Elkezdődött a zenélés. Délelőtt megtanultunk egy angol dalt, amire volt 8 énekes, így kb mindenkinek volt valamennyi, amit szólóban kellett dalolnia. Délutánra átmentünk a stúdióba és a másik csoport hangszeresen kísért minket. Nagyon izgalmas volt.
Az az érdekes, hogy hiába vagy tök béna vagy hiába cseszed el a dolgokat. Itt bíztatják az embert. Azt érzed itt, hogy hisznek benned, hiszik azt, hogy ott van az az egyedi csoda benned, csak még nem nyílt ki. Magyarországon ezzel szemben tudjuk mi a helyzet. Hülye vagy fiam, maradjál csendben, üljél le stb...
Azt hiszem ez az egyik oka annak, hogy annyi magyar ért el sikereket külföldön.
Már most félek hazatérni a megszokott környezetbe, ahol minden kritizálva van, ahol minden fos, ahol mindig van valami, ami miatt panaszkodni lehet.
Ha süt a nap az a baj, ha fúj a szél az a baj, ha meg esik akkor meg az.
Az iskola vezetője napi rendszerességgel tart nekünk előadásokat, arról hogyan is érdemes a világhoz állni, hogy érdemes kommunikálni és bánni másokkal. Komolyan mondom, aranyat ért volna ez a néhány óra, ha elmond ilyeneket valaki és nem csak információkat töm belém.
Ezeket a kis feljegyzéseket, mindig akkor írom, mikor van egy kis idő, mert igencsak sok a tennivaló. Szóval bocsánat az esetleges ismétlésekért.
Pénteken az első bulit kellett megszervezni. Kíváncsi voltam, hogy mulatnak a dánok. Az iskolát "feldíszítettük", átrendeztük, hogy jó legyen. Volt egy nagyobb terem, amit mindenféle bugyikkal és melltartókkal kezdtek díszíteni a lányok... hmmm mondom, lehet ez valami hárdkór buli lesz és hozzák a lovat, meg a kecskét is, a kokó mellé. 6-kor kezdődött az egész egy első osztályú vacsorával. Étteremben nem ettem ilyen jót. Aztán jött a friss erdei gyümölcsel megszórt langyos csokoládé. Ahhhh... teljesen kész voltam olyan jó volt az is. Ja annyit érdemes tudni, hogy mindent a konyhán csinálnak pl ezért meleg a zsemle is minden reggel.
Buli előtt az volt a feladat, hogy csoportosuljunk 8-10-esével és találjunk ki valami műsort estére.
Mi azt találtuk ki, hogy az ABBA Dancing Queen számát fogjuk eltáncolni, énekelni és mindezt beöltözve. A színházból szereztünk korhű ruhákat, a lehető legelképesztőbb kombinációkban.
Nekem csillogós zakó alatta rózsaszín, fekete pöttyös ing, sárga nyakkendő, barna feszülős gatya és szőrős vuki csizma, meg egy kalap jutott.
Már magába viccesen néztünk ki erre Jakob kitalálta azt, hogy úgy kéne bemennünk, mintha el lenne törve a lábunk és közben fapofával a dallamot Bam bam-ozva énekelnénk és ezt bemutatta. Nos itt elszakadt a cérna, sírva röhögtem vagy 10 percig. Ezzel így volt mindenki más is a csoportban. Elképesztő figura a Jakob (ejtsd: dzséjkob), mikor a közelben van, mindig dőlünk a röhögéstől. Aztán kitaláltak a lányok valami béna diszkó táncot és gyakoroltuk fél óráig. Tehát esély nem volt rá, hogy egyszerre és hibátlanul előadjuk.
Mikor megláttak minket sántán járva, csettintve és bam-bam-ozva énekelve, nem állták meg röhögés nélkül. Aztán jött a tánc a csípő mozgatás és az, hogy elképesztően idiótán csináltuk. Nagy sikerünk volt. Szóval vicces volt és ez a lényeg. Több nap után is hallom másoktól... Bamm-bamm-bamm.
Nagyon jók voltak a produkciók is, pl eljátszották, hogy az egyik tanár tv-zik és a diákok mutatják a műsort. Volt szappanopera részlet és volt discovery majmos műsor. A majmok ették a banánt, meg párzásra készültek, közbe egy természetfigyelő kommentálta az eseményeket kalapban. Beszarás volt.
Aztán jött az iszogatás és a tánc a vacsora és a műsorok után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése