A tegnap este jól sikerült az erdőben.
Jesse-vel a repülő hollanddal kimentünk az erdőbe és tábortüzet gyújtottunk, mindketten német egyenruhában voltunk és vártuk a csapatokat. Mi őriztük a hadifoglyokat.
Jesse volt a hadnagy én meg az orosz gyökerekkel rendelkező katona. :)
A csapatok feladata egyszerű volt, át kellet jutni nyugat Berlinbe mindenféle megpróbáltatás árán.
Az egyik ilyen próbát én adtam a csapatoknak. Enyhén részeg orosz katonaként a következőket mondtam (angolul persze).
- Állj vagy lövök... Hmm mi van itt...
- Ohhh "Fogoly neve"!!! -kiálltottak fel
- Utálom a papírmunkát és nagyon szomjas vagyok. Van egy ajánlatom, elveszítettem néhány üveg itókát itt a környéken. Hozzatok vissza nekem amennyit, csak tudtok és cserébe vihetitek ezt az embert. - ekkor köptem egyet, és beleszagoltam a levegőbe.
- Mi ez a szag? - odaléptem az egyik csajhoz és beleszagoltam a hajába. :D
- Nőőőőőőőő.... ok... van 5 percetek...
Visszahozták a piát, mindenki örült és megkapták a foglyot.
Nagyjából 2,5 órát voltunk odakint az erdőbe érdekes volt, hogy nem ciripelt semmilyen állat. Néha huhogott valami, elég parás volt.
Gyorsan elmeséltem a történetet a repülő hollandnak (Jesse), hogy hallottam egy történetet, mégpedig erről az erdőről. Egy boszorkányt végeztek ki itt az erdőben a helyiek. A boszorka átkot szórt, hogy aki ide belép azt nyelje el az erdő.
Az állatok érezték a bajt ezért elmentek az erdőből, a helyiek elmondása szerint az vannak éjszakák, mikor a fák megmozdulnak és bekebeleznek mindent, ami él és mozog.
- S tudod mi bosszantja leginkább a fákát? - ropog a tűz a háttérben...
- A tűz?
- IGEN!!!
:D itt ért véget a történet.
Az utolsó csoport után összepakoltuk a cuccokat és hazatértünk az iskolába. Meleg kakaó várt minket, meg péksüti. :D
Most készülődünk a holnap reggeli útra (értsd: bevágom az összes ruhám egy kofferbe, a papírokkal és pénzzel együtt). Reggel 8-kor fogunk indulunk.
2009. szeptember 25., péntek
2009. szeptember 24., csütörtök
7. hét: szerda, csütörtök
A héten Berlinről hallgatunk mindenféle okosságot. Főleg a fallal kapcsolatban.
Ez kb odáig ment, hogy kitalálták a diákok, hogy az iskolát 2 részre bontjuk és felhúzunk egy "falat" (függöny, meg kartonpapírfal) voltak őrök, kaptunk útleveleket és ha át akartunk menni a másik oldalra, vízumot kellett kapnunk.
Rendszeres ellenőrzések voltak és elvittek embereket az őrök. Megcsonkítva tértek vissza a jó munkás emberek és azt mondták, hogy baleset volt a gyárban.
Belegondolva örülök, hogy nem akkor éltem, habár odahaza a helyzet nemigen változott, csak új köpenyt kapott.
Hétfőn elnéztem orvoshoz, volt egy kis torokfájásom és gondoltam letesztelem van e biztosításom, meg megnézem milyen az orvos.
Egy eldugott kis házban volt a váróterem. Sorszámot kell húzni úgy, hogy lehúzod a biztosítási kártyád az olvasóval. Nagyon segítőkészek voltak. A dokinéni nem talált semmit, lelkiismeretesen baktérium tesztet is csinált. Aztán elköszöntünk egymástól. :)
Délután fodrásznál is voltam. Pénteken akartam menni, de nem volt hely. Meglepődtem. Ez egy pici város és gondoltam pangás van, de csurig volt írva a napló foglalással.
Hétfőn mentem időpontra. Egy 40-50-es fickó vágta a hajam. Olyan volt, mint egy sövényvágó gép. Az olló megállás nélkül csattogott a kezében.
9 perc alatt levágta szuperül a hajam és ezért 180 DKK-t kért az most 6500 Ft, mosás nélkül. Ez igen jó pénz volna odahaza, de itt ez olcsónak számít.
Ma este lesz a rohangálás az erdőben. Tegnap leteszteltük milyen is... Nos vak sötét van. :D úgy paráztak a lányok, jókat röhögtem.
Ez kb odáig ment, hogy kitalálták a diákok, hogy az iskolát 2 részre bontjuk és felhúzunk egy "falat" (függöny, meg kartonpapírfal) voltak őrök, kaptunk útleveleket és ha át akartunk menni a másik oldalra, vízumot kellett kapnunk.
Rendszeres ellenőrzések voltak és elvittek embereket az őrök. Megcsonkítva tértek vissza a jó munkás emberek és azt mondták, hogy baleset volt a gyárban.
Belegondolva örülök, hogy nem akkor éltem, habár odahaza a helyzet nemigen változott, csak új köpenyt kapott.
Hétfőn elnéztem orvoshoz, volt egy kis torokfájásom és gondoltam letesztelem van e biztosításom, meg megnézem milyen az orvos.
Egy eldugott kis házban volt a váróterem. Sorszámot kell húzni úgy, hogy lehúzod a biztosítási kártyád az olvasóval. Nagyon segítőkészek voltak. A dokinéni nem talált semmit, lelkiismeretesen baktérium tesztet is csinált. Aztán elköszöntünk egymástól. :)
Délután fodrásznál is voltam. Pénteken akartam menni, de nem volt hely. Meglepődtem. Ez egy pici város és gondoltam pangás van, de csurig volt írva a napló foglalással.
Hétfőn mentem időpontra. Egy 40-50-es fickó vágta a hajam. Olyan volt, mint egy sövényvágó gép. Az olló megállás nélkül csattogott a kezében.
9 perc alatt levágta szuperül a hajam és ezért 180 DKK-t kért az most 6500 Ft, mosás nélkül. Ez igen jó pénz volna odahaza, de itt ez olcsónak számít.
Ma este lesz a rohangálás az erdőben. Tegnap leteszteltük milyen is... Nos vak sötét van. :D úgy paráztak a lányok, jókat röhögtem.
2009. szeptember 22., kedd
7. hét: hétfő, kedd
Ez már a 7. hét. Nagyon gyorsan megy az idő.
Ezen a héten, végig a berlini útról fogunk értekezni. Most hogy közeledünk az esemény felé, egyre tisztább mi is lesz ott.
Ha nagyon le akarom csupaszítani, akkor egyszerű városnézés lesz.
A héten, meg mindenféle szórakoztató programot találunk ki egymásnak. Az én csoportom éjszakai rohangálást tervez a közeli erdőben.
Ami sokkal fontosabb ezeknél a dolgoknál, az a következő. Betértem a helyi henges üzletbe, ahol mindent helyben készítenek el és vettem mini kolbászokat.
Annyira jó az a kolbász és annyira emlékeztet a hazaira, hogy reggel, délben, este azt eszem mindenhez. :D Csak néztek a dánok, reggelire kolbász? Há jóóhogy! Miért ne?
Ez volt a leglényegesebb, amit akartam. A nap többi részében ejtőzés van, meg kajálás.
Berlinben majd meglátogatom az állatkertet. Fél füllel azt hallottam az Európa legnagyobb kertje.
:D
Ha már állatkert.
Ezen a héten, végig a berlini útról fogunk értekezni. Most hogy közeledünk az esemény felé, egyre tisztább mi is lesz ott.
Ha nagyon le akarom csupaszítani, akkor egyszerű városnézés lesz.
A héten, meg mindenféle szórakoztató programot találunk ki egymásnak. Az én csoportom éjszakai rohangálást tervez a közeli erdőben.
Ami sokkal fontosabb ezeknél a dolgoknál, az a következő. Betértem a helyi henges üzletbe, ahol mindent helyben készítenek el és vettem mini kolbászokat.
Annyira jó az a kolbász és annyira emlékeztet a hazaira, hogy reggel, délben, este azt eszem mindenhez. :D Csak néztek a dánok, reggelire kolbász? Há jóóhogy! Miért ne?
Ez volt a leglényegesebb, amit akartam. A nap többi részében ejtőzés van, meg kajálás.
Berlinben majd meglátogatom az állatkertet. Fél füllel azt hallottam az Európa legnagyobb kertje.
:D
Ha már állatkert.
2009. szeptember 17., csütörtök
6. hét: hétfő, kedd, szerda, csütörtök
A hétvégén pihenés volt és semmi említésre méltó dolog nem történt.
Oh de, mégis. Megjöttek az újabb tanulók, akik a rövidebb kurzust választották.
Őket vasárnap este megtáncoltattuk a színházban, jó móka volt.
Hétfőn délelőtt gyakoroltuk a dalokat, mert kedd este koncertet adtunk abból, amit eddig megtanultunk.
Aztán a színész tagozat előadott egy darabot. Annyit sikerült kivenni belőle, hogy 2. világháborús volt és hogy nagyon szevedtek, mert mindenki pityergett. Ügyesen ábrázolták az érzéseket a hangjukkal, testükkel ez univerzális nyelv.
Kedden összepakoltuk a minikoncertet és előadtunk. Jó buli volt, nagyon ügyesek voltak a csapatok.
Annak ellenére, hogy nyomott hangon csináltam a refrént. :S Többen odajöttek, hogy nekem van a legszexibb mély hangom. :DDD Mondom én, nem kell semmit csinálni csak búgni. :D
Szerda volt az első nap, mikor lehetett pihenni.
Reggel tartottam egy csend gyakorlatot. Érdekes volt látni az embereket közben. Volt aki nagyon szenvedett.
Leírtam előző nap angolul és azt olvastam fel, mert ha beszélnem kell akkor tuti nem értik meg mi is a lényeg.
Ezt mondtam el nekik. Angolom béna előre szólok:
"
This morning is different from the others. Because we won't do anything on this morning.
We are doing silent practice.
WHY?
In simple version.
People don't like to be with him/herself. Just remember, when you are alone, you turn on the tv, radio, you go to the internet or you look for someone to talk. You feel that, you have to do something. Why?
I love speak about things what I experienced. I have done this practice for 10 days without speaking, and I realised a lot of things, but I can't describe it to you.
I think if you experience I can save a lot of words.
I know myself deeper from this practice.
I feel peace inside if I did this.
These things are very important for an artist, actor, dancer...
