. Nem volt benne hiba, nem vállaltuk túl magunkat. Az énekre sajnos nem jutott elég idő, szerintem Daniel-nek messze jobban megy az éneklés mint az, amit mutatott.

Összességében azt mondanám, hogy a mi csoportunk teljesített legrosszabban, de ez rendben van. Most ez volt a legjobb, amit ki tudtunk hozni magunkból ez alatt a rövid idő alatt. Tehát elégedett vagyok magunkkal és ami nagy szó, magammal is, bár tudom mit csinálnék másként, ha ismét elő kellene adni.

A negyedik csoport következett ezután. Nos ők voltak a legjobbak szerintem. A helyszín a színház alaksorában volt. Pici kis hely a játékra, hangulatos díszítő elemek és fények. A tanulók színészi játéka elképesztő volt. Nem értettem egy szót se, de tudtam nevetni a vicces részeken. Az erotikusan játszó lányt én is megkívántam, azt aki sírt, majdnem én is megsirattam. Szóval tényleg elképesztő volt. Két dal volt ebben a részben és mindekettő iszonyat hangulatos és szép volt.

Ezzel zártuk a műsort. Nagyon sok gratulációt kaptam, hogy milyen jó volt, amit csináltam és nem is gondolták volna, hogy így "tudok" énekelni és ilyen szépen.
Én is körbejártam azokat, akik nagyon tetszettek és ünnepeltünk.
A dánok ilyen ölelgetős nép. Erre jöttem rá. :D Kaptam egy csomó ölelést is.
Összességében ez egy nagyon jó nap volt. Lassan jön a vacsora és este biztos nagy buli lesz. Le fog gurulni pár sör az tuti. :D

Már alig várom a következő szereplést. Nagyszerű érzés.

Ohh itt van egy kép a Dancing Queen beöltözős hülyülésről, amiben én is részt vettem. A sor elején Jacob látható. Ő a kedvencem itt az iskolában. :) Nagyon kész.



Talán itt jobb minőségben is megtekinthető.