Jaj mit fognak gondolni?!

Jaj mit fognak gondolni.

Amint elkezd a hétköznapi megszokott dolgoktól eltérni az egyén ez a piros lámpa igen nagy valószínűséggel ki fog gyulladni benne.

Ezen piros lámpa nélkül közösségi életünk olyan lenne, mint a főváros közlekedési lámpák nélkül. Könnyen belátható szükségessége.
A "Jaj mit fognak gondolni" azonban képes úgy ránk telepedni, hogy akadályt jelent mindennapi életünk örömteli megélésében.
Erről a részre szeretnék mutatni, mikor a következőben a "Jaj mit fognak gondolni" struktúrát emlegetem és nem arra, ami szükségszerű a társadalmi KRESZ betartásához.

Egy cselekedet akkor jön létre, ha az ösztönző gondolat energiája nagyobb, mint a gátló gondolat energiája.

A "Jaj mit fognak gondolni" gát veszít erejéből alkohol hatására és utat nyit azoknak a dolgoknak, amik a gát során akadályba ütköztek.
Van aki harsány lesz, van aki alfa hím és van aki egy indulati vulkán.
Ezeket a gátakat nem szükséges áttörni, ki lehet őket kerülni. Erről majd később...


Ma reggel olvasgattam a buszon és valaki elkezdett rádiót hallgatni. A fülében szólt, csak olyan hangosan, hogy akár 10 méterre is hallható volt.
Zavaró volt. Mit gondolhattak az emberek?
Biztosan szapulták magukban rendesen, mint én is.

Mit tettek a zavaró viselkedés ellen? Mi a tipp?
Pontosan... Semmit. Én sem tettem semmit.

Mit gondoltak volna, ha odalép valaki és "megfegyelmezi" az illetőt. Jaj mit gondoltak volna?

Aztán mesélte egy barátom felesége, hogy rendszeresen elájul itt-ott, főleg tömegközlekedésen és hogy senki nem szedi fel. Kivéve 1-2 alkalommal.
Mit gondolhattak az emberek? Ki tudja?
Mit tettek?
Semmit.

Friss történet, hogy a metró megállt "szokásos" módon az alagútban és egy nő pánikrohamot kapott, hogy mind meg fognak halni.

A nőben a mit fognak gondolni energiája kisebb volt, mint a halálfélelem energiája. Ezért cselekedett, így a motivációja felszíni rétegeiben, aztán hogy mi van a mélyebb rétegekben az egy külön történet.

Azt fontos leszögezni, mindenkinek alapos oka van arra, hogy úgy cselekedjen ahogy. Az tényleges ok általában el van fedve álokokkal. Pl: ha valakit meglökünk és elkezd üvöltözni, őrjöngeni. Az álok a lökés volt, a tényleges ok meg teljesen más és az nem látható az adott pillanatban.


Ott volt a tömeg, a nézők akik csinálták a hagyományos viselkedést, álltak vagy ültek merev tekintettel, olvastak valamit és egy szót se szóltak, miközben a nő hisztériás pánikkal rettegett.
A nézők közül, azért nem lépett ki a megszokott szerepből, mert a jaj mit fognak gondolni egy mutációja megakadályozta őket.

Alakítsuk át a jaj mit fognak gondolni kérdésünket kicsit.
Mert:
- nincs hatásunk arra, mit gondolnak mások.
- még saját gondolatainkat se tudjuk kordában tartani, leállítani nemhogy másokét és ezzel mások is így vannak. 
- mert mások gondolata nem arról szól, amit látnak, hanem arról ahogy önmagukat megélik a látottakban.
- Ha mutatunk 100 embernek egy almát 100 féle dolgot fognak gondolni róla. Hogy van benne vitamin, hogy az almalébe is van ilyen, hogy ez a fajta nem olyan finom mint az, ilyen almát vett Ferikének a nagyija stb.
A ténylegesen ott lévő dologtól, közel függetlenül jöttek létre ezek a gondolatok.

- Egyik gondolat követi a másikat, nincs vége és végtelen irányokba nőhet tovább és ha elég sokáig történik ez, irreális nagyságokba lehet felgerjeszteni egy gondolatot.

Ha átformálva a kérdésünket. Mit fognak tenni, ha ...? kérdésre cseréljük. Máris könnyedséget lehet érezni. Mert a mit fognak gondolni pontatlan, ködös és mint ilyen félelmetes mumus. A mit fognak tenni, kérdés konkrétabb, kiszámíthatóbb és ezért kezelhetőbb is, véges számú lehetőséggel. A mit fognak gondolni csapdája az, hogy végtelenféle dolgot gondolhatnak és majdnem esélytelen kitalálnom azok közül éppen melyikre gondoltak. Ezen kívül igen jelentős energiát visz el részünkről.

Különbséget kell tenni a saját és más gondolatai között. Amit én gondolok, hogy gondolnak azt én gondoltam és nem ők. :)

Ismerős a helyzet? Sok ember egy teremben, az előadó felteszi a kérdést. Van valakinek valami kérdése?
Tücsök cirippp ciripp cirip.
Melyik kérdés félelmetesebb a tömegben ülve?

A:
Mit fognak GONDOLNI, ha felteszek egy hülye kérdést, habár azt mondják mindig nincsenek hülye kérdések?... lehet teljesen leégek, hülyét csinálok magamból, biztos csak én nem értettem és tök egyszerű dologról van szó, aztán a szünet végén furán nézhetnek rám, lehet nem leszek szimpatikus és kiközösítenek/kirúgnak az életem tönkre megy, a házamat eladják ... áhh ez túl veszélyes... inkább úgy teszek, mintha érteném az egészet, abból nem lehet baj...
(Sarkított a gondolati fonal, viszont lehetséges ilyet gondolni nem? Természetesen, mert olvasás közben is képes voltál ezt gondolni, különben nem értetted volna a szöveg tartalmat. Ez a gondolat felgerjedésének jelensége: hangyából mumus elefántot gondolni )

VAGY

B:
Mit fognak TENNI a többiek, ha felteszek egy hülye kérdést, habár azt mondják mindig nincsenek hülye kérdések?
... hmm valszeg rámnéznek, meghallgatnak, az előadó mondd valamit, lehet más is kérdez utánam valamit, aztán ülünk tovább a helyünkön és folytatódik az előadás. ... Nincs okom nem feltenni a kérdést, így megpróbálom megfogalmazni.

Melyik megközelítés volt félelmetesebb? A vagy B?

Másik jellemző példa.
Több ember van, oké ki szeretné ezt a feladatot vállalni/csinálni/szerepelni ELSŐKÉNT?
.... csend....
Kis idő múlva valaki jelentkezik, aztán utána sorozatban jelentkeznek mások is.


Sarkosabb példa a gondolatokkal kapcsolatban.
Becsöngetsz az barátod ajtaján, aki otthon van.

Melyik a lényegesebb számodra?
A barátod odabent arra gondol, szeretné, hogy begyere vagy hogy feláll és kinyitja neked az ajtót és azt mondja helló?
Gondolhat bármire, ha nem cselekszik, te álldogálhatsz az ajtóban akár órákon át is.

Ezek alapján értelemszerűbbnek látom a Mit fognak tenni kérdést használni.
Mert:
Irreális szorongást nem tesz lehetővé, mert nincs benne a mumus effektus.
A fenti példák alapján, az emberek a jaj mit fognak gondolni alapján működnek, főleg tömegben. Tehát a kezdeményezés előnyét is biztosítja, ha már állandóan ezzel a versengés mániával hajtanak minket.
A ki akar ELSŐKÉNT ... helyzetben garantált előnnyel jár.
Kezelhetőbb, és életet támogatóbb irány.
Egyszerű cselekedet szintre hozza a dolgokat az elvont, misztikus ködből kiemelve azt.

Ok mit tehetünk akkor, ha a "Jaj mit fognak gondolni" szerves része életünknek, e szerint rendezkedtünk be és benőtt minket?
Úgy döntünk, hogy most e szerint kezdünk gondolkodni és ezt használjuk. Egy döntéssel. Egy cselekedettel.

A döntési pont az, amikor félelmet kezdünk érezni egy helyzetben.
A félelem egy igen intenzív érzés. Egy nagy felvillanó piros lámpa egy gyomor összehúzódás vagy egy hang, hogy ebből baj lesz.
Tehát ez egy erős jelzés. Itt van lehetőség beavatkozni.
A, folytatom a mit fognak GONDOLNI irányában?
B, kipróbálom a mit fognak TENNI irányába?

Aztán átfuttatom az agyamon a kiválasztott kérdést és belátásom szerint cselekszem.

Teszt feladat.
Ásíts egy jó nagyot emberek előtt és ne tedd a szád elé a kezed közben. Kihívás fokozatban, még ásító hangot is adsz közben.

A és B esetre vizsgáld meg ezt a dolgot. Melyik a félelmetesebb?

Az igazi próba az lesz, mikor ott vannak az emberek és itt és most állsz a feladat előtt.
Megjelenik a "félelem" valamilyen alakja várhatóan függően attól, miként lettél betanítva.
Ha A, irányba mész valószínűleg problémás, félelmetes a feladat.
Ha B, irányba mész, nyilvánvaló a dolog külsődleges jelentéktelensége. A belső tapasztalat viszont jelentős. Sajátoddá válik A és B közti tapasztalati különbség, ha kipróbálod.

Sok sikert!