Just remember. Great idea comes when you are silent and peaceful inside.
Great results, performances comes when your head is empty from the unimportant mental trash and you become what you are doing at the moment.
The only thing you can use in art is inside. You can't show the things what you don't feel or don't know or can't imagine.
For this reason, I think it is a great practice to explore yourself and expand your limits or prepare yourself for a show.
It is a hard and an easy practice in the same time.
Hard because you will meet yourself, you have to be with yourself.
Easy because you don't have to do anything, just observe, just listen, just watch.
If you don't interested in this practice, feel free to leave the room and return when we open the doors.
So you are free to choose now.
The practice is the next:
Take a comfortable posture on the char. Don't use the back part of the chair if possible, and you won't fall asleep.
Move as least as you can.
Everything is allowed, just don't talk, don't open your mouth. This is the most important part of the practice and don't disturb others.
If you feel very umconfortable, just stand up and leave the room in silence.
Don't clap at the end because it push back to normal state of mind.
If you feel something after the practice, keep the silense for a while and look around in the school.
May be you realise that, you have seen everything earlier, but you haven't seen anything really.
Observe your thoughts. Know that you are the one who is observing.
You will experience that, the observer (you) will dissappear. Thats ok. It is very common, don't be angry, just continue. Allow and accept everything inside.
You can't do it wrong, so don't worry, just relax.
No more words from this moment.
"
A végén hiba volt azt mondanom, hogy Tag. (köszi) mert elkezdtek tapsolni. :)
Többen a nap folyamán mondták, hogy nagyon szép volt ez a reggel és élvezték, amit csináltam. 10 ember a 60-ból :D
Aztán kaptuk az új feladatot. Csináltak vagy 5 csoportot és megkapta mindenki a dalszöveget és akkordokat. Az volt a feladat, hogy adjuk elő a dalt úgy, hogy nem tudjuk milyen az eredeti.
Mi csapatunkban volt egy zenész, egy dobos, meg két másik énekes csaj.
Ismét arra jöttem rá, hogy az énekes nem zenész (vannak kivételek ;) ).
Megnéztem a papírt, kérem mi a szöveg mondanivalója?
Szerelmes dal szomorú dal. A lányok egyből elkezdtek mondani, csináljunk valami vicceset és most keressünk olyan tárgyakat, amivel zajt lehet csapni. Aztán elkezdtek rohangászni és kipácsolni mindenen.
Meg is kaptam, hogy nem veszek részt a projektben, mert értetlenül ültem a kanapéban, hogy most mi történik, mi a cél?
Eljutottunk oda, hogy büdös zoknival fogunk bábozni és az vicces lesz és majd mini tortát dobunk a bábfigura fejére, közben meg vicces hangokat csinálunk.
Akkor rákérdeztem, hogy jól értem e, hogy most egy tök új dalt írunk. Mondták nem nem nem.
3 óra után sem haladtunk semmit, mert már gyerek műsort akartak csinálni a lányok, elkezdtem mondani a magamét. :D
Hogy az van, hogy mi itt megpróbálunk mindenféle NAAGY, különleges, izgalmas dolgot csinálni, de hogy miért? Mindig az egyszerű dolgok a legjobbak. Itt van ez a dal, az adott akkordok adják, hogy ebből egy country-t lehet csinálni. Az egyszerű, énekelni se kell, talán a szerző se géppuskázna le minket és haladnánk is, mert még van 2 óránk.
Természetesen, sértődés lett belőle: jóvan akkor csináljatok, amit akartok engem nem érdekel.
Ekkor eldöntöttük, hogy kétfelé válunk, a lányok elmennek rajzolgatni és majd képeket mutogatnak a mi meg kitaláljuk a zenét.
El is kezdtük a country-t igaz a mol akkordokat lecseréltük dur-ra így világosabb, vidámabb lett a dal, de szerintem így is ok.
Daniel az Ízlandi robot, neki is kezdett az elcseszett redneck éneklésnek. Az volt a nap legszórakoztatott 20 perce. Meg is voltunk a dallal és prezentáltuk a lányoknak, de nem voltak túl elégedettek. :D Szerintem, ha az év slágerét írtuk volna meg, az is rossz lett volna. :P Az emberi természet már csak ilyen.
Ismét megtanultam, hogy nem szabad engedni, hogy elvesszünk a részletekben, mert vég nélkül lehet bénázni az apróságokon eredmény nélkül.
7-től közös este volt.
Itt csocso bajnokságot szerveztünk, Daniel és én voltam a bírók. Mivel nem akartunk sulis béna nyereményeket ezért a nyertes pár egy karton sört nyert. :)
Nagyon izgalmas játék volt.
Csütörtök
A csoportok előadták a dalt, amit kaptunk mindannyian.
Nagyon jókat röhögtem, mert minden csoport beletett egy kis humort. :) Volt aki megafonnal hörgött, volt aki szépfiú dalt csinált belőle, napszemüveggel és nyávogással. A mi verziónk is tetszett a népnek, nevettek a rajzokon. Eldöntöttük, hogy felvesszük a stúdióba. :) Csak azt nem tudom, hogy mikor.
Ma este lesz a buli az újaknak és közönség kívánságára ismét előadjuk azt a gyökérséget, amit első bulin is. Bamm bamm bammm....
A héten nem esett az eső és süt a nap folyamatosan. :)
Oh de, mégis. Megjöttek az újabb tanulók, akik a rövidebb kurzust választották.
Őket vasárnap este megtáncoltattuk a színházban, jó móka volt.
Hétfőn délelőtt gyakoroltuk a dalokat, mert kedd este koncertet adtunk abból, amit eddig megtanultunk.
Aztán a színész tagozat előadott egy darabot. Annyit sikerült kivenni belőle, hogy 2. világháborús volt és hogy nagyon szevedtek, mert mindenki pityergett. Ügyesen ábrázolták az érzéseket a hangjukkal, testükkel ez univerzális nyelv.
Kedden összepakoltuk a minikoncertet és előadtunk. Jó buli volt, nagyon ügyesek voltak a csapatok.
Annak ellenére, hogy nyomott hangon csináltam a refrént. :S Többen odajöttek, hogy nekem van a legszexibb mély hangom. :DDD Mondom én, nem kell semmit csinálni csak búgni. :D
Szerda volt az első nap, mikor lehetett pihenni.
Reggel tartottam egy csend gyakorlatot. Érdekes volt látni az embereket közben. Volt aki nagyon szenvedett.
Leírtam előző nap angolul és azt olvastam fel, mert ha beszélnem kell akkor tuti nem értik meg mi is a lényeg.
Ezt mondtam el nekik. Angolom béna előre szólok:
"
This morning is different from the others. Because we won't do anything on this morning.
We are doing silent practice.
WHY?
In simple version.
People don't like to be with him/herself. Just remember, when you are alone, you turn on the tv, radio, you go to the internet or you look for someone to talk. You feel that, you have to do something. Why?
I love speak about things what I experienced. I have done this practice for 10 days without speaking, and I realised a lot of things, but I can't describe it to you.
I think if you experience I can save a lot of words.
I know myself deeper from this practice.
I feel peace inside if I did this.
These things are very important for an artist, actor, dancer...
Just remember. Great idea comes when you are silent and peaceful inside.
Great results, performances comes when your head is empty from the unimportant mental trash and you become what you are doing at the moment.
The only thing you can use in art is inside. You can't show the things what you don't feel or don't know or can't imagine.
For this reason, I think it is a great practice to explore yourself and expand your limits or prepare yourself for a show.
It is a hard and an easy practice in the same time.
Hard because you will meet yourself, you have to be with yourself.
Easy because you don't have to do anything, just observe, just listen, just watch.
If you don't interested in this practice, feel free to leave the room and return when we open the doors.
So you are free to choose now.
The practice is the next:
Take a comfortable posture on the char. Don't use the back part of the chair if possible, and you won't fall asleep.
Move as least as you can.
Everything is allowed, just don't talk, don't open your mouth. This is the most important part of the practice and don't disturb others.
If you feel very umconfortable, just stand up and leave the room in silence.
Don't clap at the end because it push back to normal state of mind.
If you feel something after the practice, keep the silense for a while and look around in the school.
May be you realise that, you have seen everything earlier, but you haven't seen anything really.
Observe your thoughts. Know that you are the one who is observing.
You will experience that, the observer (you) will dissappear. Thats ok. It is very common, don't be angry, just continue. Allow and accept everything inside.
You can't do it wrong, so don't worry, just relax.
No more words from this moment.
"
A végén hiba volt azt mondanom, hogy Tag. (köszi) mert elkezdtek tapsolni. :)
Többen a nap folyamán mondták, hogy nagyon szép volt ez a reggel és élvezték, amit csináltam. 10 ember a 60-ból :D
Aztán kaptuk az új feladatot. Csináltak vagy 5 csoportot és megkapta mindenki a dalszöveget és akkordokat. Az volt a feladat, hogy adjuk elő a dalt úgy, hogy nem tudjuk milyen az eredeti.
Mi csapatunkban volt egy zenész, egy dobos, meg két másik énekes csaj.
Ismét arra jöttem rá, hogy az énekes nem zenész (vannak kivételek ;) ).
Megnéztem a papírt, kérem mi a szöveg mondanivalója?
Szerelmes dal szomorú dal. A lányok egyből elkezdtek mondani, csináljunk valami vicceset és most keressünk olyan tárgyakat, amivel zajt lehet csapni. Aztán elkezdtek rohangászni és kipácsolni mindenen.
Meg is kaptam, hogy nem veszek részt a projektben, mert értetlenül ültem a kanapéban, hogy most mi történik, mi a cél?
Eljutottunk oda, hogy büdös zoknival fogunk bábozni és az vicces lesz és majd mini tortát dobunk a bábfigura fejére, közben meg vicces hangokat csinálunk.
Akkor rákérdeztem, hogy jól értem e, hogy most egy tök új dalt írunk. Mondták nem nem nem.
3 óra után sem haladtunk semmit, mert már gyerek műsort akartak csinálni a lányok, elkezdtem mondani a magamét. :D
Hogy az van, hogy mi itt megpróbálunk mindenféle NAAGY, különleges, izgalmas dolgot csinálni, de hogy miért? Mindig az egyszerű dolgok a legjobbak. Itt van ez a dal, az adott akkordok adják, hogy ebből egy country-t lehet csinálni. Az egyszerű, énekelni se kell, talán a szerző se géppuskázna le minket és haladnánk is, mert még van 2 óránk.
Természetesen, sértődés lett belőle: jóvan akkor csináljatok, amit akartok engem nem érdekel.
Ekkor eldöntöttük, hogy kétfelé válunk, a lányok elmennek rajzolgatni és majd képeket mutogatnak a mi meg kitaláljuk a zenét.
El is kezdtük a country-t igaz a mol akkordokat lecseréltük dur-ra így világosabb, vidámabb lett a dal, de szerintem így is ok.
Daniel az Ízlandi robot, neki is kezdett az elcseszett redneck éneklésnek. Az volt a nap legszórakoztatott 20 perce. Meg is voltunk a dallal és prezentáltuk a lányoknak, de nem voltak túl elégedettek. :D Szerintem, ha az év slágerét írtuk volna meg, az is rossz lett volna. :P Az emberi természet már csak ilyen.
Ismét megtanultam, hogy nem szabad engedni, hogy elvesszünk a részletekben, mert vég nélkül lehet bénázni az apróságokon eredmény nélkül.
7-től közös este volt.
Itt csocso bajnokságot szerveztünk, Daniel és én voltam a bírók. Mivel nem akartunk sulis béna nyereményeket ezért a nyertes pár egy karton sört nyert. :)
Nagyon izgalmas játék volt.
Csütörtök
A csoportok előadták a dalt, amit kaptunk mindannyian.
Nagyon jókat röhögtem, mert minden csoport beletett egy kis humort. :) Volt aki megafonnal hörgött, volt aki szépfiú dalt csinált belőle, napszemüveggel és nyávogással. A mi verziónk is tetszett a népnek, nevettek a rajzokon. Eldöntöttük, hogy felvesszük a stúdióba. :) Csak azt nem tudom, hogy mikor.
Ma este lesz a buli az újaknak és közönség kívánságára ismét előadjuk azt a gyökérséget, amit első bulin is. Bamm bamm bammm....
A héten nem esett az eső és süt a nap folyamatosan. :)
2009. szeptember 12., szombat
5. hét: péntek Incubus felvétel
Reggel még egy másik dalban kellett kórusozni. Arra jöttem rá, hogy tökmind1 mit csinálsz a stúdióban az ott lévők azt mondják: that was nice, we love it.
Maximum tovább tart a felvétel.
Ültem ott és a kiscsaj énekelte a részét, de olyan hamis volt, hogy ki kellett mennem a szobából. Szóval nem sokat jelent itt, ha azt mondják jó vagy.
Elég kemény élet lehet a stúdiózás. Bemész reggel, hallgatod a sok hamis éneklést estig és mosolyogva mondod: ezt vegyük újra.
Az utóbbi 2 napban ezt láttam, várakozva a soromra.
A zenészek szépen feljátszották a kompjóterbe a dalt. Szerintem ahhoz képest, hogy nem professzionális zenészek, kiváló munkát végeztek.
Aztán jött az én énekelni valóm. Szépen elkezdtem búgni a mikrofonba és egész jól sikerült a szöveg ritmusa, érthetősége és benne volt a most el akarlak csábítani gondolat.
2-4 próbálkozásnál azt vettem észre, hogy tele van csajjal az a kis stúdiószoba.
Én a szomszéd szobában voltam egy ketrecben az arcom előtt egy köpködésgátló tányérral (pop filter), szóval elég keveset láttam a világból. Aztán mikor befejeztem az első két versszakot. Elkezdtek sikítani és toporzékolni a lányok. :D
Mondta a Soomi (ejtsd: Szúmi) a stúdió vezető, akkor ez lesz a végleges a hatást látva. Ment a hülyülés, meg jaj de szuper vagyok. :D Mondom, csak azért vannak még bent a szobában, mert nem hallották a refrént. S már kezdtük is a felvételt.
Néhány perc után kiürült a szoba. :D Amin nem csodálkozom, mert csontig felnyomott torokkal és enyhe wc effekttel préseltem ki magamból a hangokat. Ennek a szoros toroknak köszönhetően, a hangokat se találtam el. Szegény Soomi, már nem tudott mit csinálni, vagdaltuk a szavakat egymás után, hátha jó, de katasztrófa volt. Sztem vagy 1,5 órát biztos ott préseltem, súlyemeltem a mikrofonnál (pedig nem kellene, ha jók a mozdulatok).
Hmm mi is történt itt valójában? Már az elején megmondtam, hogy kiürül a szoba, tehát arra készültem, hogy béna lesz és így is lett. A test követte a képzeletet. Érdekes dolgok ezek...
Nagy nehezen befejeztük. De már éreztem ez elég gyatra és ki kell gyakorolnom, laza torokkal azokat a magasabb hangokat és akkor tényleg bugyikat kell majd gyüjteni Berlinben a színpadról. :D
Aztán következett a másik srác Rudolf, aki a második felét énekelte a dalnak.
Neki is nagyon fáradt volt már a torka, mint nekem. A szövegmondásába ő nem képzelt bele semmi csábítani akarást, inkább felmondta a leckét. Neki szavakkal kellett többet küzdeni. De a copy paste megoldotta a kérdést. A refrénben ő is ugyan azt a helytelenül használt felnyomott gége énekést csinálta, amit én is, de neki nem volt benne annyi Wc effekt, szóval sokkal hallgathatóbb volt az ő változata. Az azt követő résznél viszont leesett az állam, a torok fáradságtól a hangja teljesen recés, rekedt lett. Ez akkor van, mikor már be vannak dagadva a hangszalagok és a levegő nem nagyon találja meg az útját.
Mindenki örömködött, hogy milyen jó tökös karcos hang, én csak lestem ez biztos nem volt kellemes érzés Rudolfnak éneklés közben.
A kórusos lányok szuperek voltak, max 3 próbálkozás kellett nekik és ritmuson, hangon volt minden. Örültem, mert legalább kicsit eltakarják a szorítós hangom a szép énekükkel. Aztán ismét mi jöttünk, szólózni kellett. Énekléssel próbálkoztam aztán gyorsan lebeszéltek róla :DDDD mondták, inkább csak beszéljek bele a mikrofonba mély búgós hangon. :D Felvétel után a kórusos lányok kezdtek sikítozni. :D Nem is értem mit bénázok az énekléssel :D egyszerűen csak belek kell búgni a mikforonba és már jó mindenkinek...
F.M. Alexander mondta: A felismert rossznak örülni kell, mert attól már meg lehet szabadulni.
Ez logikus is, mert míg nem tudom mi a gond, addig dolgozik ellenem és nem tudok mit tenni.
Szóval most elkezdtem tréningezni magam, főleg mentálisan, hogy ne akarjak felnyomott torokkal magas hangot énekelni, merthát a magas hangok mélyebben és hátrafelé vannak a torokban. Erről viszont nagyon nehéz meggyőzni magunkat, mert a bevált szokásos rosszhoz ragaszkodik az ember, mint a bizonytalan még nem kipróbálthoz.
Kicsit általánosítva.
Az ember inkább választja a biztos boldogtalanságot, mint a bizonytalanságot, ami esetleg boldogsághoz vezetne.
Most szombat van, kipihenem a sok hajtást, és barátkozom a refrénnel. Nem volna rossz, nyitott torokkal újra felénekelni. Nem vagyok elégedett a tegnapi eredménnyel.
Maximum tovább tart a felvétel.
Ültem ott és a kiscsaj énekelte a részét, de olyan hamis volt, hogy ki kellett mennem a szobából. Szóval nem sokat jelent itt, ha azt mondják jó vagy.
Elég kemény élet lehet a stúdiózás. Bemész reggel, hallgatod a sok hamis éneklést estig és mosolyogva mondod: ezt vegyük újra.
Az utóbbi 2 napban ezt láttam, várakozva a soromra.
A zenészek szépen feljátszották a kompjóterbe a dalt. Szerintem ahhoz képest, hogy nem professzionális zenészek, kiváló munkát végeztek.
Aztán jött az én énekelni valóm. Szépen elkezdtem búgni a mikrofonba és egész jól sikerült a szöveg ritmusa, érthetősége és benne volt a most el akarlak csábítani gondolat.
2-4 próbálkozásnál azt vettem észre, hogy tele van csajjal az a kis stúdiószoba.
Én a szomszéd szobában voltam egy ketrecben az arcom előtt egy köpködésgátló tányérral (pop filter), szóval elég keveset láttam a világból. Aztán mikor befejeztem az első két versszakot. Elkezdtek sikítani és toporzékolni a lányok. :D
Mondta a Soomi (ejtsd: Szúmi) a stúdió vezető, akkor ez lesz a végleges a hatást látva. Ment a hülyülés, meg jaj de szuper vagyok. :D Mondom, csak azért vannak még bent a szobában, mert nem hallották a refrént. S már kezdtük is a felvételt.
Néhány perc után kiürült a szoba. :D Amin nem csodálkozom, mert csontig felnyomott torokkal és enyhe wc effekttel préseltem ki magamból a hangokat. Ennek a szoros toroknak köszönhetően, a hangokat se találtam el. Szegény Soomi, már nem tudott mit csinálni, vagdaltuk a szavakat egymás után, hátha jó, de katasztrófa volt. Sztem vagy 1,5 órát biztos ott préseltem, súlyemeltem a mikrofonnál (pedig nem kellene, ha jók a mozdulatok).
Hmm mi is történt itt valójában? Már az elején megmondtam, hogy kiürül a szoba, tehát arra készültem, hogy béna lesz és így is lett. A test követte a képzeletet. Érdekes dolgok ezek...
Nagy nehezen befejeztük. De már éreztem ez elég gyatra és ki kell gyakorolnom, laza torokkal azokat a magasabb hangokat és akkor tényleg bugyikat kell majd gyüjteni Berlinben a színpadról. :D
Aztán következett a másik srác Rudolf, aki a második felét énekelte a dalnak.
Neki is nagyon fáradt volt már a torka, mint nekem. A szövegmondásába ő nem képzelt bele semmi csábítani akarást, inkább felmondta a leckét. Neki szavakkal kellett többet küzdeni. De a copy paste megoldotta a kérdést. A refrénben ő is ugyan azt a helytelenül használt felnyomott gége énekést csinálta, amit én is, de neki nem volt benne annyi Wc effekt, szóval sokkal hallgathatóbb volt az ő változata. Az azt követő résznél viszont leesett az állam, a torok fáradságtól a hangja teljesen recés, rekedt lett. Ez akkor van, mikor már be vannak dagadva a hangszalagok és a levegő nem nagyon találja meg az útját.
Mindenki örömködött, hogy milyen jó tökös karcos hang, én csak lestem ez biztos nem volt kellemes érzés Rudolfnak éneklés közben.
A kórusos lányok szuperek voltak, max 3 próbálkozás kellett nekik és ritmuson, hangon volt minden. Örültem, mert legalább kicsit eltakarják a szorítós hangom a szép énekükkel. Aztán ismét mi jöttünk, szólózni kellett. Énekléssel próbálkoztam aztán gyorsan lebeszéltek róla :DDDD mondták, inkább csak beszéljek bele a mikrofonba mély búgós hangon. :D Felvétel után a kórusos lányok kezdtek sikítozni. :D Nem is értem mit bénázok az énekléssel :D egyszerűen csak belek kell búgni a mikforonba és már jó mindenkinek...
F.M. Alexander mondta: A felismert rossznak örülni kell, mert attól már meg lehet szabadulni.
Ez logikus is, mert míg nem tudom mi a gond, addig dolgozik ellenem és nem tudok mit tenni.
Szóval most elkezdtem tréningezni magam, főleg mentálisan, hogy ne akarjak felnyomott torokkal magas hangot énekelni, merthát a magas hangok mélyebben és hátrafelé vannak a torokban. Erről viszont nagyon nehéz meggyőzni magunkat, mert a bevált szokásos rosszhoz ragaszkodik az ember, mint a bizonytalan még nem kipróbálthoz.
Kicsit általánosítva.
Az ember inkább választja a biztos boldogtalanságot, mint a bizonytalanságot, ami esetleg boldogsághoz vezetne.
Most szombat van, kipihenem a sok hajtást, és barátkozom a refrénnel. Nem volna rossz, nyitott torokkal újra felénekelni. Nem vagyok elégedett a tegnapi eredménnyel.
2009. szeptember 10., csütörtök
5. hét: csütörtök első dal felvétele
Ma reggeltől elkezdődtek a felvételek a stúdióban.
A mai feladat kórusban énekés volt egy dalban. Ez úgy nézett ki, hogy az énekes először a zenészeknek énekelte a dalt, hogy azok vele tudjanak játszani. Ekkor rögzítették a zenekart. Minden hangszer külön audósávon lett rögzítve. A doboknál ez még komplikáltabb ott ugyanis mindent külön kell bemikrofonozni és majd keverni.
A zenekar délelőtt felvette a dalt és délután kezdték a felvételt az énekessel.
Szépen sorról-sorra ment a dal, minden részt többször próbáltak és a legjobbat tették be a kész éneksávra.
Én 5 körül kerültem sorra a kórus résszel. Nem kellett sokmindent csinálni, csak nyávogni pár sort. Ami nehézséget jelentett számomra az az, hogy megtaláljam a saját kezdőhangom, mert mindenki mást énekelt a dalban. A felvétel nagyon gördülékenyen ment, nem kellett sokat szenvedni. Bemásztam a dobozba és nem jutott más eszembe, így mondtam a stúdiósoknak: Animal in the cage. :D Röhögtek egy jót.
Ami meglepett az az, hogy tetszett nekik az, ahogy elképzeltem a hangszínem. Ilyen háttérben maradós, simogatós, levegős, de mégis dinnamikus hang szerintem illet a dalhoz. A fantáziálás után, a szervezet már csinálta is a hangszínt. :)
Az időérzék ilyenkor nagyon csalóka, szerintem olyan 20 percet lehettem bent. Mindenki örült, a zenébe jól illeszkedő felvételeket csináltunk. Az eredmény meglepően professzionális lesz, hacsak el nem rontják a diákok a keverést. Mondjuk minőségi anyagból és rendszereken azt mondanám, elég nehéz elrontani.
Holnap reggel ismét kórusozom ez alkalommal tökönrúgott hangon. Aztán délután kezdődik az Incubus dal felvétele. A refrén az egyetlen, ami gondot jelenthet, de nem aggódom.
Élvezetes dolog ez a felvétel. :) Aztán meglátjuk, mi lesz a végeredmény.
Vacsora után, lehet beülök a sávok keverését nézni, bár lehet mégsem mert fülessel csinálják. :D Az nem túl érdekes, hogy a vízszíntes budikeféket, hogyan pakolásszák.
Az utóbbi 3 napban nem esett az eső, sőt felhő sincs az égen. Enyhe szellő fúj csak, ami disznószarszaggal édesíti a szoba hangulatát.
Csengettek... itt a kaja. Ohh tényleg, mostanában kritikán aluli vacsorák vannak. Nem tudom mi történt. Elfáradtak a szakácsnénik.
A mai feladat kórusban énekés volt egy dalban. Ez úgy nézett ki, hogy az énekes először a zenészeknek énekelte a dalt, hogy azok vele tudjanak játszani. Ekkor rögzítették a zenekart. Minden hangszer külön audósávon lett rögzítve. A doboknál ez még komplikáltabb ott ugyanis mindent külön kell bemikrofonozni és majd keverni.
A zenekar délelőtt felvette a dalt és délután kezdték a felvételt az énekessel.
Szépen sorról-sorra ment a dal, minden részt többször próbáltak és a legjobbat tették be a kész éneksávra.
Én 5 körül kerültem sorra a kórus résszel. Nem kellett sokmindent csinálni, csak nyávogni pár sort. Ami nehézséget jelentett számomra az az, hogy megtaláljam a saját kezdőhangom, mert mindenki mást énekelt a dalban. A felvétel nagyon gördülékenyen ment, nem kellett sokat szenvedni. Bemásztam a dobozba és nem jutott más eszembe, így mondtam a stúdiósoknak: Animal in the cage. :D Röhögtek egy jót.
Ami meglepett az az, hogy tetszett nekik az, ahogy elképzeltem a hangszínem. Ilyen háttérben maradós, simogatós, levegős, de mégis dinnamikus hang szerintem illet a dalhoz. A fantáziálás után, a szervezet már csinálta is a hangszínt. :)
Az időérzék ilyenkor nagyon csalóka, szerintem olyan 20 percet lehettem bent. Mindenki örült, a zenébe jól illeszkedő felvételeket csináltunk. Az eredmény meglepően professzionális lesz, hacsak el nem rontják a diákok a keverést. Mondjuk minőségi anyagból és rendszereken azt mondanám, elég nehéz elrontani.
Holnap reggel ismét kórusozom ez alkalommal tökönrúgott hangon. Aztán délután kezdődik az Incubus dal felvétele. A refrén az egyetlen, ami gondot jelenthet, de nem aggódom.
Élvezetes dolog ez a felvétel. :) Aztán meglátjuk, mi lesz a végeredmény.
Vacsora után, lehet beülök a sávok keverését nézni, bár lehet mégsem mert fülessel csinálják. :D Az nem túl érdekes, hogy a vízszíntes budikeféket, hogyan pakolásszák.
Az utóbbi 3 napban nem esett az eső, sőt felhő sincs az égen. Enyhe szellő fúj csak, ami disznószarszaggal édesíti a szoba hangulatát.
Csengettek... itt a kaja. Ohh tényleg, mostanában kritikán aluli vacsorák vannak. Nem tudom mi történt. Elfáradtak a szakácsnénik.
Magyarázat az öv esetére
Ide írom a választ, mert túl hosszú lett.
Magdi írta...
Azért ezzel továbbra is vitatkoznék :) Valószínűleg ha nem gondol a lélegzésére, akkor nem is figyel oda, hogy "jól" csinálja. Az öv meg segít neki ebben,méghozzá úgy, hogy nem kell odafigyelnie. Amúgy nem az a baj, ha mozog a mellkasa, hanem az, hogy deklaráltan rosszul csinál valamit, ha rosszul van néha... Szóval ezek szerint mégiscsak baj lehet a természettel... :)
2009. szeptember 10. 10:14
Rendben lehet vitatkozni. Most írok egy nagyobbat, hátha érthetőbb a koncepció, filozófia, ami szerint ezeket írom.
A természettel semmi gond nincs.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy megszületünk és tudunk énekelni (ová ová) formájában, berekedés nélkül akár egész nap. Ekkor még jó a légzésünk feltéve, ha nincsenek szervi gondok.
Aztán elkezdődik a szocialázálásunk, ami azzal jár, hogy mindent elvesznek tőlünk, ami jól esik.
Elvernek minket, csúnyán szólnak hozzánk, elveszik a lapátunkat, terrorban tart minket a szomszéd kutyája. Jön egy csomó élmény.
Ahogy megy az idő, szépen megtanítanak minket arra, hogy kik vagyunk. Csak éppen erről minket nem kérdeznek meg.
Attól, hogy valaki gorombán szól hozzánk fél centit felmegy a gége és még csak észre se vesszük.
Nagyon érzékeny a torok, mivel az az érzelmi központunk, a toroktól tudjuk, hogy érezzük magunkat. A torok az, amivel össze vagyunk kötve mindannyian. Ha valaki sírós hangot ad, a torkunkban mi is érezzük a sírást. Ha valaki ásít, a torkunk beugrik az ásításba. Ha valaki krákog az előadás közben, még 5 ember azonnal utána krákog. Ha jó énekest hallgatunk, aki nyitott torokkal énekel, az kellemes érzés nekünk is.
Ezek az élmények mind összeadódnak és elraktározódnak a testben, feszültségek formájában. Aztán indul a láncreakció.
Mikor leszidnak minket, vagy önértékelési gondjaink vannak, vagy egyszerűen egész nap gépezünk, meggörbül a hátunk, ha a gerinc nem úgy áll, ahogy tartja a fejed, a fej súlya rábillen a gégére, ami nem tud szabadon mozogni. F.M. Alexander vette észre ezt először és azt, amit leírt Alexander technika néven tanítják ma is.
A stressz az állkapocsban szájzárat csinál, ami 300 kg-os erővel tartja össze a szájat, ami szintén akadályozza a gége szabad mozgását és a légzést. Ha a toka feszült szájnyítás közben a gége nem tud mozogni. Ha a nyelvem görcsös, a gége nem tud mozogni. A rossz tartásból, már egyből jön az, hogy a rekeszizom nem tud szabadon működni, mivel a mellkas össze van nyomódva. Ha a has ki van nyomódva, azonnal nyomást csinál a torokban.
Stb...
Az emberek azt felejtik el, hogy az ember egy csoda egy végtelenül komplex készülék.
Lehetetlen 1 darab izom vagy izomcsoport tudatos rángatásával figyelembe venni a rendszer egészét. Egyszerűen nem tudod mi történik máshol, ha azt elkezded tudatosan rángatni, figyelni.
A fantázia fontosságát, már sokatszorra mondom. Pl: ha elképzeled, azt hogy szomorú vagy. Az arcod automatikusan felveszi a szomorúság képét, mert ez genetikus és nem tanult dolog. Minden emberen ugyanúgy néz ki a szomorúság, vagy legalábbis pontosan tudod, hogy szomorú, ha meri mutatni.
De ha azon kezdessz dolgozni, hogy most melyik száj-arc izmod kell meghúzni ahhoz, hogy szomorúság látszódjon.. - és ez a koncepció történik énektanítás néven - várhatóan soha nem éred el a hiteles képet, mert a tested többi része úgyis elárul.
Vagyis éneklés közben olyat csinál a torok, ami nem indokolt, nincs a természetes működéssel összhangban, zavar támad és hibás működés. Hosszú távon meg a irány a gégészet.
Két irányból jöhet inger:
Kintről: pl nagyon izgulsz egy vizsga miatt, mert ezen múlik a diploma. Mikor megkapod a kettest azonnal megkönnyebbülsz. Veszel egy nagyon élvezetes és könnyű levegőt... ahhh ezaz... átmentem... most már minden ok.
A légzés is ilyen. A sóhaj egy megkönnyebbült érzéssel kezdődik.
Fantáziával is ki lehet provokálni ezt az érzést és a test már csinálja is, amit kell, pontosan úgy ahogy kell.
Ez egy hosszú folyamat, sok tudatos gyakorlást igényel. Igényli azt, hogy odafigyelj a tested jelzéseire.
Hogy is érzem magam most?
Hol érzek feszültséget ebben a pillanatban?
Ohh a bordámnál... akkor most elképzelem, hogy a bordám finoman, kellemesen és jól érzi magát...
A test folyamatosan adja a jeleket, csak meg kell hallgatni. Egy kicsi idő után a test jelzi mit is kell tenni a lazulásért. Aztán így folytatod a következő feszültség feloldásával.
Nem kell elhinni, amit mondok. Próbáld ki, tapasztald meg a következőt.
Kicsit rázd le magadról a napi stresszt aztán állj meg békésen, nyugodtan. Képzeld el, hogy a fejed nagyon könnyű és mintha egy cérnaszál húznál felfelé. Ne csinálj semmit tudatos izommunkával, csak hagyd a tested reagálni a fantáziára.
Mikor valami történt (várhatóan a mellkas kitágul, has behúzódik és azt érzed, hogy magasabb vagy, könnyebb és lazább vagy), képzelj el valami mérhetetlen boldogságot és engedd, hogy a levegő bemenjen eztán.
Az a jó levegő, ami jól esik. Ami könnyűvé tesz, ami megmosolyogtat és
amit nem böfög vissza a test.
Tehát minden feszültség nélkül bent tudod "tartani" a levegőt és a torkodra laza marad. Pont mint egy sóhajnál. Mikor bent van a levegő kb ezt érzed: jaj de jóó ez most nekem. Nem sietsz a kilégzéssel.
A lánynak ilyen gondolatokat kellene gyakorolnia, felfedeznie a testében a feszültségeket és azokat fantáziával oldani.
Elegendő gyakorlást után (fél év) szokássá alakulna és nem volna több problémája a légzéssel. Már nem kellene fantáziálnia, mert a test rászokott arra, ami kellemes.
Talán ezek után miért neveztem elmebetegségnek ezt az öv használatot.
Ez az egész énektanítás problémája. Ugyan ez a séma.
A technikai gondolkodás azt feltételezi, hogy neked nincs ott az a dolog és azt beléd kell pakolni. Pl meg kell tanulnod lélegezni, meg kell tanulnod artikulálni, meg kell tanulnod hangot adni... S ezeket így és így kell csinálnod.
A tragédia az, hogy ezek már születéstől ott vannak, csak rájuk van téve egy csomó felesleges mozdulat, feszültség és éppen lepucolni kellene ezeket és nem hozzáadni valamit, amit valaki kitalált és azt ismételgeti a fél világ.
A kőtömbben már ott a szobor, csak a felesleget kell leszedni.
Az öv mindig csak egy külső megoldás marad. Sosem fog megoldást adni a lánynak és még fizetett az óráért 14 ezer Ft-t cserébe.
Minden megoldás belül van.
:P ha nem hiszel a fantázia erejében képzelj egy egy citromot... a nyáladzást se tudod izom rángatással (technikailag) kiprovokálni.
Bocsánat a hosszú post-ért. Szeretem ezt a témát mert tapasztaltam a leírtakat és dühít, hogy viszik be az embereket a zsákutcába jópénzért.
Magdi írta...
Azért ezzel továbbra is vitatkoznék :) Valószínűleg ha nem gondol a lélegzésére, akkor nem is figyel oda, hogy "jól" csinálja. Az öv meg segít neki ebben,méghozzá úgy, hogy nem kell odafigyelnie. Amúgy nem az a baj, ha mozog a mellkasa, hanem az, hogy deklaráltan rosszul csinál valamit, ha rosszul van néha... Szóval ezek szerint mégiscsak baj lehet a természettel... :)
2009. szeptember 10. 10:14
Rendben lehet vitatkozni. Most írok egy nagyobbat, hátha érthetőbb a koncepció, filozófia, ami szerint ezeket írom.
A természettel semmi gond nincs.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy megszületünk és tudunk énekelni (ová ová) formájában, berekedés nélkül akár egész nap. Ekkor még jó a légzésünk feltéve, ha nincsenek szervi gondok.
Aztán elkezdődik a szocialázálásunk, ami azzal jár, hogy mindent elvesznek tőlünk, ami jól esik.
Elvernek minket, csúnyán szólnak hozzánk, elveszik a lapátunkat, terrorban tart minket a szomszéd kutyája. Jön egy csomó élmény.
Ahogy megy az idő, szépen megtanítanak minket arra, hogy kik vagyunk. Csak éppen erről minket nem kérdeznek meg.
Attól, hogy valaki gorombán szól hozzánk fél centit felmegy a gége és még csak észre se vesszük.
Nagyon érzékeny a torok, mivel az az érzelmi központunk, a toroktól tudjuk, hogy érezzük magunkat. A torok az, amivel össze vagyunk kötve mindannyian. Ha valaki sírós hangot ad, a torkunkban mi is érezzük a sírást. Ha valaki ásít, a torkunk beugrik az ásításba. Ha valaki krákog az előadás közben, még 5 ember azonnal utána krákog. Ha jó énekest hallgatunk, aki nyitott torokkal énekel, az kellemes érzés nekünk is.
Ezek az élmények mind összeadódnak és elraktározódnak a testben, feszültségek formájában. Aztán indul a láncreakció.
Mikor leszidnak minket, vagy önértékelési gondjaink vannak, vagy egyszerűen egész nap gépezünk, meggörbül a hátunk, ha a gerinc nem úgy áll, ahogy tartja a fejed, a fej súlya rábillen a gégére, ami nem tud szabadon mozogni. F.M. Alexander vette észre ezt először és azt, amit leírt Alexander technika néven tanítják ma is.
A stressz az állkapocsban szájzárat csinál, ami 300 kg-os erővel tartja össze a szájat, ami szintén akadályozza a gége szabad mozgását és a légzést. Ha a toka feszült szájnyítás közben a gége nem tud mozogni. Ha a nyelvem görcsös, a gége nem tud mozogni. A rossz tartásból, már egyből jön az, hogy a rekeszizom nem tud szabadon működni, mivel a mellkas össze van nyomódva. Ha a has ki van nyomódva, azonnal nyomást csinál a torokban.
Stb...
Az emberek azt felejtik el, hogy az ember egy csoda egy végtelenül komplex készülék.
Lehetetlen 1 darab izom vagy izomcsoport tudatos rángatásával figyelembe venni a rendszer egészét. Egyszerűen nem tudod mi történik máshol, ha azt elkezded tudatosan rángatni, figyelni.
A fantázia fontosságát, már sokatszorra mondom. Pl: ha elképzeled, azt hogy szomorú vagy. Az arcod automatikusan felveszi a szomorúság képét, mert ez genetikus és nem tanult dolog. Minden emberen ugyanúgy néz ki a szomorúság, vagy legalábbis pontosan tudod, hogy szomorú, ha meri mutatni.
De ha azon kezdessz dolgozni, hogy most melyik száj-arc izmod kell meghúzni ahhoz, hogy szomorúság látszódjon.. - és ez a koncepció történik énektanítás néven - várhatóan soha nem éred el a hiteles képet, mert a tested többi része úgyis elárul.
Vagyis éneklés közben olyat csinál a torok, ami nem indokolt, nincs a természetes működéssel összhangban, zavar támad és hibás működés. Hosszú távon meg a irány a gégészet.
Két irányból jöhet inger:
Kintről: pl nagyon izgulsz egy vizsga miatt, mert ezen múlik a diploma. Mikor megkapod a kettest azonnal megkönnyebbülsz. Veszel egy nagyon élvezetes és könnyű levegőt... ahhh ezaz... átmentem... most már minden ok.
A légzés is ilyen. A sóhaj egy megkönnyebbült érzéssel kezdődik.
Fantáziával is ki lehet provokálni ezt az érzést és a test már csinálja is, amit kell, pontosan úgy ahogy kell.
Ez egy hosszú folyamat, sok tudatos gyakorlást igényel. Igényli azt, hogy odafigyelj a tested jelzéseire.
Hogy is érzem magam most?
Hol érzek feszültséget ebben a pillanatban?
Ohh a bordámnál... akkor most elképzelem, hogy a bordám finoman, kellemesen és jól érzi magát...
A test folyamatosan adja a jeleket, csak meg kell hallgatni. Egy kicsi idő után a test jelzi mit is kell tenni a lazulásért. Aztán így folytatod a következő feszültség feloldásával.
Nem kell elhinni, amit mondok. Próbáld ki, tapasztald meg a következőt.
Kicsit rázd le magadról a napi stresszt aztán állj meg békésen, nyugodtan. Képzeld el, hogy a fejed nagyon könnyű és mintha egy cérnaszál húznál felfelé. Ne csinálj semmit tudatos izommunkával, csak hagyd a tested reagálni a fantáziára.
Mikor valami történt (várhatóan a mellkas kitágul, has behúzódik és azt érzed, hogy magasabb vagy, könnyebb és lazább vagy), képzelj el valami mérhetetlen boldogságot és engedd, hogy a levegő bemenjen eztán.
Az a jó levegő, ami jól esik. Ami könnyűvé tesz, ami megmosolyogtat és
amit nem böfög vissza a test.
Tehát minden feszültség nélkül bent tudod "tartani" a levegőt és a torkodra laza marad. Pont mint egy sóhajnál. Mikor bent van a levegő kb ezt érzed: jaj de jóó ez most nekem. Nem sietsz a kilégzéssel.
A lánynak ilyen gondolatokat kellene gyakorolnia, felfedeznie a testében a feszültségeket és azokat fantáziával oldani.
Elegendő gyakorlást után (fél év) szokássá alakulna és nem volna több problémája a légzéssel. Már nem kellene fantáziálnia, mert a test rászokott arra, ami kellemes.
Talán ezek után miért neveztem elmebetegségnek ezt az öv használatot.
Ez az egész énektanítás problémája. Ugyan ez a séma.
A technikai gondolkodás azt feltételezi, hogy neked nincs ott az a dolog és azt beléd kell pakolni. Pl meg kell tanulnod lélegezni, meg kell tanulnod artikulálni, meg kell tanulnod hangot adni... S ezeket így és így kell csinálnod.
A tragédia az, hogy ezek már születéstől ott vannak, csak rájuk van téve egy csomó felesleges mozdulat, feszültség és éppen lepucolni kellene ezeket és nem hozzáadni valamit, amit valaki kitalált és azt ismételgeti a fél világ.
A kőtömbben már ott a szobor, csak a felesleget kell leszedni.
Az öv mindig csak egy külső megoldás marad. Sosem fog megoldást adni a lánynak és még fizetett az óráért 14 ezer Ft-t cserébe.
Minden megoldás belül van.
:P ha nem hiszel a fantázia erejében képzelj egy egy citromot... a nyáladzást se tudod izom rángatással (technikailag) kiprovokálni.
Bocsánat a hosszú post-ért. Szeretem ezt a témát mert tapasztaltam a leírtakat és dühít, hogy viszik be az embereket a zsákutcába jópénzért.
2009. szeptember 9., szerda
5. hét: kedd. Az emlebetegségnek nincsenek határai
Ma átléptünk intenzív fokozatba. Ez azt jelenti, hogy elmaradnak a választott tárgyak és egész nap dolgozunk bizonyos dalokon. Elég fárasztó, de izgalmas is. Az Incubus dal pénteken lesz felvéve. Már előre tudom, hogy azon a felvételen a legkisebb hiba is ordítóan hallható lesz, várhatóan sok flusztrációt fogunk elszenvedni.
Sokan nem is nagyon tudják, hogy mennyire más a hangjuk külső füllel.
pl mikor megveszi az ember az első üzenetrögzítőjét és rábúgja, erotikus hangon: Helló itt én vagyok, a legklasszabb ember a világon, akarsz találkozni velem, akarsz randizni? Hagyj üzenetet!
Aztán visszahallgatja: Nyööönyyööö nyöönyöööö nyyyöööö. Valami szánalmas nyekergést hall és felkiált. Ez nem az én hangom! Ezzel szembesül mindenki és az énekes is. Főleg ha hallgatja magát. Jaj de szép belül a hangom és már megy is be az erdőbe.
Na aztán történt valami, amit nem akartam elhinni.
Ebédelek és odajön egy lány a mellkasra egy öv van erősítve. Mondom neki, rossz helyre tetted az övet. Erre ő mondja. Oh ez azért kell mert rosszul lélegzik és az egyik énektanárnál vett különórát és ő mondta neki, hogy csinálja ezt és lélegezzen a hasába.
Na itt kiesett a mustáros virsli a számból. Kérdem micsoda?
Aztán mondja a lány, hogy neki mindig voltak problémái a lélekzéssel és szédülni szokott. Meg visszatartja a lélekzetét...
Nem akartam elhinni. Légzés problémái vannak és a mellkast blokkolják még egy övvel is, pont ahol a tüdő van.
Aztán elkezdtem neki mondani a magamét a természetes lélekzésről. (A régiek így mondták. Isten lelket lehelt az emberbe. Nem préselt, nem nyomott. Kérdezd meg magadtól, hol van a lelked és már érted is a szóhasználatot)
Arról, hogy minden megoldás belül van és ezeket a dolgok fantáziával lehet hitelesen és természetesen irányítani. Mondtam neki vegyen úgy levegőt, ami jól esik, képzeljen el egy sóhajt, egy megkönnyebbülést vagy egy ásítást. Ezek mindig természetes mozdulatsort eredményeznek. :D Fogadni mernék, hogy most is a képzelgést gyakorolja. :P Kizárt.
De ez az öv dolog... olyan mintha kalapáccsal és 100-as szöggel akarnánk processzort javítani.
Azt a következtetést levonhatjuk. A világban mindig változnak az ideák, a nézőpontok, de egy dolog mindig megmarad. A hülyeség és ebből annyi van, hogy nem lehet megbírkózni vele.
Sokan nem is nagyon tudják, hogy mennyire más a hangjuk külső füllel.
pl mikor megveszi az ember az első üzenetrögzítőjét és rábúgja, erotikus hangon: Helló itt én vagyok, a legklasszabb ember a világon, akarsz találkozni velem, akarsz randizni? Hagyj üzenetet!
Aztán visszahallgatja: Nyööönyyööö nyöönyöööö nyyyöööö. Valami szánalmas nyekergést hall és felkiált. Ez nem az én hangom! Ezzel szembesül mindenki és az énekes is. Főleg ha hallgatja magát. Jaj de szép belül a hangom és már megy is be az erdőbe.
Na aztán történt valami, amit nem akartam elhinni.
Ebédelek és odajön egy lány a mellkasra egy öv van erősítve. Mondom neki, rossz helyre tetted az övet. Erre ő mondja. Oh ez azért kell mert rosszul lélegzik és az egyik énektanárnál vett különórát és ő mondta neki, hogy csinálja ezt és lélegezzen a hasába.
Na itt kiesett a mustáros virsli a számból. Kérdem micsoda?
Aztán mondja a lány, hogy neki mindig voltak problémái a lélekzéssel és szédülni szokott. Meg visszatartja a lélekzetét...
Nem akartam elhinni. Légzés problémái vannak és a mellkast blokkolják még egy övvel is, pont ahol a tüdő van.
Aztán elkezdtem neki mondani a magamét a természetes lélekzésről. (A régiek így mondták. Isten lelket lehelt az emberbe. Nem préselt, nem nyomott. Kérdezd meg magadtól, hol van a lelked és már érted is a szóhasználatot)
Arról, hogy minden megoldás belül van és ezeket a dolgok fantáziával lehet hitelesen és természetesen irányítani. Mondtam neki vegyen úgy levegőt, ami jól esik, képzeljen el egy sóhajt, egy megkönnyebbülést vagy egy ásítást. Ezek mindig természetes mozdulatsort eredményeznek. :D Fogadni mernék, hogy most is a képzelgést gyakorolja. :P Kizárt.
De ez az öv dolog... olyan mintha kalapáccsal és 100-as szöggel akarnánk processzort javítani.
Azt a következtetést levonhatjuk. A világban mindig változnak az ideák, a nézőpontok, de egy dolog mindig megmarad. A hülyeség és ebből annyi van, hogy nem lehet megbírkózni vele.
2009. szeptember 8., kedd
5. hét: hétfő - üvöltözés a háztetőn
A hétvége szolíd volt. Hollywood fesztivált tartottunk, ami annyit jelent, mindenki beöltözött valami sztárnak. Volt Lara Craft, Elton John, Mc Hammer, Indiana Jones. Én Dave Gahan voltam a Depeche Mode énekese. Senki nem tudta ki az. :D
Ügyesen begyakoroltam a videó részekben látható, mozgásokat, de ez sem segített. :D
Vasárnap összeültünk Maris-szal a lett sráccal, aki nem bír egyszerű maradni. A kedvenc szavai, amit kb percenként tízszer használ:
approximately = körülbelül
basically = alapvetően
exactly = pontosan
és még sok olyan szó ami ly-vel végződik.
Ha sokat vagy ezzel a fickóval együtt, nagyon irritáló tud lenni, az ember levágná a kisujját:D
Vele kellett dolgoznom egy fura projekten, 2 krix-krax nyomasztó rajzból valami éneklős zenét kellett csinálni.
Maris komponálásban jó nagyon, de folyon háborúzni kellett vele, hogy ne akarjon "valami izgalmasat" beletenni, egy olyan akkord futamba, ami már kifejezi azokat a szorongást és dühöt, ami a rajzokon volt.
Vasárnap végülis elkészült a dallam és neki tudtam ülni a szövegírásnak.
Sokkal egyszerűbb ez a dolog, mint gondoltam. Egyszerűen csak bele kell képzelni magunkat egy másik ember helyzetébe és innentől kezdve ott a szituáció, a környezet, az üzenet.
Éjfélre elkészültem a szöveggel, ami nem rímelt, de tökéletesen énekelhető volt és valami kis értelem is benne.
Hétfőn tisztult ki a srác koncepciója, miszerint nekem a tetőn kellene énekelnem és hogy az jó lesz. Ez beteg gondoltam, aztán megtetszett az ötlet, mikor kiálltam oda.
Következő ötlete az volt, hogy vizuális effekt is jó lenne, valami kis videó. Mivel pár napja ügyködtem egy stop-motion sorozattal, tuti volt, hogy azt fogjuk használni. Mi a stop-motion? Fényképek sorozata, amik össze vannak pakolva videó formává. Pl ez:
Szóval hétfőn délután, elkezdtem programozni, processing.org java-s csomaggal a videót, az átlátszóságot és a jelentek kezelését és sikerült egy igen a dal hangulatát építő videót összehozni. Mellé még készítettem ritmikus háttérzajt is.
Tehát elég sokat dolgoztam az ügyön.
Estére a technikát elkezdtük összepakolni, de mindenféle gondok adódtak, pl
hogy esett az eső és csúszott a tető, mint a jég. Az árammal se jó játszani, ha esik az eső.
Technikailat is voltak gondok. Pl: szarul szólt a Nord stage szinti zongorája, nem világítottak a lámpák úgy ahogy akartuk, nem volt két kompjúterünk hirtelen.
Aztán a vége felé kezdtünk próbálni. Na ez volt a legnagyobb tapasztalat. Minden szarral foglalkoztunk, de pont a lényekkel nem, a zenével. Nekem az akkora tanulság, hogy na. Hammar kiderül, hogy képtelenek vagyunk összegyúrni a dalt egy egésszé.
S közben hallottuk a másik előadásról érkező közönségünk hangját.
Sajnos nem volt mit tenni, megbeszéltük a dolog halasztását, amit be is jelentettem a közönségnek, akik csalódottan távoztak.
Elég béna volt ez így, dehát ez van, ha nem a lényegre figyel az ember és leakad minden kis részleten.
Következő hétfőn fogunk szerepelni, ha szerencsénk lesz nem fog esni az eső. Bár itt elég nehéz eső nélkül elképzelni az életet.
