Gun-gun gurun gung

Most kaptam meg, azt amit indulás előtt felénekeltem. Én vagyok a gungun gurung, basszus. Jobb lett, mint vártam.

Behind the yellow door

A mese vége

Itt ücsörgök a C7-es kapu előtt és várok a beszállásra. Izgalmas volt az utam ide. Egyik srác elvitt kocsival a vonatig. Mikor megkérdeztem merre lehet jegyet venni egy embert, mondta hogy itt nem lehet, mert ez olyan kicsi település. :) Na leizzadtam. WTF?
Aztán megláttam egy vasdobozt, amire az volt ráírva, hogy Ticket. :) Így sikerült megvennem a jegyet az út első fél órájára Padborg-ig.
A kallert megkérdeztem, hogy hol tudok majd jegyet venni a következo vonatra Hamburgig. Mondta a vonaton, amit örömmel hallottam, mivel csak 5 percem volt az átszállásra és ha még jegyet is kell venni, az viszonylag szukös.

Sikerrel átszálltam a hamburgi járatra. :D Nem volt nagy művészet, mert nem volt másik vonat, amire fel lehetett volna szállni.
Itt találkoztam egy német sráccal és kiderült, hogy profi pókerjátékos. Vagyis abból él, hogy játszik neten napi 8-12 órát 10 asztalon egyszerre. Itt dumáltunk a kereskedés és a póker kapcsolatáról, semmi érdekfeszítőt nem sikerült megtudnom tőle, csak azt a gondolkodásmódot mondta el, amit már tudok. Már csak be kell gyakorolni.
3 órát ment a vonat és a kaller nem akart jegyet kérni. :) Nem nagyon zavart a dolog, mivel kb 30 euróm volt összesen a többi dán korona, meg HUF. :) Szóval lehet a jegyet se tudtam volna kifizetni. Úgy terveztem, hogy majd Hamburgban váltok pénzt vagy veszek fel a kártyával, de sajnos 3 autómatát láttam és mindhárom rossz volt. Aztán egy pénzváltó helyet fedeztem fel, ami persze vasárnap este zárva volt. :) Meglepő mi?
Itt is rámjött az izzadhatnék, merthát a taxi is pénzbe kerül és elég nagy szívás lenne, ha nem tudnék eljutni a reptérre. Belenéztem a pénztárcámba és a 25 euró erejében bíztam. Gondoltam megkérdem, mennyiért visz el egy taxis. Egy idős néni pattant ki a taxiból és már nyitotta is a csomagtartót. Megkérdeztem mennyi a reptér, mondta 20-25. :) Örültem neki, szóval már téptünk is a reptérre a vadi új autómataváltós Mercivel.
A reptér szép. Check-in-eltem és az online vett jegyem is megvolt és ki is volt fizetve. Itt találtam pénzváltót is, szóval most tele vagyok euróval. :)
Túlsúly se volt. Minden frankó, nem néztek be a testnyílásaimba se. :) Most már csak egy egészséges leszállást szeretnék megélni a mai napon Budapesten.

Nagyon megható volt a búcsúzás a többiektől. :) Végig kellett ölelgetni mindenkit és csupa jókat kívántak. Volt aki pityergett is. Nekem fülig ért a szám, nem sajnálom, hogy vége. Nem azért mert rossz volt, hanem azért mert tudom, hogy ez a búcsú dolog része a játéknak. Nem kell nagy drámát csinálni belőle. Kedvemért eljátszották a Kip song-ot. :) Ami csirkét jelent hollandul.
Megígértettem velük, hogy felveszik a dalt. :) Ohh mielőtt még elhúztam, berángattak a stúdióba és fel kellett énekelnem egy dal részeit. 20 perc alatt megvolt.
:D Szobatársam előadta emlékeztetőül azt, mikor úgy be voltam rúgva, hogy nem találtam meg az ajtót és nagyon kellett wc-re mennem. Ezért kiugrottam az ablakon :DDD
Vicces volt. Remélem még találkozom René-vel nagyon jó srác.

És már itt ülök a szobámba a bejegyzés végén. Még nagyon furcsa a helyzet. Biztos kell egy pár nap míg megszokom, hogy nem a iskolai szobában vagyok.

