Szombaton 4-re értünk Berlinbe. Ez az a bizonyos tanulmányi út. :) Ami látszik, nem fogunk semmit csinálni 6 napon át csak koncertekre járni, meg piálni.
Szörnyűség, de már 2 napja KFC-ben ebédelek. Azt kell mondanom, hogy messze jobb mint a MCDonalds, de így is csak gyorskaja marad.
Berlinben nem látok túl nagy szépséget. Koppenhága sokkal nagyobb élmény látványban, hangulatban.
A tömegközlekedés szuper. Tiszta, gyors és olcsó. Van egy halom metróvonal. A taxik kb. annyiért dolgoznak mint nálunk, szóval nyugathoz képest olcsó.
Ami meglepő számomra, hogy nagyon kevés a motoros az utakon. Odahaza motorőrület van úgy látszik.
Az emberek itt már kevesebbet mosolyognak, mint Dániába, de még nem éri el a reménytelenség szintjét az arckifejezésük. A német lányokat vonzóbbnak látom valamiért. Talán mert nem pocakosak vagy mert közelebb van az arcberendezésük a megszokotthoz? Nem tudom.
A tanulmányi út végére érkeztünk és igazából nem értem, mit tanulmányoztunk. Zene szemponjából a koncerteket leszámítva az egész pénzpazarlás volt.
Egy biztos. Illetve kettő. Ha azt látom egy plakáton bárhol, hogy Stomp akkor jegyet fogok venni rá. Életem legjobb koncertje volt egy ilyen előadás. Mi az a stomp? A lényeg az, hogy néhány ember ritmikusan kopácsol tárgyakon, trappol stb és ezzel nagyon izgalmas ritmusokat, akár zenét hoz létre. 9 fiatal nyűgözött le minket 2,5 óra kopácsolással, trappolással.
Ohh ők voltak azok és ugyanezt láttam.
A másik nagy tanulság, hogy az opera címén, pontosan ugyanazt az őrületet csinálják itt is, mint odahaza. Ott van egy csapat ember, aki a közönség számára érthetetlen nyelven üvölt a kifejezés legkisebb jele nélkül 3 órán át.
Nem lehetett tudni, hogy a szereplők vidámak, szerelmesek, dühösek vagy szomorúak éppen. Ment az üvöltés egyféle szépnek gondolt hangszínen megy. Ez az oka annak, hogy utálják az operát az emberek.
Az is látszik, hogy valami nagy baj van. Mintha azt felejtették volna el, amiről ez az egész művészet szól, amiért íródtak ezek a darabok és leminősült az opera egy ének technikai mutatvánnyá. Most egy magas C-t kell kiénekelni és tartani 2 másodpercig Á hangzóval tiszta erővel, aztán egy oktávot kell lelépni és nem azt látjuk, hogy valaki felkiált fájdalmában vagy indulatában mert azt a helyzet indokolja éppen.
Véleményem szerint ez az egész probléma az énektanítás kudarca. Merthát hogy legyen szerelmes valaki, ha feszíti a bordáit, ha hasi légzést csinál és kanalat formál a nyelvével meg a többi őrület? Sehogy. Ott fog szteppelni vagy megáll mint egy deszka, mert nem bír egy normális természetes levegőt venni. Mit kellene csinálni e helyett? Olyan lelki helyzetet teremteni belül, hogy el se tudja képzelni az énekes, hogy most nem énekelni fog. Ezzel a levegővétellel nem is tudnék mást csinálni, dalolok mert boldog vagyok, dalolok mert átkozom Carmen-t és közben elmondom a szöveget értelmesen, érthetően.
Hogyan kellene alakítani egy Carmen-t?
Carmen egy könnyű vérű cigánylány és az egész falu férfi lakossága szerelmes belé. Tehát el kell hitetni a nézőkkel, hogy ezért a nőért meg kell őrülni, különben hülyeség lenne az egész darab.
Nekem Teresa Bergansa a kedvenc Carmenem :) szerintem ő az igazi Carmen.
Aztán ez a részlet Giulietta Simionato-val a kedvencem.