Ügyesen begyakoroltam a videó részekben látható, mozgásokat, de ez sem segített. :D
Vasárnap összeültünk Maris-szal a lett sráccal, aki nem bír egyszerű maradni. A kedvenc szavai, amit kb percenként tízszer használ:
approximately = körülbelül
basically = alapvetően
exactly = pontosan
és még sok olyan szó ami ly-vel végződik.
Ha sokat vagy ezzel a fickóval együtt, nagyon irritáló tud lenni, az ember levágná a kisujját:D
Vele kellett dolgoznom egy fura projekten, 2 krix-krax nyomasztó rajzból valami éneklős zenét kellett csinálni.
Maris komponálásban jó nagyon, de folyon háborúzni kellett vele, hogy ne akarjon "valami izgalmasat" beletenni, egy olyan akkord futamba, ami már kifejezi azokat a szorongást és dühöt, ami a rajzokon volt.
Vasárnap végülis elkészült a dallam és neki tudtam ülni a szövegírásnak.
Sokkal egyszerűbb ez a dolog, mint gondoltam. Egyszerűen csak bele kell képzelni magunkat egy másik ember helyzetébe és innentől kezdve ott a szituáció, a környezet, az üzenet.
Éjfélre elkészültem a szöveggel, ami nem rímelt, de tökéletesen énekelhető volt és valami kis értelem is benne.
Hétfőn tisztult ki a srác koncepciója, miszerint nekem a tetőn kellene énekelnem és hogy az jó lesz. Ez beteg gondoltam, aztán megtetszett az ötlet, mikor kiálltam oda.
Következő ötlete az volt, hogy vizuális effekt is jó lenne, valami kis videó. Mivel pár napja ügyködtem egy stop-motion sorozattal, tuti volt, hogy azt fogjuk használni. Mi a stop-motion? Fényképek sorozata, amik össze vannak pakolva videó formává. Pl ez:
Szóval hétfőn délután, elkezdtem programozni, processing.org java-s csomaggal a videót, az átlátszóságot és a jelentek kezelését és sikerült egy igen a dal hangulatát építő videót összehozni. Mellé még készítettem ritmikus háttérzajt is.
Tehát elég sokat dolgoztam az ügyön.
Estére a technikát elkezdtük összepakolni, de mindenféle gondok adódtak, pl
hogy esett az eső és csúszott a tető, mint a jég. Az árammal se jó játszani, ha esik az eső.
Technikailat is voltak gondok. Pl: szarul szólt a Nord stage szinti zongorája, nem világítottak a lámpák úgy ahogy akartuk, nem volt két kompjúterünk hirtelen.
Aztán a vége felé kezdtünk próbálni. Na ez volt a legnagyobb tapasztalat. Minden szarral foglalkoztunk, de pont a lényekkel nem, a zenével. Nekem az akkora tanulság, hogy na. Hammar kiderül, hogy képtelenek vagyunk összegyúrni a dalt egy egésszé.
S közben hallottuk a másik előadásról érkező közönségünk hangját.
Sajnos nem volt mit tenni, megbeszéltük a dolog halasztását, amit be is jelentettem a közönségnek, akik csalódottan távoztak.
Elég béna volt ez így, dehát ez van, ha nem a lényegre figyel az ember és leakad minden kis részleten.
Következő hétfőn fogunk szerepelni, ha szerencsénk lesz nem fog esni az eső. Bár itt elég nehéz eső nélkül elképzelni az életet.
2009. szeptember 4., péntek
4. hét. péntek: Ma szerzetes leszek
Időjárás jelentés Toftlundból.
Az eső ma is vízszintesen ömlik a széltől. Már egy hete hasonló időket élünk itt. Olyan 15 fok lehet most.
Toftlund by night
Ez a mai játék neve. Kowbojosat fogunk játszani a városban. Kirabolunk egy bankot, meg hasonlók lesznek. A részleteket nem tudom. :D Már csak az a kérdés áll e a program, ha szakad az eső (a net azt mondja, hogy bizony fog)?
Mivel átaludtam a közös estét, mikor beosztották, hogy ki milyen kupacban játszik, így gyorsan ki kellett valamit találnom.
Voltak az indiánok. Most semmi kedvem tollakkal a fejemen, kimázolt pofával esőtáncot járni a közeli tisztáson.
Voltak a rosszfiúk, akik nyilván kirabolják a bankot és meghágják a könnyűvérű lányokat... hmm ez csábító. De valszeg ők le lesznek lőve.
Aztán voltak a jófiúk. Akik védik a gyengéket és őrzik a békét. Nagyjából olyanok ők is mint a rosszfiúk csak a főnökűket serifnek hívják és nem főnöknek. :P
A serif a korlátolt rapper srác lesz, aki már kifejtette nekem, hogy ő korrupt serif lesz és mindenkit lelő, aki nem tejel neki. Hey Én vagyok a serif a gettóbó hey.
S felajánlotta, hogy lehetek a segédje, ha akarok. :)
Namármost a jófiúk üldözik a rosszakat, meg az indiánokat, ha parókát készítenek a telepesek skalpjából. Tehát ők kint fognak rohangászni egymás után. Gondolom.
A szerzetes nem ilyen hülye. A szerzetes szépen elvan az irodájában, kortyolgatja a borocskát és meghallgatja, vígasztalja az eltévedt borjait. Tehát ő nem rohangászik.
Nagyon jó kis rendezvény volt. A fél város be volt öltözve és a boltokban lehetett bulizni. Ez úgy nézett ki, hogy csináltak egy kis helyet a kirakatban és néhány asztal és szék ki volt téve. Volt ingyen kávé és üdítő minden helyen.
A tanáraink minden helyszínen, szalon, bank, kocsma elénekeltek néhány dalt ezzel szórakoztatták az embereket, persze ők is be voltak öltözve.
A rendezvény zárása előtt, volt a végső párbaj a serif és a bandavezér között. Közben szakadt az eső persze. :)
Nekem kellett elbúcsúztatni a halott serifet és becibálni a hulláját a szalonba.
Aztán men meeting volt. Férfi találkozó. Na ez teljesen őrült volt. Húzóra kellett meginni egy Brutality nevű sört, melegen. Aki nem bírta megcsinálni az kiérdemelhette a hét melege címet. Nekem sikerült, nem is volt olyan vészes. Volt aki nagyon nem bírta és koszt csinált.
Közben énekeltünk, üvöltöttünk a zongorista adta a zenét.
Ha nézeteltérés volt valaki között akkor jött a figth to death. Felálltak az asztalra és az veszít, akinek előbb ér a földhöz a háta. Ez elég veszélyesnek nézett ki, a többiek meg igyekeztek megfogni a harcolókat, ha lerepülnek az asztal tetejéről.
Még voltak dolgok, de egy lényeges mondás jut eszembe. Ami a hajón történik, az a hajó titka marad.
Az eső ma is vízszintesen ömlik a széltől. Már egy hete hasonló időket élünk itt. Olyan 15 fok lehet most.
Toftlund by night
Ez a mai játék neve. Kowbojosat fogunk játszani a városban. Kirabolunk egy bankot, meg hasonlók lesznek. A részleteket nem tudom. :D Már csak az a kérdés áll e a program, ha szakad az eső (a net azt mondja, hogy bizony fog)?
Mivel átaludtam a közös estét, mikor beosztották, hogy ki milyen kupacban játszik, így gyorsan ki kellett valamit találnom.
Voltak az indiánok. Most semmi kedvem tollakkal a fejemen, kimázolt pofával esőtáncot járni a közeli tisztáson.
Voltak a rosszfiúk, akik nyilván kirabolják a bankot és meghágják a könnyűvérű lányokat... hmm ez csábító. De valszeg ők le lesznek lőve.
Aztán voltak a jófiúk. Akik védik a gyengéket és őrzik a békét. Nagyjából olyanok ők is mint a rosszfiúk csak a főnökűket serifnek hívják és nem főnöknek. :P
A serif a korlátolt rapper srác lesz, aki már kifejtette nekem, hogy ő korrupt serif lesz és mindenkit lelő, aki nem tejel neki. Hey Én vagyok a serif a gettóbó hey.
S felajánlotta, hogy lehetek a segédje, ha akarok. :)
Namármost a jófiúk üldözik a rosszakat, meg az indiánokat, ha parókát készítenek a telepesek skalpjából. Tehát ők kint fognak rohangászni egymás után. Gondolom.
A szerzetes nem ilyen hülye. A szerzetes szépen elvan az irodájában, kortyolgatja a borocskát és meghallgatja, vígasztalja az eltévedt borjait. Tehát ő nem rohangászik.
Nagyon jó kis rendezvény volt. A fél város be volt öltözve és a boltokban lehetett bulizni. Ez úgy nézett ki, hogy csináltak egy kis helyet a kirakatban és néhány asztal és szék ki volt téve. Volt ingyen kávé és üdítő minden helyen.
A tanáraink minden helyszínen, szalon, bank, kocsma elénekeltek néhány dalt ezzel szórakoztatták az embereket, persze ők is be voltak öltözve.
A rendezvény zárása előtt, volt a végső párbaj a serif és a bandavezér között. Közben szakadt az eső persze. :)
Nekem kellett elbúcsúztatni a halott serifet és becibálni a hulláját a szalonba.
Aztán men meeting volt. Férfi találkozó. Na ez teljesen őrült volt. Húzóra kellett meginni egy Brutality nevű sört, melegen. Aki nem bírta megcsinálni az kiérdemelhette a hét melege címet. Nekem sikerült, nem is volt olyan vészes. Volt aki nagyon nem bírta és koszt csinált.
Közben énekeltünk, üvöltöttünk a zongorista adta a zenét.
Ha nézeteltérés volt valaki között akkor jött a figth to death. Felálltak az asztalra és az veszít, akinek előbb ér a földhöz a háta. Ez elég veszélyesnek nézett ki, a többiek meg igyekeztek megfogni a harcolókat, ha lerepülnek az asztal tetejéről.
Még voltak dolgok, de egy lényeges mondás jut eszembe. Ami a hajón történik, az a hajó titka marad.
2009. szeptember 3., csütörtök
4. hét. csütörtök
Egy kedves ismerősöm szavai jutottak ma eszembe.
Egy chat szoba volt létrehozva a zenészeknek a következő leírással:
Ez itt megtalálhatod a zenészeket, a zenészek barátait ja és itt vannak az énekesek és a dobosok is. :D
Ezt ma éreztem, mikor zenehallgatás volt.
Az énekesek, a zenészek és a hangtechnikusok válogattak csoportosan zenéket, amiket meghallgattunk.
Az énekesek, rátenyereltek a stop gombra a dal közepén, mikor úgy gondolták lejárt az idő és tartalom nélküli dalokat szavaztak be, melyek nem adnak élményt igazából. Legalábbis nekem semmit nem adtak. Én nem nagyon értettem tegnap, miről is folyik a szavazgatás így mikor rám került a sor, gondoltam valami elektronikus zenét megpróbálok bevinni. Depeche mode: home számára gondoltam, mert az nem sláger, meg kedvelem. Utólag belegondolva valami operát kellett volna, ha már énekszakon vagyok legalább valami olyat hallgasson mindenki, ami tényleg éneklés és nem studió matyizásból jött össze 1000 darabból. Nekik nem húzgálták a hangjukat, hogy ne legyen hamis. :)
Ilyen énekes Jan Kiepura lehetett volna, aki nagyon szépen énekel és látszik rajta, hogy élvezi. Vigyorog mint a tejbetök. Nekem kedvencem.
Vagy itt is, hogy játszik. Adja a ki ha én nem karaktert és minden feszengés nélkül adja ki magából az elképesztő hangokat. Egy szót se értek, de mégis élvezetes számomra.
Szerintem tőle bármit érdemes meghallgatni. Persze mindenkinek más a jó, főleg zenében.
A zenész csoport csupa érdekes és jó zenét mutatott nekünk, ők nem érték be fél dalokkal és szerintem ez így van rendjén.
A hangtechnikusok főleg elektronikus zenéket mutattak, de az igényesebb fajtát.
Ők is féldalokat mutogattak, de már megvolt a képzettségük arra, hogy fade-out-olják a számokat.
A mai napon Sumi-val a hangtechnikus oktatóval volt óránk. Bemutatta a mikrofonokat és azok típusait, működését. Ezeket ismertem már korábbról, de látszott rajta, nagyon ért a témához és tényleg a lényeget mondja el és azt egyszerűen.
Este meg dán nyelvlecke volt, most másik tanárral és teljesen jó volt élvezetes volt. Nem csapongtunk mindenféle irányba ahogy a másik tanárral.
Egy chat szoba volt létrehozva a zenészeknek a következő leírással:
Ez itt megtalálhatod a zenészeket, a zenészek barátait ja és itt vannak az énekesek és a dobosok is. :D
Ezt ma éreztem, mikor zenehallgatás volt.
Az énekesek, a zenészek és a hangtechnikusok válogattak csoportosan zenéket, amiket meghallgattunk.
Az énekesek, rátenyereltek a stop gombra a dal közepén, mikor úgy gondolták lejárt az idő és tartalom nélküli dalokat szavaztak be, melyek nem adnak élményt igazából. Legalábbis nekem semmit nem adtak. Én nem nagyon értettem tegnap, miről is folyik a szavazgatás így mikor rám került a sor, gondoltam valami elektronikus zenét megpróbálok bevinni. Depeche mode: home számára gondoltam, mert az nem sláger, meg kedvelem. Utólag belegondolva valami operát kellett volna, ha már énekszakon vagyok legalább valami olyat hallgasson mindenki, ami tényleg éneklés és nem studió matyizásból jött össze 1000 darabból. Nekik nem húzgálták a hangjukat, hogy ne legyen hamis. :)
Ilyen énekes Jan Kiepura lehetett volna, aki nagyon szépen énekel és látszik rajta, hogy élvezi. Vigyorog mint a tejbetök. Nekem kedvencem.
Vagy itt is, hogy játszik. Adja a ki ha én nem karaktert és minden feszengés nélkül adja ki magából az elképesztő hangokat. Egy szót se értek, de mégis élvezetes számomra.
Szerintem tőle bármit érdemes meghallgatni. Persze mindenkinek más a jó, főleg zenében.
A zenész csoport csupa érdekes és jó zenét mutatott nekünk, ők nem érték be fél dalokkal és szerintem ez így van rendjén.
A hangtechnikusok főleg elektronikus zenéket mutattak, de az igényesebb fajtát.
Ők is féldalokat mutogattak, de már megvolt a képzettségük arra, hogy fade-out-olják a számokat.
A mai napon Sumi-val a hangtechnikus oktatóval volt óránk. Bemutatta a mikrofonokat és azok típusait, működését. Ezeket ismertem már korábbról, de látszott rajta, nagyon ért a témához és tényleg a lényeget mondja el és azt egyszerűen.
Este meg dán nyelvlecke volt, most másik tanárral és teljesen jó volt élvezetes volt. Nem csapongtunk mindenféle irányba ahogy a másik tanárral.
4. hét. kedd, szerda
Az Incubus száma tetszik, de a szöveg ritmusa nem egyszerű.
Délelőtt a dalokat gyakoroltunk. Másik két dalban vokálozni (kórus) kell nekem.
Egy érdekes megfigyelés. Az ebédet mindenki közösen fogyasztja el. A szakácsok, a takarítók, a karbantartók, az oktatók és a diákok.
Hétfőn kaptam még egy feladatot, Stravinsky egyik elképesztő alkotására kellett rajzolnunk. Aztán csoportosulni a rajzok minősége szerint. Nekem Martis jutott a lett basszer. Következő hétfőn este 10 után kell előadnunk a cuccunkat, amit a rajz alapján kitalálunk. Szóval most nekiültem valami agybeteg zenét komponálni, az agybeteg firkákhoz. Meglátjuk mi lesz belőle.
Martis-sal elég nehéz dolgozni. Mindent agyból akar megoldani és mindent szeret megmagyarázni. Az ember vagy gondolkodik vagy művészetet csinál.
Ez biztos azért iritál, mert én is ezt csinálom gyakran. :D Magával szemben mindenki nagyon toleráns.
Egy könyv címe jutott eszembe ezzel kapcsolatban, amit itt hallottam.
Stop thinking, start living
Van benne valami.
Délelőtt a dalokat gyakoroltunk. Másik két dalban vokálozni (kórus) kell nekem.
Egy érdekes megfigyelés. Az ebédet mindenki közösen fogyasztja el. A szakácsok, a takarítók, a karbantartók, az oktatók és a diákok.
Hétfőn kaptam még egy feladatot, Stravinsky egyik elképesztő alkotására kellett rajzolnunk. Aztán csoportosulni a rajzok minősége szerint. Nekem Martis jutott a lett basszer. Következő hétfőn este 10 után kell előadnunk a cuccunkat, amit a rajz alapján kitalálunk. Szóval most nekiültem valami agybeteg zenét komponálni, az agybeteg firkákhoz. Meglátjuk mi lesz belőle.
Martis-sal elég nehéz dolgozni. Mindent agyból akar megoldani és mindent szeret megmagyarázni. Az ember vagy gondolkodik vagy művészetet csinál.
Ez biztos azért iritál, mert én is ezt csinálom gyakran. :D Magával szemben mindenki nagyon toleráns.
Egy könyv címe jutott eszembe ezzel kapcsolatban, amit itt hallottam.
Stop thinking, start living
Van benne valami.
2009. szeptember 2., szerda
4. hét hétfő
Szokásos reggeli gyakorlás. Új területeket és hangszíneket fedeztem fel a torkomban. Egyszerűen csak annyit csináltam, hogy elképzeltem a torkom belül, hogy van egy csomó hely és rövidesen ezt megcsinálták az izmok. A hangszín teltebb lett és kényelmesebb volt dalolászni is. Erre a gondolatra már csak rá kellene szokni hangindítás előtt, ez elég sok munka és gyakorlás sajnos, mert alapvetően rosszul használom a készüléket beszédhez. Ez egy hosszú történet.
Az éneket egy új projekttel kezdtük. Mutattak 6 dalt a tanárok és 2 csoportba osztottak minket. Nekem a Summer Romance - Incubus száma jutott, illetve annak a fele.
A másik felét Rudolf, a lett srác fogja énekelni, ha addig rendbejön. Szegénynek begyulladt a foga és bedagadt az egész feje. Sajnos húzás lett a vége.
A nap egész jól telt, aztán jött az első dán nyelvóra este 7-9-ig.
Nah ez betett teljesen. Totál nem tudtam koncentrálni, figyelni és a dánban olyan hangok, hangzók vannak, amik egy magyar számára elképzelhetetlenek. Szóval kimondani se tudtam a dolgokat és motivációm sincs küzdeni a dánnal. Heti 4 óra dán... már most rosszul vagyok tőle. Kénytelen leszek valahogy változtatni a hozzáállásomon, mert nincs sok kedvem esténként kínlódni.
Az éneket egy új projekttel kezdtük. Mutattak 6 dalt a tanárok és 2 csoportba osztottak minket. Nekem a Summer Romance - Incubus száma jutott, illetve annak a fele.
A másik felét Rudolf, a lett srác fogja énekelni, ha addig rendbejön. Szegénynek begyulladt a foga és bedagadt az egész feje. Sajnos húzás lett a vége.
A nap egész jól telt, aztán jött az első dán nyelvóra este 7-9-ig.
Nah ez betett teljesen. Totál nem tudtam koncentrálni, figyelni és a dánban olyan hangok, hangzók vannak, amik egy magyar számára elképzelhetetlenek. Szóval kimondani se tudtam a dolgokat és motivációm sincs küzdeni a dánnal. Heti 4 óra dán... már most rosszul vagyok tőle. Kénytelen leszek valahogy változtatni a hozzáállásomon, mert nincs sok kedvem esténként kínlódni.
3. hét: szombat, vasárnap
Szombat este Beverly Hills 90210 beöltözős buli volt.
Ez egy régi sorozat, amit sose néztem, de elvileg sikerült úgy felöltöznöm, mint David Silver. :) Ezt úgy értem el, hogy a legocsmányabb színes inget vettem fel, amit találtam és egy béna sapkát tettem a fejemre. Gondolom lesznek facebook-ra feltéve képek, elég vicces volt.
Közben loptam néhány képet a Snow Queen előadásról.
A többi kép itt van.
Nem tudom a facebook-os képek megnézhetők e így. Gondolom csak regisztrált tagok érik el. A link itt van.
Ez egy régi sorozat, amit sose néztem, de elvileg sikerült úgy felöltöznöm, mint David Silver. :) Ezt úgy értem el, hogy a legocsmányabb színes inget vettem fel, amit találtam és egy béna sapkát tettem a fejemre. Gondolom lesznek facebook-ra feltéve képek, elég vicces volt.
Közben loptam néhány képet a Snow Queen előadásról.
 |
| Származási hely: Snowqueen |
A többi kép itt van.
Nem tudom a facebook-os képek megnézhetők e így. Gondolom csak regisztrált tagok érik el. A link itt van.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)