Nem tudom mit mondhatnék még. A mesémnek ezzel vége, várhatóan már nem írok többet ide. Aztán ki tudja?:)
Vigyázzatok magatokra!

Utolsó órák

Ahh tegnap is jó koncertet csináltunk. Jó másnapos vagyok.
Még van 2 órám itt az iskolában. De jó lesz végre elhagyni Toftlundot és visszatérni a valódi játékba.
Egyik srácot megkértem, hogy vigyen el Rodekroba. Onnan vonattal Hamburg, majd taxival a reptér. Az egyetlen dolog, amit el lehet rontani az az átszállás a másik vonatra a német határnál.
Akkor még jelentkezem otthonról.

Egy videó

http://picasaweb.google.hu/ripperdave/Turne#

Turné 4. nap és ismét Toftlundban

Reggel megérkeztünk Arhus-ba. Az eső szakadt és mindenki hulla fáradt volt. Kicsit flangáltunk a városba. Egy forró csoki, egy rossz Mekdonáld menü (nem volt nálam több pénz). Aztán heverésztünk a diákház nevezetű szorakozóhely, személyzetnek fenntartott szobában. Este 8-kor kezdett az első csapat. Főleg régi diákok jöttek megnézni a koncertet. A koncert második felére megérkezett a színész csoport is. Na ők már virnyogtak megállás nélkül. :)
Szuper koncertet csináltunk, szuper hangzással.

Péntek hajnali 3-ra értünk haza, ekkor még pakolászni kellett a motyót és csak eztán tudtunk aludni menni.

Szombat este lesz a végső koncertunk a családnak, meg a helyieknek. Minden lesz, ami kell. Biztos vagyok abban, hogy a legjobbját fogja adni mindenki.

Mai teendőim. Összepakolni és feladni postán azokat a dolgokat, amiket nem akarok a repülőre felvinni: pl vállról indítható rakéra meg repesz gránát.

Aztán a pénzügy az, ami feladja a leckét. Nincs se eurom, se koronám majd váltogatni kell, meg felvenni autómatából, csak még azt nem tudom, hogy mennyit?

Hamburgi vonattól taxizni szeretnék a reptérre, arra is kell kp, aztán nem tudom a csomagom milyen nehéz, kell e túlsúlyt fizetni stb...
Biztos nem lesz gond, csak mikor még nem lát mindent előre az ember, hajlamos túlaggódni a dolgokat.

Na nekiesek a pakolásnak!
Még holnapról írok, aztán várhatóan már csak otthonról.

Turné 3. nap

Ma is buszoztunk egy csomót. Fogalmam sincs hol vagyok éppen, csak azt tudom, hogy 1 órára van Arhus. Holnap ott lesz a naaaagy koncertunk.
Ma egy koncertet adtunk. 3-kor. Ez elég béna. Az emberek nincsenek olyan hangulatban ebéd után, hogy ugrándozzanak. Persze az előadónak mindig úgy kell csinálni a dolgot, mintha a világ legjobb buliját csinálná.

Ez se volt másként. Jó bulit csináltunk, jól szólt minden. A közönség inkább ücsörgős hangulatban volt, nem lehetett őket aktivitásra bírni.
Megjegyzem, ez volt a legjobb koncertünk eddig. A holnapi mégjobb lesz. A hangfalak nagyon jók Soomi véleménye szerint. Már várom.

Turné 2. nap

Éppen ücsörgök egy tornateremben egy matracon, ma nem megyünk haza a suliba.
No lássuk mi történt eddig.
Péntek éjjel belázasodtam, szombat egész nap feküdtem lázasan. Szombat délutánra a járás nem járt kellemetlen izomfájdalommal. Vasárnap estére lement a lázam.
Csak éjjelre vettem be lázcsillapítót, vagy amikor már a hidegzuhany se segített, merthát a láznak az a lényege, hogy dolgozik a szervezet. A dolog bevált. Mostanra minden ok, csak megindult a taknyozós periódus.
Sajnos a turné el van cseszve ezzel a betegséggel. Több hete egy csaj hazament H1N1 vagy micsoda influenzával. Tudom odahaza ezt úgy reklámozzák, mint a pestist, a végzetet magát. Aztán visszajött 1-1 napra, mielőtt beszívtam volna. Mivel énekel ő is, a mikrofonról simán átjön minden. Köszönjük szépen!
Szobatársam aznap kész volt, mint én. Egy gitáros nem tudott jönni zenélni és ma küldték haza a legjobb énekes csajt és persze aki hozta a Mikuláscsomagot az sincs itt, merthát beteg a szentem. Köszönjük szépen!
No akkor a turnézásról. Az első hely egy pici helyen volt, 30-40 ember előtt, és volt egy csomó fogyatékos is. Dawn kórosok voltak.
:D Eddigiek alapján a legjobb közönség volt. Úgy örültek a zenének, hogy megkönnyezte az ember. Aztán a lányok megtáncoltatták őket miközben zúztunk. Aztán egy másik iskolában játszottunk még aznap. Úgy sikítottak mint a malacok, mikor végeztünk. Mintha mi lennénk a Bitlisz. :) Elég kész volt.
Jómagam, mivel nem tudok énekelni és mindig hamis vagyok, így show-t csinálok meg igyekszem előadni a dalt.
Itt nagy tanulság az, hogy aki fül után énekel és nem jó a monitorozás, akkor vége. Na ez megtörtént velem is. Énekeltem kígyót békát több alkalommal is, mire rájöttem, hogy csak be kell nyitni a torkot és meg kell nézni ott hogy hol is van a hang? Aztán megy is a dolog. Naugye ez egyszerűen hangzik, de ha mindenféle mutatványt kell csinálni, meg figyelni a többieket is akkor nem olyan egyszerű.
Az első nap, ahogy Soomi a pakisztáni hangtechnikus tanár mondta a pakolást 20 perc alatt, a bemikrofonozást 20 perc alatt és a feedback ellenőrzést 2-5 perc alatt csinálták/tuk meg. A pakolás baromi szervezetten megy, mindenki tudja mit csináljon, hála az eligazításnak.

Másnap egy modern templomban kezdtünk. Csak az épület alaprajza hasonlít templomra, amúgy semmi vallási jelkép nem volt bent. Na itt is sikítva tapsoltak meg minket. A korosztály elsőstől nyolcadikosig olyan 200 ember. Végül kikönyörögtek egy karácsonyi dalt is. :)

A ma estét egy testnevelés főiskolán zártuk. :D Vicces, de ez volt az első hely, ahol elkezdtem izgulni, az eddigi helyeken nem volt bennem semmi frász.
Ez az iskola baromi nagy, ha odahaza ekkora sulink lenne 1000 diákot tolának bele, igaz ezek itt is laknak. Ellenben csak 60 diák lakik itt. Na ők bejöttek székekkel és beültek a színpad elé. :D Olyan érzés volt, mintha meghallgatás lenne.
Voltak elcseszések, ami nem is csoda. A koncert előtt pár órával küldték haza a legjobb énekes csajt annyira rosszul nézett ki. Egy másik lány vette át a dalát és nagyon ügyi volt elsőre. Csak ugye ez megviseli a banda hangulatát.
Mire az én csoportom is zárt állva tapsoltak és üvöltöttek. Tudjátok ilyen focidrukker szerűen. Nagyon állat volt.

Mikor a szímpadon állsz te irányítod az embereket, de ők ezt nem tudják és azért vannak ott, mert szeretnék hogy irányítsák őket. Szóval, mindig ha látom nem nagyon mozognak, ráveszem őket ablaktőrlő mozdulatokra a levegőben, meg tapsolásra. Jópofa, de láthatóan élvezik ők is. :)

Megyek aludni. Holnap egy koncertunk lesz csak. Nem is baj, kell a pihenés, mindenki le van betegedve, szerencsére én már végeztem ezzel a betegséggel (a nagyjával :)).

Legjobbakat. Csináltam videót, majd feltöltöm valamikor.

Kitört a dögvész

Úgy tűnik kitört a dögvész az iskolában. 2 napja folyamatos lázzal fetrengek az ágyamban. Nem is emlékszem voltam e ilyen beteg valaha. A legrosszabb az egészben az, hogy nem tudok aludni 2 napja. No jó a legutóbbi estén csak óránként keltem fel, hála a lázcsillapítóknak. A probléma az, hogy holnap kezdődik a turné. Szobatársammal kb egyszerre indult ez a betegség, másik 2 ember is halálán van és rövidesen mások is, ha fogadnom kell. Nem tudom hogy lesz, de ilyen állapotban nem lehet fellépni. Fájnak az izületeim is, tegnap a járás is fájdalmas volt.
A tapasztalatom az, hogy a gyorsan jövő betegségek gyorsan is mennek. :) Meglátjuk mi lesz.

