Tegnap beletört a bicskám az a jó lovas katonába. Egyszerűen nem tudtam meggyőzni a gégém arról, hogy maradjon mélyen, lazán és nyugodtan. Mindig visszajöttek a régi szorítós mozdulatok, szóval jól lerobbantam 10 perc alatt.
Ezért egy másik dalt választottam: Megkötöm lovamat. Ez egy nagyon szép dal és a szöveg is értelmes, na jó a fenyőmag evés meg az erdőben lakást leszámítva.
Szóval ma reggel folytatódott a Masterclass-ozás. Mindig egy valaki énekelt a többiek figyeltek aztán a tanárnő igyekezett javítani a dolgokon.
4-en voltunk énekesek ott. Először Rudolf a lett fiú kezdett. Neki nagyon reszelősen indult a dolog, nem is volt éneklés igazából. Az arca olyan volt, mintha házi feladatot mondott volna fel és közben már látta előre az ellenőrzőbe az elégtelent.
Aztán kezdődött a tanácsadás. Nekem ez olyan volt, mint az inkvizíció. A megfelelő lélegzést akarta megtanítani a tanárnő a földön neki. Ne mozgassa a mellkasát, csak a hasával dolgozzon. aztán elővett valami telefonkönyvet és azt tette a hasára, hogy csak azt mozgassa. Aztán levegő préselés volt a feladat szzz hanggal. Számomra ezeket rossz volt nézni, mert olyan messze vonnak a természettől, mint a jó reggelt tejkészítmény. Ennek ellenére a tanítás működött, sokkal szebben kezdett énekelni a srác :) nyilván, ha használ valami levegőt és nem csak reszel torokból, akkor azért valami javulás lesz.
Aztán jött egy dán lány. Joshepine(ejtsd: Jozefín). Ő nagyon tehetséges, kifejező, csupán az a nehézsége, hogy erőlködik, előre tolja a fejét, mikor magas hangot akar énekelni. Aztán a nyakán is kiduzzadnak az erek, mintha súlyt emelne.
Ez már egy értelmesebb menet volt, elővette a tanárnő az Alexander módszert és a fej-nyak kontaktussal kezdett foglalkozni. Hosszú nyak(érzet/képzelet) és előreszegett fej mellett kellett énekelnie, ami nagy nehézséget jelentett, de érezte, hogy könnyebb lett a hangadás. Ez jó volt.
Elva nevezetű dán lány jött eztán. Mikor énekelt nekem az jutott eszembe, hogy egy szégyelős kislány a homokozóban dalolászik és fél hogy meghallják őt. A tanárnő rajta mentálisan kezdett dolgozni, bíztatni, biztonságérzetet akarta fokozni. Aztán mikor végeztek, a többiek is hozzáfűztek némi bíztatást erre elsírta magát és kirohant a teremből. Nos igen, ha nagyon akarnak valakinek segíteni, akkor azt kezdi gondolni, hogy ő nagyon béna. Én nem akartam mondani semmit neki, mert már láttam rajta, hogy alig várja, hogy békén hagyják.
Aztán jöttem én. :) Milyen jó lenne, ha ilyenkor ott ülhetnék, ahol eddig és figyelhetném magam. Kimentem és most nem volt bennem az a para mint előzőleg. Természetesen ott volt a félelem, de inkább a dallal foglalkoztam, nekem most búcsúzni kell és megosztani azt a gyönyörű dallamot a többiekkel. Hellyel közzel ment is. Annyi volt, hogy nagyon felszabdaltam a szöveget és nem volt stabil levegőm, így elbizonytalanodott néhány szó a sorok végefelé.
A tanárnő azt kérte, hogy próbáljam azt elképzelni, hogy egy kisbabát szeretnék elaltatni ezzel a dallal és úgy énekeljem. Feltételezem, túl hangos voltam, vagy nem voltak elég puhák a hangindítások.
Megcsináltam és elkezdett rángani az arcom. :D Nem is értem miért és a szám is összezsugorodott. :)
Aztán beszélgettünk erről a tanárnővel. Ez nagyon jó volt. Végül elénekeltem mégegyszer, ekkor már nagyon figyeltem arra, hogy elengedjem a számat és hogy laza legyek. Ez a kör annyiból volt rossz, hogy éreztem magamon, hogy kérdőmódban csinálom. Aztán még elemezgettük a dolgokat, ami hasznos volt. Szerencsére nekem nem jutott semmi technikai okítás.
Az már most látszik, ha elő kell adni a tudása kb felét képes használni az ember ezen az amatőr szinten. Élvezem ezeket a kellemetlen helyzeteket (utólag), szembesülök magammal, a korlátaimmal, azokkal a rejtett dolgokkal, amikkel normál helyzetben nem találkoznék. Pl most arra kell rájönnöm, miért rángott az arcom. Már van is egy tippem.
Az írás órán azt kaptuk feladatul, hogy menjünk ki az utcára és találjunk egy embert és képzeljük el a karakterét és egy titkát. Aztán arról írjunk egy történetet vagy verset. Érdekes volt. Az elején egy robotmókust néztem ki magamnak a helyi cukrászda előtt, aztán egy fa sast a benzinkútnál, majd egy öreg bácsit. :D
Írkáltam is valamit angolul, majd következő alkalommal felolvasom a többieknek.
A Snow queen musical nem halad, úgy látom a többiek nem nagyon törik magukat, hogy tip-top cuccot csináljunk. Nem aggódom, a magam részét megpróbálom a legjobban megoldani elvégre ennyi a felelőségem.
Megtörtént a próba a színház részben, ami szintén az iskolához tartozik. Majd csinálok arról is pár fényképet.
Sikerült találnom fekete öltönyt, fekete inget, vöröses nyakkendőt, cilinderes kalapot. Az az érdekes, hogy a zakók szinte mind picik, a gatyák meg óriásiak. Nem is értem. Majd még kesztyű kellene és egy ilyen sétapálca.
Nagyon komoly volt a próba, egyetlen tanár sem volt jelen. A technikusok összepakolták a világítást, a hangosítást. A többiek építgettek minimális díszletet.
A darabot végipróbáltuk és akkor jött az ördög dalom. A technikusok csináltak nekem vörös fényt, szóval abban álltam talpig feketében. A dal tökéletesen sikerült, kaptam még tapsot még a technikusoktól is. Holnap este még begyakoroljuk véglegesre és 1-2 hangulat építő zajt is beleteszünk.
A legmeglepőbb az volt, hogy halál nyugodt és laza voltam. Lehet csak akkor jön rám a segg kelepelés, ha cafatokra szedés előtt állok és javítgatni fognak, amikor megmondják, hogy mi nem jó abban amit csinálok? Nem tudom. Ez majd kiderül pénteken, akkor fogjuk előadni. 3 dal lesz. Az utolsóba dobolni fogok valami halál egyszerű ritmust. Mert a dobos elvileg zongorista és a 3. dalba nagyon jól fog jönni a tudománya.
Aztán szét kellett szedni az egész próbát, mert csütörtökön a városka bingózni fog a teremben. :) Megtanultam lámpát felszerelni és irányítani a felvonó szerkezetet. Élveztem nagyon.
Végül többen odajöttek, akik még nem hallottak, hogy ez milyen szép volt, amit csináltam. Jól esett, ilyenkor elkezd hinni magában az ember kicsit. Most ennyire futotta tőlem, péntekre igyekszem mégjobban kihangsúlyozni a gonoszt.
Muhhahhhahhahhaaa
Álmodjatok szépeket... waahhahhahhha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése