Magyarázat az öv esetére

Ide írom a választ, mert túl hosszú lett.

Magdi írta...

Azért ezzel továbbra is vitatkoznék :) Valószínűleg ha nem gondol a lélegzésére, akkor nem is figyel oda, hogy "jól" csinálja. Az öv meg segít neki ebben,méghozzá úgy, hogy nem kell odafigyelnie. Amúgy nem az a baj, ha mozog a mellkasa, hanem az, hogy deklaráltan rosszul csinál valamit, ha rosszul van néha... Szóval ezek szerint mégiscsak baj lehet a természettel... :)
2009. szeptember 10. 10:14



Rendben lehet vitatkozni. Most írok egy nagyobbat, hátha érthetőbb a koncepció, filozófia, ami szerint ezeket írom.

A természettel semmi gond nincs.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy megszületünk és tudunk énekelni (ová ová) formájában, berekedés nélkül akár egész nap. Ekkor még jó a légzésünk feltéve, ha nincsenek szervi gondok.

Aztán elkezdődik a szocialázálásunk, ami azzal jár, hogy mindent elvesznek tőlünk, ami jól esik.

Elvernek minket, csúnyán szólnak hozzánk, elveszik a lapátunkat, terrorban tart minket a szomszéd kutyája. Jön egy csomó élmény.

Ahogy megy az idő, szépen megtanítanak minket arra, hogy kik vagyunk. Csak éppen erről minket nem kérdeznek meg.

Attól, hogy valaki gorombán szól hozzánk fél centit felmegy a gége és még csak észre se vesszük.

Nagyon érzékeny a torok, mivel az az érzelmi központunk, a toroktól tudjuk, hogy érezzük magunkat. A torok az, amivel össze vagyunk kötve mindannyian. Ha valaki sírós hangot ad, a torkunkban mi is érezzük a sírást. Ha valaki ásít, a torkunk beugrik az ásításba. Ha valaki krákog az előadás közben, még 5 ember azonnal utána krákog. Ha jó énekest hallgatunk, aki nyitott torokkal énekel, az kellemes érzés nekünk is.

Ezek az élmények mind összeadódnak és elraktározódnak a testben, feszültségek formájában. Aztán indul a láncreakció.

Mikor leszidnak minket, vagy önértékelési gondjaink vannak, vagy egyszerűen egész nap gépezünk, meggörbül a hátunk, ha a gerinc nem úgy áll, ahogy tartja a fejed, a fej súlya rábillen a gégére, ami nem tud szabadon mozogni. F.M. Alexander vette észre ezt először és azt, amit leírt Alexander technika néven tanítják ma is.

A stressz az állkapocsban szájzárat csinál, ami 300 kg-os erővel tartja össze a szájat, ami szintén akadályozza a gége szabad mozgását és a légzést. Ha a toka feszült szájnyítás közben a gége nem tud mozogni. Ha a nyelvem görcsös, a gége nem tud mozogni. A rossz tartásból, már egyből jön az, hogy a rekeszizom nem tud szabadon működni, mivel a mellkas össze van nyomódva. Ha a has ki van nyomódva, azonnal nyomást csinál a torokban.
Stb...

Az emberek azt felejtik el, hogy az ember egy csoda egy végtelenül komplex készülék.

Lehetetlen 1 darab izom vagy izomcsoport tudatos rángatásával figyelembe venni a rendszer egészét. Egyszerűen nem tudod mi történik máshol, ha azt elkezded tudatosan rángatni, figyelni.

A fantázia fontosságát, már sokatszorra mondom. Pl: ha elképzeled, azt hogy szomorú vagy. Az arcod automatikusan felveszi a szomorúság képét, mert ez genetikus és nem tanult dolog. Minden emberen ugyanúgy néz ki a szomorúság, vagy legalábbis pontosan tudod, hogy szomorú, ha meri mutatni.

De ha azon kezdessz dolgozni, hogy most melyik száj-arc izmod kell meghúzni ahhoz, hogy szomorúság látszódjon.. - és ez a koncepció történik énektanítás néven - várhatóan soha nem éred el a hiteles képet, mert a tested többi része úgyis elárul.
Vagyis éneklés közben olyat csinál a torok, ami nem indokolt, nincs a természetes működéssel összhangban, zavar támad és hibás működés. Hosszú távon meg a irány a gégészet.

Két irányból jöhet inger:
Kintről: pl nagyon izgulsz egy vizsga miatt, mert ezen múlik a diploma. Mikor megkapod a kettest azonnal megkönnyebbülsz. Veszel egy nagyon élvezetes és könnyű levegőt... ahhh ezaz... átmentem... most már minden ok.

A légzés is ilyen. A sóhaj egy megkönnyebbült érzéssel kezdődik.

Fantáziával is ki lehet provokálni ezt az érzést és a test már csinálja is, amit kell, pontosan úgy ahogy kell.

Ez egy hosszú folyamat, sok tudatos gyakorlást igényel. Igényli azt, hogy odafigyelj a tested jelzéseire.
Hogy is érzem magam most?
Hol érzek feszültséget ebben a pillanatban?
Ohh a bordámnál... akkor most elképzelem, hogy a bordám finoman, kellemesen és jól érzi magát...
A test folyamatosan adja a jeleket, csak meg kell hallgatni. Egy kicsi idő után a test jelzi mit is kell tenni a lazulásért. Aztán így folytatod a következő feszültség feloldásával.

Nem kell elhinni, amit mondok. Próbáld ki, tapasztald meg a következőt.

Kicsit rázd le magadról a napi stresszt aztán állj meg békésen, nyugodtan. Képzeld el, hogy a fejed nagyon könnyű és mintha egy cérnaszál húznál felfelé. Ne csinálj semmit tudatos izommunkával, csak hagyd a tested reagálni a fantáziára.

Mikor valami történt (várhatóan a mellkas kitágul, has behúzódik és azt érzed, hogy magasabb vagy, könnyebb és lazább vagy), képzelj el valami mérhetetlen boldogságot és engedd, hogy a levegő bemenjen eztán.

Az a jó levegő, ami jól esik. Ami könnyűvé tesz, ami megmosolyogtat és
amit nem böfög vissza a test.
Tehát minden feszültség nélkül bent tudod "tartani" a levegőt és a torkodra laza marad. Pont mint egy sóhajnál. Mikor bent van a levegő kb ezt érzed: jaj de jóó ez most nekem. Nem sietsz a kilégzéssel.

A lánynak ilyen gondolatokat kellene gyakorolnia, felfedeznie a testében a feszültségeket és azokat fantáziával oldani.
Elegendő gyakorlást után (fél év) szokássá alakulna és nem volna több problémája a légzéssel. Már nem kellene fantáziálnia, mert a test rászokott arra, ami kellemes.

Talán ezek után miért neveztem elmebetegségnek ezt az öv használatot.

Ez az egész énektanítás problémája. Ugyan ez a séma.
A technikai gondolkodás azt feltételezi, hogy neked nincs ott az a dolog és azt beléd kell pakolni. Pl meg kell tanulnod lélegezni, meg kell tanulnod artikulálni, meg kell tanulnod hangot adni... S ezeket így és így kell csinálnod.

A tragédia az, hogy ezek már születéstől ott vannak, csak rájuk van téve egy csomó felesleges mozdulat, feszültség és éppen lepucolni kellene ezeket és nem hozzáadni valamit, amit valaki kitalált és azt ismételgeti a fél világ.

A kőtömbben már ott a szobor, csak a felesleget kell leszedni.

Az öv mindig csak egy külső megoldás marad. Sosem fog megoldást adni a lánynak és még fizetett az óráért 14 ezer Ft-t cserébe.

Minden megoldás belül van.

:P ha nem hiszel a fantázia erejében képzelj egy egy citromot... a nyáladzást se tudod izom rángatással (technikailag) kiprovokálni.

Bocsánat a hosszú post-ért. Szeretem ezt a témát mert tapasztaltam a leírtakat és dühít, hogy viszik be az embereket a zsákutcába jópénzért.