Sound Check

Itt ülök a 2000 dB-ben, még jó hogy vannak frankó füldugóim. Most állítgatjuk a monitorokat, amiben halljuk magunkat zenélés közben. Mindig rácsoldálkozom az itteni munkaszervezésre. Odahaza azt tapasztaltam, hogy van egy vezető és az megmondja a többiek mit csináljanak és ellenőrzi őket. Az itteni elképzelés az, hogy feladatokat kell adni és felelőséget a feladat meg megoldódik. Ez nagyon szépen működik minden alkalommal. Pl a koncert úgy fogjuk összepakolni, hogy minden meg van címkézve az összes kábel, ki-bemenet és mindenkinek meg van mondva mit, hova kell tenni, csinálni és a saját felelősége ezt megoldani minden alkalommal.

Az elmondás alapján 20 perc lesz nulláról felépíteni mindent, de már volt alkalom, hogy busz hiba miatt késtek és 10 perc alatt csinálták meg a koncertet. Az eddigiek alapján 7 koncertet fogunk adni következő héten. 6 iskolában lesz és az utolsó Arhus-ban (A pöttyel a tetején) 2. legnagyobb városban itt Dániában. Ez nyilvános, ingyenes cucc lesz csütörtök este. Szerintem remek gyakorlat lesz és sok hasznos tapasztalat.

A blog élete így lassan végéhez ér. Tervek szerint december 13-án repülök haza Hamburgból Malévval és este 10-11-re már Budapest levegőjét szívhatom magamba... :D
Biztos fura lesz a vidégi levegő után. Ahhh ismét hallom majd a tehervonatot esténként... Tatam-tatammm. :) Szeretem a hangját.

Egy kis ének... Tegnap felkértek, hogy énekeljek basszusgitárt egy szájzenélős dalban, amit a másik énekcsojavascript:void(0)port csinált. Vicces, hogy én tudok legmélyebbet énekelni tenor létemre. Amin nem is nagyon csodálkozom, a másik fiú gégéje úgy fel van tolva, hogy csodálom még van hangja. Honnan tudom ezt? Nagyon egyszerű. A torok annyira érzékeny, hogy tudja hogy áll a másik gégéje csupán a hangból. Pl ez az oka annak, hogy utálunk síró embert hallgatni és elkezdjük nyugtatni, de csak azért mert érezzük a sírást a saját torkunkban. :)
Ez az oka annak is, hogy jó érzés jó énekest hallgatni, mert egy kicsit úgy áll a saját torkunk, ahogy a jó énekesé. Nyitottan, lazán, szabadon, ahogy viszonylag ritkán áll. :)
Mára ennyi.

A tél illata

Ma is egész nap gyakoroltuk azt a 7 dalt, amit választottunk. Elég fáradt vagyok, de mivel egyre jobban mennek a dolgok, már nem olyan küzdelmes mint néhány hete.
A vacsoda ismét azzal az elcseszett fűsszerrel megáldott húspép volt. Nem tudom miért, de mindig ezt az ízt nyomják bele a húsféleségekbe, kivéve ha nem, akkor nagyon jó.
Tehát úgy döntöttem, hogy elmegyek a boltba egy liter banán-körte joghurtért meg fél kiló csokiskekszért.
Kilépve az utcára a tél hangulata fogott el. Miben tér el az az este a korábbi estéktől. Ott a tél illata benne. Az meg milyen? Összehúzza belül az orrot, párás, nedves és enyhe füst, égő fa illata keveredik benne. Érdekesnek találtam ezt felfedezni.

Péntekig gyakorlunk reggeltől estig, aztán technikai tesztelés jön majd csomagolunk és mindenféle helyen koncertet adunk. Feltételezem főleg iskolák lesznek megcélozva, méghozzá azért, mert gyerekekből tartja fenn magát ez a hely. Nyilván szívesebben jön egy diák ide, ha korábban látta szerepelni az iskola diákjait és tetszett neki a dolog. Többet nem tudok a "turnéról". Tehát semmi fellengzős dologra nem kell gondolni. Csináljuk a műsort a nyugdíjas otthonban. :D


Na egy kis önismereti analízis következik.
Tegnapi nap nagyon fáradt voltam, az utóbbi napokban rosszul alszom, talán mert a kimerültség olyan szintjére jutottam, hogy nem bír leállni az agyam.
Egész nap gyakoroltunk és a vacsi utáni 7-8 órás gyakorlás végén kaptam a feladatot, hogy készítsek minden dalról egy doksit, hogy ki mit énekel, hogy a hangtechnikusok tudják a hangerőt adagolni, effektezni stb.
Bénáztunk gyakorlás végén aztán mondtam a lányoknak csináljuk már meg ezt a doksit gyorsan. Végülis egy csaj ült le mellém és elkezdtük csinálni. Egy ilyen pici törékeny, kedves dán lány.
Elkezdem hegeszteni a táblázatot és iritált, hogy ott ülünk már 15 perce és nem haladunk. Mondott valamit, hogy oda még be kéne valamit tűzni és elkapott az ideg.
Felemeltem a hangom mérgesen és mondtam: Nem akarok a részletekbe bemenni, csak be akarom fejezni ezt a szart fél órán belül.
Aztán mondta: ő se akarja csinálni ezt.
Folytattam a táblázat szerkesztését. Ok ez mi ez mi ez mi aztán írtam. Végül mondta, majd ők befejezik, menjek dolgomra. :) Megköszöntem, aztán mentem zuhany majd alvás.

Első kérdés, ha egy kigyúrt kopasz állat ül melletten, vajon felemelem e a hangom? :) Bizonyára nem. Ez jellemző amúgy, arra mennek ezek a dühök, energiák amerre a legkisebb az ellenállás. Ahol a legkisebb a rizikó.

PL ha egy családfőnek rossz napja van a melóba és a főnöke beszól neki. Idegesen megy haza, képzeletben szétveri a főnöke fejét. Aztán látja a gyereke csinál valami "rosszat" és leborít neki egyet. Igazából, a főnöknek szánt pofont a gyerek kapja.

Másnap éreztem, hogy még mindig nem vagyok nyugodt. Mikor megláttam a lányt, ismét éreztem azt a dühöt. Ilyenkor jön a vicces rész, aminek mindenki úgy be tud dőlni, mert nagyon hihető, amiket kitalál ilyenkor az ember.
Elkezdtem nézni a lányt és "felfedeztem" benne... ahh milyen sunyi ez a csaj, csak rá kell nézni... Szinte minden mozdulatában találtam valamit, ami iritált uuhh.

Tehát elkezdett az agyam mindenféle dolgot kitalálni, csak azért, hogy jogosnak érezze azt, ami történt. Igen nekem van igazam... Ismerős? :)
Ez annyira hihetően történik, hogy észre se veszi sok ember. Szerencsére felfedeztem ezen dolgok valótlanságát és előrekült benne a bocsánat kérés gondolata.
Ez egy újabb vicces dolog. Volt egy csomó alkalom megtenni, de mindig toltam valahogy... Áhh most nem mert, most éppen sunyi. :D Majd akkor amikor.
Ez is annyira jellemző szerintem. Inkább szúrja magát háromszor tökön, mint hogy bocsánatot kérjen. Végül a folyosón találkoztunk és bocsánatot kértem. Mondta oké a dolog és köszönte, hogy ezt megtettem. Érdekes módon, minden belső feszültség eltűnt és semmi gyanús dolgot nem fedeztem fel a lányban ezután és tök jól tudtunk dolgozni ezek után.

Sokan szeretik azt gondolni, hogy ők mennyire egyediek és eltérnek a többiektől érzelmileg, de szerintem, ha sikerül önmagunkat megvizsgálni és meglátni ezeknek a mechanizmusoknak a nem személyes természetét, gyorsan rájövünk, hogy több a közös bennünk, mint azt addig gondoltuk. Érzelmileg ugyan az az ősember dolgozik bennünk, mint több ezer éve.

Jó ez a joghurt és a keksz. Egészségetekre!