Az előadás

Gyűltek a dolgok és ismét van mit mesélni.
Ez a hét elég kemény volt. Kb 4-5 órákat aludtunk. Egész nap próba, gyakorlás, díszlet építés volt, fények, hangtechnika stb. Nem is gondolná az ember, mennyi munka van egy show mögött, míg minden a helyére kerül. Általában csak elmegyünk valahova és szórakozunk. Minden tiszteletem a technikusoké és a backstage munkásoké. Ők azok, akik előadás előtt és után órákkal ott vannak és pakolják a motyót aztán előadás közben felügyelik a dolgokat.
3 napunk maradt a rendes próbálásra díszlettel, hanggal mindennel. Az elején ez a gondolat támadt: Ez mekkora égés lesz. Elég szánalmas, dehát most már csináljuk végig.
Aztán előadás előtt 1 órával ezt gondoltam az utolsó próbán: ez nem semmi ahhoz képest, ahonnan indult.

A film történetét egész jól visszaadtuk. Hasznos volt, hogy színész szakosok is részt vettek, sokat tanultam abból, hogy miként gondolkodnak, hogy osztják fel történetet jelenetekre.

A jelmezek is lassan megszülettek és meglepően jól nézett ki minden. Szóval kalapom emelem, nagyon ügyesek voltak a srácok.
Készült egy csomó fénykép, majd csatolok valamit.

Az én szerepem viszonylag rövid a történetben. Elém dobják a Télapót, én kigúnyolom, mert nem is ijesztő, mint ahogy hallottam. Ez lenne az éneklősebb rész.

Az dallal akadtak gondjaim, mégpedig az, hogy nem volt időm foglalkozni vele így a próbákon többször elcsesztem. A másik gond az volt, hogy Tommy a "repper" gyerek, aki, egy gyökér és még büdös is, szerepelt ebben a részben és ritmusra kellett volna mondani a szöveget, amire sajnos alkalmatlan (volt). Szóval a próbák alatt azon aggódtam, hogy hogy fogom folytatni a dalt, mikor belecsúszik az én részembe vagy egyszerűen nem tudja mi jön vagy nem szólal meg, szóval ezért én is elrontottam a szöveget, meg ugye nem voltam rendesen felkészült a próbákra. Utóbbi volt a fő gond, de szeretjük a másikat okolni, mert az kényelmesebb. :)

Először azt akartam, hogy valaki más mondja el a háttérben az ő részét és ő csak tátogjon, de ez nem tetszett neki szóval kénytelen voltam órákon át ott állni vele a zene mellett és mondani a szöveget ritmusra, kiejtésre stb. Eztán újra próbáltunk.

Na ott ismét elfelejtettem a szöveget mikor ránéztem a fejére éneklés közben. Folyamatosan mondogatta/tátogta a szöveget és közben olyan rémült feje volt, mint aki egy 30 literes beöntést fog kapni.

Ekkor döntöttem el, hogy nem aggódom és tökmind1 mit mond és milyen ritmusra csak a zenére figyelek és arra, hogy jó legyen a szerep, gesztusok stb. Tehát hihető legyen, hogy én most tényleg gúnyolódom a Télapóval és meg akarom enni, de előtte játszani akarok az étellel.

A tanulság, sose szerepelj valakivel egy showban, akiben nem bízol!

Az éles előadáson persze elcseszte, de nem volt gond csináltam azt, amit elképzeltem. Volt egy kis gubanc, mert a belépőnél túl messzire dobtam a kockákat, így ki kellett mennem a fényből és előtte toporogtam a ketrec körül, hogy most mit csináljak. Aztán mivel kellett a kocka a következő jelenetben, így felszedtem őket.
Szóval minden egyes pillanatot meg kell tervezni, átgondolni azt miért csinálja a karakter, van e létjogosultsága egyáltalán annak ott abban a pillanatban stb.

Majd jön Sally, aki meg akarja menteni a Télapót úgy, hogy elvonja a figyelmem a szexi lábával, amit levesz a saját testéről. Ezt nem tudtuk kivitelezni, szóval csak odajön és mutatja az árut. Majd rájövök, mert okos vagyok, hogy mi a terve, mikor azt suttogja a Télapónak, hogy jöttem kiszabadítani téged, amire persze figyelmes leszek és dühös. :) Na itt kicsit belenyúltunk a történetbe, mert elég problémás lett volna beszippantanom a Télapót és a lányt a számba, szóval abba maradtunk, hogy belökdösöm a lányt egy ketrecbe a Télapó mellé. :) Aztán örömködöm, dobokockával mert nagy szerencsejáték függő az Oogie Boogie és mikor a bekajálásra kerülne sor megjelenik Jack és szilánkosra akar pofozni. Persze nem hagyom magam és mindenféle szerencsejátékos csapdával próbálom ezt megakadályozni. Úgy oldottuk meg, hogy a pódium illesztései közé nagy kártyalapokat tettünk és amikor aktiválom a csapdát, a pódium alatt lévő emberek elkezdik rángatni a lapokat. Sajnos Jack nagyon menő és simán kiszakítja a földből a kártyákat és eldobja. Ekkor kicsit megijedek és elkezdek átugrálni a többi lapon azt remélve azok majd megállítják, de nem és végül bezárnak a ketrecbe. Igen itt is megvariáltuk, mert a történet szerint le kellene szakítani rólam a ruhát vagy a bőrömet, ami alatt csak bogarak vannak és bele kellene esnem egy lávás gödörbe. Ezt se tudtuk kivitelezni sajnos. :)

A többiek elmondása szerint ez volt a legjobb jelenet. Vicces volt az biztos. Gondolj el egy zöldre festett pofával zöld függönybe bugyolált kitömött embert, amint ugrál a kártyák felett. :)

Aztán belök a gödörbe. Itt azt kellett mondanom, my bugs my bugs my bugs. Egyik próbán poénból azt mondtam, miután elintézett Jack... my balls, my balls, my balls.
Jót nevettünk.

Az előadás végén állva tapsolós ünneplés volt.
Örültem, hogy végre túl vagyunk rajta és lehet majd aludni.
Csomóan gratuláltak és véleményük szerint én voltam a legjobb az egészben és hogy milyen szépen énekeltem stb.
Érdekes megfigyelni az ember működését ilyen helyzetekben, ahogy többnek kezdi érezni magát, mikor mondják mekkora király. Csak ezt nem mindig vesszük észre. Szinte tapintható a növekedés belül, ha figyelünk. Aztán nyugtázza magában az egyén, ohh ez csak ez a mechanizmus, nem kell komolyan venni. Az emberek véleménye sokkal inkább szól ő róluk, mint magáról a véleményezett dologról. Tehát nem kell olyan nagyon komolyan venni.

A másik dolog, tök mind1 mit csinálok, én csak azt használom, amit kaptam. A végeredmény nagy része nem az én érdemem ebből a szempontból, tehát miért kellene egyáltalán saját érdemnek tekinteni?
Azt hiszem, csak így tudja megtartani a tisztánlátást.

Jó sokat tanultam ebből az előadásból is.