A cselekmény a következő: Carmen a gyárban megvágta egy másik lány arcát késsel ezért elfogják és Don José vigyáz(na) rá, de Carmen annyira vonzó, hogy eloldozza őt aki így el tud menekülni.
Tehát mi itt a feladat? Carmen-nek olyan csábítónak és provokatívnak kell lenni, hogy ne legyen férfiember, aki ne oldozná őt el egy csókért. Giulietta Simionato ezt meg is csinálja.
Kérdés. El lehet az képzelni, hogy ő nyom vagy technikázik valamit?
Egyszerűen lazán ül és dől belőle az érzelem, a zene. Ez a művészet és nem az, amit ma csinálnak opera néven. A maiak nem tudnak flegmán ülve, vagy fekve énekelni. Ezért van az, hogy leszúrnak valakit a darabban és még háromszor körbe rohangál a színpadon és ha már nem kell énekelni akkor fekszik el. Mert ugye, támasztani tiszta erőből csak állva lehet mert csak úgy jön ki a magas Dzsé hang. S amint ilyen üres célok vannak a hangadás mögött, gyalulódik a torok.
Aztán megyünk egy kicsit az időben a régi jó énekesektől és előtérbe kerül a hang.
Eztán a szöveget már kezdték nem érteni az emberek csak az számított milyen szépen öblöget, gurgulázik a hangokon az énekes.
S eljutottunk napjainkhoz. Itt már tökmind1 mi történik, a közönség úgyse érti a szöveget, van egy csomó látványelem, így már azt se nagyon veszik észre, ha nem bír énekelni az énekes és ez így rendben is van. :) Csak azt tudjuk mondani, hogy igen ő operásan énekel és ez az opera akkor. Valaki ezt szereti ezt, de a többség elutasítja ezt, amit meg is értek.
Azért még szeretnék megnézni egy operát Dániában is. Hátha... Még Olaszországban volna jó megnézni valamit, ő bennük sok zene és érzelem.
Oh első nap voltunk világ zenei koncerten. 3 órán át 20 perces csomagokban adtak elő különféle spéci, főleg keleti hangszereken a zenekarok. Volt egy terhes énekesnő olyan 7-8 hónapban, akiből áradt a zene és az érzelem. Egyből eszembe jutott, na az biztos, hogy ő se a hasába veszi a levegőt(hasi légzés) és tuti nem nyom sehol, mert a baba jelezné, hogy mi ez az üzemzavar! Tessék abbahagyni!
Közben visszaérkeztünk Toftlundba péntek 6-ra. Már nem is bánom. Túl sok volt a sör, a kebab és a gyorskaja. Vettem egy bumerángot még Berlinben a bolhapiacon. Amint hazaértünk és megvolt a kaja, indultam is focipályára dobálni. :) Elővettem a használati utasítást és nedvesre rohangáltam magam. Nagyon nagy élmény mikor sikerül elkapni visszafelé. Nem is olyan nehéz. 1 óra után már egész jól ment. 4-5 óra gyakorlással szerintem bárki egész megbízhatóan el tudja dobni és elkapni.
Oh voltunk Stasi börtönben is. Ez volt a Kelet-Berlin titkos rendőrsége, ami azon dolgozott, hogy a rendszer ellen szóló összeesküvőket leleplezze.
Az a hely rohadt egy hely lehetett abban az időben. Főleg a pince rész. 10 ember bezárva egy 5*5 méteres helyre, ami felét az ágy foglalta el, amit nem lehetett használni nappal. Aztán voltak különféle kínzó, vallató helyek. Ami a legrohadtabb lehetett az az, mikor bezártak a falba egy kis helyre 4 órára. Ezt még fokozták azzal, hogy nem engedték aludni a rabokat.
Ezeket a dolgokat, nézve, hallgatva ismét megerősítést nyert az, hogy az ember egy elmebeteg állat.
Mindenféle koncepció nevében a legdurvább dolgokat képes megtenni. A koncepció magában persze gyönyörű, csak a megvalósítással akadnak gondok.
Itt megtekinthető az a pár kép, amit csináltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése