A tél illata

Ma is egész nap gyakoroltuk azt a 7 dalt, amit választottunk. Elég fáradt vagyok, de mivel egyre jobban mennek a dolgok, már nem olyan küzdelmes mint néhány hete.
A vacsoda ismét azzal az elcseszett fűsszerrel megáldott húspép volt. Nem tudom miért, de mindig ezt az ízt nyomják bele a húsféleségekbe, kivéve ha nem, akkor nagyon jó.
Tehát úgy döntöttem, hogy elmegyek a boltba egy liter banán-körte joghurtért meg fél kiló csokiskekszért.
Kilépve az utcára a tél hangulata fogott el. Miben tér el az az este a korábbi estéktől. Ott a tél illata benne. Az meg milyen? Összehúzza belül az orrot, párás, nedves és enyhe füst, égő fa illata keveredik benne. Érdekesnek találtam ezt felfedezni.

Péntekig gyakorlunk reggeltől estig, aztán technikai tesztelés jön majd csomagolunk és mindenféle helyen koncertet adunk. Feltételezem főleg iskolák lesznek megcélozva, méghozzá azért, mert gyerekekből tartja fenn magát ez a hely. Nyilván szívesebben jön egy diák ide, ha korábban látta szerepelni az iskola diákjait és tetszett neki a dolog. Többet nem tudok a "turnéról". Tehát semmi fellengzős dologra nem kell gondolni. Csináljuk a műsort a nyugdíjas otthonban. :D


Na egy kis önismereti analízis következik.
Tegnapi nap nagyon fáradt voltam, az utóbbi napokban rosszul alszom, talán mert a kimerültség olyan szintjére jutottam, hogy nem bír leállni az agyam.
Egész nap gyakoroltunk és a vacsi utáni 7-8 órás gyakorlás végén kaptam a feladatot, hogy készítsek minden dalról egy doksit, hogy ki mit énekel, hogy a hangtechnikusok tudják a hangerőt adagolni, effektezni stb.
Bénáztunk gyakorlás végén aztán mondtam a lányoknak csináljuk már meg ezt a doksit gyorsan. Végülis egy csaj ült le mellém és elkezdtük csinálni. Egy ilyen pici törékeny, kedves dán lány.
Elkezdem hegeszteni a táblázatot és iritált, hogy ott ülünk már 15 perce és nem haladunk. Mondott valamit, hogy oda még be kéne valamit tűzni és elkapott az ideg.
Felemeltem a hangom mérgesen és mondtam: Nem akarok a részletekbe bemenni, csak be akarom fejezni ezt a szart fél órán belül.
Aztán mondta: ő se akarja csinálni ezt.
Folytattam a táblázat szerkesztését. Ok ez mi ez mi ez mi aztán írtam. Végül mondta, majd ők befejezik, menjek dolgomra. :) Megköszöntem, aztán mentem zuhany majd alvás.

Első kérdés, ha egy kigyúrt kopasz állat ül melletten, vajon felemelem e a hangom? :) Bizonyára nem. Ez jellemző amúgy, arra mennek ezek a dühök, energiák amerre a legkisebb az ellenállás. Ahol a legkisebb a rizikó.

PL ha egy családfőnek rossz napja van a melóba és a főnöke beszól neki. Idegesen megy haza, képzeletben szétveri a főnöke fejét. Aztán látja a gyereke csinál valami "rosszat" és leborít neki egyet. Igazából, a főnöknek szánt pofont a gyerek kapja.

Másnap éreztem, hogy még mindig nem vagyok nyugodt. Mikor megláttam a lányt, ismét éreztem azt a dühöt. Ilyenkor jön a vicces rész, aminek mindenki úgy be tud dőlni, mert nagyon hihető, amiket kitalál ilyenkor az ember.
Elkezdtem nézni a lányt és "felfedeztem" benne... ahh milyen sunyi ez a csaj, csak rá kell nézni... Szinte minden mozdulatában találtam valamit, ami iritált uuhh.

Tehát elkezdett az agyam mindenféle dolgot kitalálni, csak azért, hogy jogosnak érezze azt, ami történt. Igen nekem van igazam... Ismerős? :)
Ez annyira hihetően történik, hogy észre se veszi sok ember. Szerencsére felfedeztem ezen dolgok valótlanságát és előrekült benne a bocsánat kérés gondolata.
Ez egy újabb vicces dolog. Volt egy csomó alkalom megtenni, de mindig toltam valahogy... Áhh most nem mert, most éppen sunyi. :D Majd akkor amikor.
Ez is annyira jellemző szerintem. Inkább szúrja magát háromszor tökön, mint hogy bocsánatot kérjen. Végül a folyosón találkoztunk és bocsánatot kértem. Mondta oké a dolog és köszönte, hogy ezt megtettem. Érdekes módon, minden belső feszültség eltűnt és semmi gyanús dolgot nem fedeztem fel a lányban ezután és tök jól tudtunk dolgozni ezek után.

Sokan szeretik azt gondolni, hogy ők mennyire egyediek és eltérnek a többiektől érzelmileg, de szerintem, ha sikerül önmagunkat megvizsgálni és meglátni ezeknek a mechanizmusoknak a nem személyes természetét, gyorsan rájövünk, hogy több a közös bennünk, mint azt addig gondoltuk. Érzelmileg ugyan az az ősember dolgozik bennünk, mint több ezer éve.

Jó ez a joghurt és a keksz. Egészségetekre!