5. hét: hétfő - üvöltözés a háztetőn

A hétvége szolíd volt. Hollywood fesztivált tartottunk, ami annyit jelent, mindenki beöltözött valami sztárnak. Volt Lara Craft, Elton John, Mc Hammer, Indiana Jones. Én Dave Gahan voltam a Depeche Mode énekese. Senki nem tudta ki az. :D



Ügyesen begyakoroltam a videó részekben látható, mozgásokat, de ez sem segített. :D

Vasárnap összeültünk Maris-szal a lett sráccal, aki nem bír egyszerű maradni. A kedvenc szavai, amit kb percenként tízszer használ:
approximately = körülbelül
basically = alapvetően
exactly = pontosan
és még sok olyan szó ami ly-vel végződik.
Ha sokat vagy ezzel a fickóval együtt, nagyon irritáló tud lenni, az ember levágná a kisujját:D


Vele kellett dolgoznom egy fura projekten, 2 krix-krax nyomasztó rajzból valami éneklős zenét kellett csinálni.
Maris komponálásban jó nagyon, de folyon háborúzni kellett vele, hogy ne akarjon "valami izgalmasat" beletenni, egy olyan akkord futamba, ami már kifejezi azokat a szorongást és dühöt, ami a rajzokon volt.
Vasárnap végülis elkészült a dallam és neki tudtam ülni a szövegírásnak.
Sokkal egyszerűbb ez a dolog, mint gondoltam. Egyszerűen csak bele kell képzelni magunkat egy másik ember helyzetébe és innentől kezdve ott a szituáció, a környezet, az üzenet.
Éjfélre elkészültem a szöveggel, ami nem rímelt, de tökéletesen énekelhető volt és valami kis értelem is benne.

Hétfőn tisztult ki a srác koncepciója, miszerint nekem a tetőn kellene énekelnem és hogy az jó lesz. Ez beteg gondoltam, aztán megtetszett az ötlet, mikor kiálltam oda.

Következő ötlete az volt, hogy vizuális effekt is jó lenne, valami kis videó. Mivel pár napja ügyködtem egy stop-motion sorozattal, tuti volt, hogy azt fogjuk használni. Mi a stop-motion? Fényképek sorozata, amik össze vannak pakolva videó formává. Pl ez:


Szóval hétfőn délután, elkezdtem programozni, processing.org java-s csomaggal a videót, az átlátszóságot és a jelentek kezelését és sikerült egy igen a dal hangulatát építő videót összehozni. Mellé még készítettem ritmikus háttérzajt is.
Tehát elég sokat dolgoztam az ügyön.
Estére a technikát elkezdtük összepakolni, de mindenféle gondok adódtak, pl
hogy esett az eső és csúszott a tető, mint a jég. Az árammal se jó játszani, ha esik az eső.
Technikailat is voltak gondok. Pl: szarul szólt a Nord stage szinti zongorája, nem világítottak a lámpák úgy ahogy akartuk, nem volt két kompjúterünk hirtelen.

Aztán a vége felé kezdtünk próbálni. Na ez volt a legnagyobb tapasztalat. Minden szarral foglalkoztunk, de pont a lényekkel nem, a zenével. Nekem az akkora tanulság, hogy na. Hammar kiderül, hogy képtelenek vagyunk összegyúrni a dalt egy egésszé.
S közben hallottuk a másik előadásról érkező közönségünk hangját.
Sajnos nem volt mit tenni, megbeszéltük a dolog halasztását, amit be is jelentettem a közönségnek, akik csalódottan távoztak.
Elég béna volt ez így, dehát ez van, ha nem a lényegre figyel az ember és leakad minden kis részleten.
Következő hétfőn fogunk szerepelni, ha szerencsénk lesz nem fog esni az eső. Bár itt elég nehéz eső nélkül elképzelni az életet.