3. hét: hétfő | I. masterclass énekből

A mai nap érdekes volt.
Reggel énekléssel kezdtük. Mégpedig úgy, hogy kiálltunk a többiek elé és el kellett énekelnünk egy dalt, amit utána megpróbálnak feljavítani a tanárok.
Volt 2 lány, akik nagyon szuperül énekeltek, a többiek velem az élen elég bénák voltak.
Mikor kimentem, belémfagyot a ****** is. Szerintem azért, mert elkezdtem nagyon gondolkodni, nagyon tudományos akartam lenni, nagyon szuper... aztán ott pöcsöltem vagy 3-6 percet éneklés nélkül. Aztán elkezdtem énekelni a Drága lányka című dalt Haydn-től. Igyekeztem a mondanivaló szerint játszani a hangommal, beleképzelni magam a helyzetbe. :) Magyarul énekeltem természetesen és igyekeztem az a gondolatot tartani a fejembe, hogy itt a szerelmem és el kell őt varázsolni. Történetesen a
lófejű énektanárnőt jelöltem ki mint szerelmem tárgyát, merthát csak úgy a levegőbe minek kommunikáljak?
Aztán mondta a végén, hogy ő szerelmes lett és értett mindent, habár nem értett egy szót sem. :) Szóval sikerült elérni a célt. A szeremes, gyengéd hang univerzális, mindenki tudja milyen. A hangzással nem voltam elégedett, mert éreztem a fojtogatást és nem volt kényelmes minden pillanat. Csak azt az élményt kaphatja meg más, amit én is érzek. :) A be vagyok szarva érzést nem szereti a közönség.
Holnap lesz még egy alkalom, gondoltam valami magyaros cuccot viszek, csakhogy kicsit mutassak valamit a kultúránkból. pl: az A jó lovas katonának, népdal elég tökös. Ott egy huszárt kell csinálni magamból, aki kidüllesztett mellkassal, elmondja milyen frankó dolog is a katonaság. A holnapra tréningeznem kell magam erre. Kimegyek, dobbantok egy nagyot a földön és elkezdem a dalt mindenféle agyalás és szarakodás nélkül.
Annyiból hasznos volt a mai nap, hogy nagyon kellemetlen volt. :) Láttam a szánalmat az arcokon... Ohh szerencsétlen pára, azt se tudja, fiú e vagy lány. Szóval ennél nem nagyon élhettem kellemetlenebbet és nem is volt olyan rossz utólag belegondolva, hiszen élek :D. A félelmek sokkal nagyobbak, mikor nem ismerjük őket. Most már azt látom, ez csak egy játék. Belebújok valaki bőrébe és elmondom azt, hogy mit érez az az ember, de ehhez tudnom kell, mit, kinek, miért és hogyan mondja. Ezek nélkül miért csinálna valamit az a huszár?

Aztán jött a színészet gyakorlás. Most csak 6-an voltunk. Az óra elején, meditációs gyakorlatok voltak. Azt kellett kérdezgetni magunktól, hogy vagyunk? Hasznos gyakorlat ez, mert szinte sose figyelünk magunkra, csak elszenvedjük a történéseket. Aztán néhány jóga gyakorlat volt, ahol lélegezni kellett. Tetszik ez a jóga dolog. Nehéz, de megnyugtató volt. Éreztem a testem utána a megjelenő feszültségeket.
Végül 20 percet kellett improvizálni egymás előtt hármas csoportban. Itt mindenféle aberáció jött, a szélgörcsös rokksztártól kezdve, David Bowie és Tina Turner koncerten át, az apuka szerepig. Elég nehéz volt röhögés nélkül megállni.

Most várom a kaját... Ismét fennséges illatok jönnek a konyhából.
Aztán elkezdek készülni a holnapi napra. Elképzelem, mit, mikor és hogyan fogok csinálni. Majd kiderül, hogy ez segít e vagy sem.