2009. augusztus 18., kedd

Irány Dánia

Eljött az indulás napja is. Student agency bus vállalattal utaztam Koppenhágába. Az ára 19 ezer volt. Leghátulra és középre kértem a helyet, mert attól tartottam, nem fog elférni a lábam és ez igen kellemetlen lehet 20 óra buszozás után.

Találkoztam egy szlovák sráccal, aki egy micro cube erősítőt tartott a kezében, namármost azt már lehet tudni ebből, hogy zenél. Barátságos volt, így dumálni kezdtünk. Illetve, mesélni kezdett. Elmondása szerint ő egy balkáni jazz fesztiválról jött, ami egy pici faluban volt és ott szaxofonozott. Volt is a hátán egy tenor szaxofon. Felsorolt egy csomó helyet ahol járt és azt is, hogy volt hogy majdnem megerőszakolták és ki is rabolták egy elkísérős útbaigazítás alkalmával, ami történetesen a város kipusztult szélére vezetett.

Aztán most gondolt egyet és nem akart még egy halom országot és települést meglátodatni. Értekeztünk a zenéről és mutatott néhány feltévelt szerepléséről, meg néhány cubaseben összetákolt zenét, ami már kevésbé volt jó. Mindegyik jazz-es volt.
Ő le is szállt az első megállón. Itt már megtelt a busz. Nemsoká rájöttem, mégsem olyan jó ötlet hátulra középre ülni. Lehet, hogy csinálhatsz lábemeléseket is, viszont kétoldalról melegítenek és nyomnak az emberek, nem tudod hátradönteni a széket ennél a busznál legalábbis, ha valami érdekes van az autópálya két szélén, rögtön 2-2 fej eltakarja azt a fél ablakot, amit esetleg látnál, ettől eltekintve teljesen jól kibítható volt az út Prágáig, ahol egy másik buszra kellett szállni.

Az első busz egy Scania volt a második egy Volvo. A Scania sokkal szélesebb és kényelmesebb busz volt. Átszállás után a 61-es hely, már az ablak mellé mutatott egy farmerruhás keleti fickó mellé, aki a haját szőke csíkokkal tarkította és egy kovboj kalap volt a fején. Vele semmit nem beszélgettem, zenét hallgatott végig és nem is volt kedvem beszélgetni, hála a több napos csendkúrának.

A busz néha megállt így volt alkalmunk nyújtózni egyet. Aztán kompoztunk is egyet. Az útvonalat sajnos nem tudom, mert nem figyeltem és nem is éreztem olyan fontosnak tudni.

Másnap reggel érkeztünk meg Koppenhágába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése